Július 17-én hírt adtunk a Ferenc pápa által az előző napon kiadott, Traditionis custodes (A tradíció őrei) kezdetű motu proprióról, amelyben a pápa alapvető változtatásokat eszközölt a mise rendkívüli formájának végzésében elődje, XVI. Benedek pápa Summorum Pontificum k. apostoli leveléhez képest. A változások lényegéről és hátteréről tájékoztat az Aleteia (1, 2) és a Catholic News Agency (1, 2).
XVI. Benedek pápa 2007-es Summorum Pontificum k. apostoli levele elismerte minden pap jogát arra, hogy a szentmisét az 1962-es misekönyv alapján végezze. Ez a motu proprio egy különleges státuszt adott a latin misének, két liturgikus formát különböztetve meg: a VI. Pál misekönyve szerinti rendes misét és a tridenti misekönyv 1962-es kiadása szerinti rendkívüli misét. A hívek spontán kérésére minden katolikus pap celebrálhatta a rendkívüli formát, anélkül, hogy az Apostoli Szentszék engedélyére lett volna szükség.
Ferenc pápa új motu propriója radikálisan megváltoztatja ezt az eljárást. Doktrinálisan a római rítusnak már nem két formája van, hanem “a lex orandi* egyetlen kifejezése”, nevezetesen a VI. Pál és II. János Pál által kihirdetett misekönyv, amely összhangban áll a II. vatikáni zsinat liturgikus reformjával. A hívek továbbra is részt vehetnek a tridenti rítusú szertartáson, de a korábbinál sokkal korlátozottabb módon.
Ferenc pápa a motu proprio mellé kísérőlevelet írt a püspököknek, amelyben kifejtette, miért döntött úgy, hogy korlátozza a római rítus rendkívüli formájához való hozzáférést. Azt írta, hogy a Hittani Kongregáció 2020-ban a püspököknek szétküldött kérdőívére kapott válaszok „egy olyan helyzetet mutatnak, amely foglalkoztat és elszomorít engem, és arra indít, hogy közbeavatkozzak. Krisztus Teste egységének védelmében kénytelen vagyok visszavonni a lehetőséget, amelyet elődeim adtak. Az, ahogyan sokan visszaéltek a lehetőséggel, szöges ellentétben áll azzal a szándékkal, amivel elődeim megadták a szabadságot a mise 1962-es misekönyv által leírt formájában való végzésére.”
Ferenc pápa azt mondta, hogy amikor elődei megengedték a misét a II. vatikáni zsinat reformja előtti módon, az Egyház egységét szerették volna előmozdítani. “Ez egy lehetőség volt, amelyet Szent II. János Pál, és még nagyobb nagylelkűséggel XVI. Benedek kínált, hogy helyreállítsa az egységet a különböző liturgikus érzékenységekkel rendelkező Egyház testében. De ez az engedmény inkább mélyítette a szakadékot, növelte a távolságot és erősítette az egyet nem értést a mise rendkívüli formájának hívei és a többi hívő között. Ez megsebezte az Egyházat, útját állta, és fokozta a megosztottság veszélyét” – írta a pápa.
A jövőben az egyházmegye püspöke, és kizárólagosan csakis ő, a Szentszékkel konzultálva, dönti el, hogy engedélyezi-e vagy sem az egyházmegyéjében az 1962-es Római Misekönyv használatát. A XVI. Benedek által hozott intézkedésekkel ellentétben a papoknak engedélyt kell kérniük püspöküktől, hogy továbbra is latinul misézhessenek, a Traditionis Custodes kiadása után felszentelt papoknak pedig külön “hivatalos kérelmet” kell benyújtaniuk.
Azokban az egyházmegyékben, ahol a hívek egy csoportja továbbra is ragaszkodik a latin miséhez, a püspöknek lesz mostantól a feladata az, hogy megbizonyosodjon arról, miszerint ezek a hívek “nem zárják ki a II. vatikáni zsinat liturgikus reformjának érvényességét és legitimitását”. A szentmise celebrálására a “plébániatemplomoktól” eltérő helyet kell biztosítania a számukra anélkül, hogy „új személyes plébániák” jönnének létre. Arról nincsenek részletek, hogy ezek a hívők milyen helyeket használhatnak majd. A püspök feladata lesz az is, hogy értékelje az egyes tradicionalista személyi plébániákat és eldöntse, “fenn kell-e tartani őket vagy sem”.
A motu proprio a püspököknek előírja, hogy ellenőrizzék, vajon a már létesített egyházközségek “hatékonyak-e spirituális fejlődés szempontjából, és állapítsák meg, vajon nem vetik-e vissza azt”, ugyanígy “ne engedjenek újabb ilyen csoportokat alapítani”.
Minden egyházmegyében egy püspöki megbízott gondoskodik majd arról, hogy az 1962-es Misekönyv szerint celebrált miséken az olvasmányok ne latinul, hanem a nép nyelvén hangozzanak el, és ő ügyel arra is, hogy “ne alakulhassanak új csoportok”.
A nyolc fejezetet tartalmazó és azonnali hatállyal életbe lépő új dokumentum nyomán az Egyesült Államokban egyre több püspök ad ki iránymutatást a hagyományos latin misét celebráló csoportok számára, amelyben jelzik, hogy tanulmányozzák a dokumentumot és me fogják határozni a „hogyan továbbot”. Addig is engedélyt adnak arra, hogy az egyházmegyékben továbbra is folytatódhassanak a hagyományos latin nyelvű misék.
Franciaország katolikus püspökei szombaton “megbecsülésüket” fejezték ki a hagyományos latin misével rendelkező közösségek népe és lelkipásztorai iránt Ferenc pápa motu propriójának kiadását követően. “Megbecsülésünket szeretnénk kifejezni azoknak a híveknek, akik szokásosan XXIII. Szent János misekönyve szerint miséznek, és az őket gondozó lelkipásztoroknak is, e hívek lelki buzgósága és elszántsága miatt, hogy együtt folytassák a missziót” – írták a püspökök.
Franciaországban már a közelmúltban kialakult némi feszültség a hagyományos latin misét támogató csoport és Roland Minnerath dijoni érsek között, aki azt kérte közösségüktől, hogy hagyják el a Fontaine-lès-Dijon bazilikát, amely 23 éven át szolgált celebrálásuk helyszínéül.
Erdős Attila atya fordítását felhasználva az Aleteia és a Catholic News Agency anyagaiból összeállította a Szerkesztőség.
