upset annoyed parent mom talking arguing with teen 2023 11 27 05 18 50 utc scaled

Kamasz a háznál, kihívás a szülői feladatokban

Amikor három kisgyermekkel elvesztnek és reménytelennek éreztem magam, gyakran hallottam vígasz képpen, a „kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond” híres szállóigét. A hajam az égnek állt tőle. Utáltam, mert szinte biztos voltam benne, hogy annál nehezebb, mint hogy három bömbölő kisgyerek igényeit kielégítsem, na, annál nehezebb, biztos, hogy nincs a világon. Ki sírja vissza a kialvatlan nappalokat, az állandó készenlétet, folytonos problémamegoldó üzemmódot a sok hisztit? Na, ki? Hát, én. Soha nem gondoltam volna, hogy a legnehezebb kisgyermekkori pillanatok is felértékelődnek, megszépülnek egy kamasz gyerek fényében. Értelmet nyer a méltán gyűlölt „kisgyerek, kis gond..” című nóta.

Az egész úgy kezdődik, hogy megnő a gyerek, tele lesz pattanásokkal, kiszőrösödik, átalakul a teste, robban a hormon bomba, a szája XXL-re vált. A testi átalakulásoknál már csak a lelki látványosabb. A viszonylag szabálykövető, kedves aranyos kicsiből, egy lázadó, a szülőt folyamatosan megkérdőjelező, önmagát erőteljesen kereső, időnként elviselhetetlen gyermekre vált. Alaphelyzetben a változások jó lehetőséget adnak a fejlődésre, tapasztalatszerzésre, de az ilyen markáns átalakulás igencsak igénybe veszi a szülőt.

Számtalan szakkönyvet végig lapoztam a témával kapcsolatban, mert szerettem volna jobban megérteni ezt az egész szürreális folyamatot. Meglepetésemre, megnyugtató gondolatokra leltem. Elsősorban arra, hogy mint, minden időszak ez is csak átmeneti. Igaz, pár évet felemészt az életünkből, de hasonlóan a dackorszak embert próbáló periódusához, ez is meg fog szépülni. Másodsorban működésük megértésben sokat segített az a felismerés, hogy a szúrós tüskéit folyton felénk fordító, háborgó kamasz mögött érzékeny, sebezhető lélek lakozik. Megértettem, hogy a pszichéjük rengeteg küzdelemnek a színtere. Küzdenek önmagukkal, az önbizalmukkal, keresik a saját identitásukat, szeretnék megérteni kik is valójában. Fontossá válik a kinézetük, próbálják felfedezni az egyéni stílusukat. Az, hogy folyamatosan ellenállnak, kételkednek a szülő szavában, nem másért történik, mint hogy próbálják megtalálni a saját hangjukat, értékeiket. Érdekes ambivalencia, hogy szeretnék önállósítani magukat, szeretnék megtalálni a saját útjukat, de ugyanakkor szomjazzák az érzelmi biztonságot, az ölelést. Egyensúlyt találni az függetlenség és a szükséges támogatás között, igazi kihívás a kamasz számára. Az erőteljes hormonális változások miatt, gyakran élnek át, intenzív érzelmeket, melyeket nem mindig tudnak helyén kezelni.  Ennek köszönehető hangulatingadozások, a szülő számára sokszor érthetetlen, idegőrlő.

A társas kapcsolatok különösen fontossá válnak, sőt mondhatni mindent felülírnak. Szeretnék megtalálni a helyüket a közösségeikben, a társadalmi hierarchiában. Nem vágynak már a szülő közelségére, barátok között érzik igazán jól magukat. Persze, a spannok között is küzdenek azzal, hogy el legyenek fogadva, hogy be tudjanak illeszkedni. Meg akarnak felelni a közösség elvárásainak, felerősödik a csordaszellem. Mindenre kaphatóak lesznek, keresik a kalandokat, az új dolgokat, kipróbálnak mindent, amit tiltanak, és aki nem áll be a sorba, azt kiveti magából a csapat. Komoly csatát vívhatnak legbelül, tudják, hogy helytelen, tudják, hogy hiba, de megteszik, mert a helyzetük ezt diktálja.

A tanulás, a feladatok nem igen kötik le a figyelmüket, lustálkodást, semmit tevést viszont nagyon magas szinten tudják űzni. Éjszakai üzemmódban léteznek. Hitükben megrendülnek, kételkednek. Szeretnék megtalálni a saját igazságukat.

Szülőként látni ezt a folyamatot, tényleg bosszantó, igazi türelempróba, sőt időnként komoly mélypont. Keressük azt a cuki (vagy éppen nem annyira cuki) kisembert, akit addig dédelgettünk, aki felnézett ránk, akinek megmondhattuk mi a helyes, akivel, addig olyan jól megvoltunk. Fájdalmas felismerni, hogy a kisgyermekkor lezárul, új fejezet kezdődik, melyben már nem a miénk a főszerep. Azonban, kötelességünk, a kamaszban is megtalálni az értékes, szerethető gyereket.  A szakemberek szerint ez egyféleképpen lehetséges: ha, bizalmat szavazunk neki. Szeressük a háttérből, legyünk elérhetőek a nehézségekben, próbáljuk együttérezni vele, próbáljuk megérteni küzdelmeit, merjünk nyíltan kommunikálni, hallgassuk meg.

Irigykedve nézem azokat a családokat, akiket nem billent ki az egyensúlyból ez az időszak, mert ilyen is van. Persze, mindenkinél másként zajlik a kamaszkor, fiúknál, lányoknál is eltérő. De, bármennyire is nehéz elviselni, átvészelni, biztos vagyok abban, hogy szükségszerű megélni ezeket a küzdelmeket, megúszni nem érdemes. Feltétele ugyanis annak, hogy egészséges, önálló, magabiztos felnőtt váljék belőlük.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

One Comment

  1. INRI,
    bocs, már megint egy férj és apa ha szabad szólnom itt. A fiúkról többet tudok nekem 6 fiam van. A la´nyokról kevesebbet mert csak 4 lányom van.
    A fiú 12 éves kortól kritizál (ja) föleg az apját. Ahol ez jogos (mert az apja nem a 10 parancsaolat szerint él) ott nagyon nagy a baj. Mert a fiú az apja tetteit fogja felnöttként leutánozni- mindegy az miket is beszélt…Javaslat az apja legyen jó “völegénye” a nejének a fiú anyjának és ünnepeljen szentmisét+szentaldozást vasárnap.

    A la´nyok pedig az anyjuktól sokat tanulnak. A legfontosabb dolog a szentmise és a szentáldozás vasárnaponként. Emelett a fi´ßuknak és a lányoknak is a szorglamas életmód megtanulása. A háztart´ßasba besgítés az teremészetes legyen, és emelett jó nevelö a háziállatok ellátása is (disznó, baromfi stb.) Ha kérhetném a jó tanulmányi eredmények mellett valamilyen állandó egyéb foglalkzás is legyen. Pl. zenetanulás, mindegy milyen hangszeren (családi muzsikálás az nagyon jó nevelö). tehát olyan “nem megülös gyereket kellene nevelni” aki szivesen tanul és dolgozik is a csla´dban a másokért is…és tudja, hogy “ohne Fleiss kein Preis”=megfelelö szorgalom-törekvés és munka nélkül elmarad a siker. Meg azt is, hogy jó az ha valaki sikeres valamiben…mert nem csak ´ßugy van az, hogy “ahogy esik puffan”= a véletlenere és egyedül a körülménykere hagyatkozni sokszor zsákutcaba vezet.