Ha már csak egy gyermek van otthon, az új helyzet megkívánja a család dinamikájának átalakítását, tiszteletben tartva a legfiatalabb családtag gyermekkorát és autonómiáját.
Családi otthonotokban eddig nyolcan, hatan, vagy talán négyen éltetek, de most már csak te vagy ott a házastársaddal és legkisebb gyermekeddel. Más lett a légkör, másképp kell szervezni a dolgokat.
A család átszervezése
Frank pénzügyi munkakörben dolgozik. Négy gyermeke van, 10 és 23 év közötti korúak. Tréfásan nyilatkozik: „A hűtőszekrény változott a legtöbbet, mióta elment a három nagy srác! Már csak a feleségem, magam meg a 10 éves kisfiunk maradtunk a háznál, hát hozzá kellett szoknom, hogy bevásárláskor csökkentsem a mennyiségeket!”
Claude Berthon klinikai pszichológus szerint a gyerekek elköltözése jelentős esemény, és talán még jelentősebb az a helyzet, amikor már csak a legkisebb marad a szülői házban:
Mikor már csak a legfiatalabb gyermek van otthon, a család úgy rendeződik át, mintha egyke lenne a gyerekük. Ilyen helyzetben a családi légkörtől függően számos buktató lehetséges. Először is, a gyerek a felnőttekkel egyenlő helyzetbe kerülhet. Szülei bizalmasává válik, feszültségek és felnőttek közti beszélgetések tanúja lesz. Végül a szülők csökkenő figyelme miatt oda juthat, hogy nem neki való filmeket fog nézni.
Valóban, szinte normálisnak tűnhet, ha ekkor nem vagyunk már olyan éberek, hiszen a gyerekek többsége elköltözött, és a kicsi is jócskán felnőtt.
Berthon egy másik helyzetre is figyelmeztet. „Néhány családban, amelyeket a praxisomban láttam, a legfiatalabbat néha stressz-levezetőként használták. Amikor valamelyik szülő idegesen jött meg a munkából, a feszültség az egyetlen még jelenlévő gyermeken csapódott le.” Egy jó tipp, amit észben kell tartani: maradjunk kellően türelmesek és érzékenyek, hogy legkisebb gyermekünk töretlen virágzását és növekedését segíthessük.
Nem azért van ott a legkisebb, hogy a házasság ürességét kitöltse
Claude Berthon szerint egy másik buktató lehet, ha szülők túl sokat várnak el a még otthon élő legkisebb gyermekükhöz fűződő kapcsolatuktól:
Néha a szülők nehezen engedik felnőni legkisebb gyermeküket. Sokat fektettek a gyerekekkel fenntartott kapcsolatba, és nehéz elengedniük őket. De a kicsi nem lesz mindig kicsi; fel kell nőnie, neked pedig el kell engedned. Ez az otthoni helyzet még bonyolultabbá válik, ha a házasságban nehézségek vannak. A legkisebb gyermek néha a szülők közötti rivalizálás tárgya is lehet: mindegyikük azért küzd, hogy ő kapjon több szeretetet a gyermektől, hogy ő kényeztesse jobban, csak hogy betöltse a házasságban keletkezett űrt. A legrosszabb helyzetekben a gyermek eszközzé válhat a másik szülővel szemben, annak bántására is használhatják.
Kapcsolatok ápolása
“37 éves koromban irányt váltottam, és visszamentem dolgozni” – mondja Silvia, egy négygyermekes anya. „Sokat költöztünk, és a gyerekek mind iskolások voltak. Rájöttem, hogy az anyagiakon túl azért is lenne szükségem a munkára, hogy engedjem a gyerekeimet elmenni otthonról. A saját lelki egyensúlyom teszi lehetővé, hogy megadjam nekik a távozás szabadságát.”
Claude Berthon pszichológus azt javasolja, hogy nyugtassuk meg gyermekeinket: felnőhetnek és elmehetnek, a szüleik jó kapcsolatban maradnak, és nem fogják úgy érezni, hogy gyermekeik már nem szeretik őket.
Az elhagyatottság pillanatán túllépve a csoda pillanatáig kell eljutnunk. A gyermekek egyenként, saját tempójukban távoznak, a szülők pedig keményen megdolgoztak, hogy ezt elérjék! Itt az ideje, hogy magukat másként, párként fedezzék fel. Itt az ideje, hogy büszkék legyenek felnőtt, önálló életet kezdő gyermekeikre. Így a még velük maradt gyermek is megnyugszik, hiszen elégedettnek látja szüleit, érzi, hogy a felnőtt gyerekek távozása lényegében boldogságot jelent számukra.
Egészséges önállóság
Ha a legkisebb gyerek már középiskolás, a szülőknek gondosan ügyelniük kell arra, hogy biztosítsák neki az életkorának megfelelő önállóságot, ha nem is feltétlenül ugyanazt, mint egy idősebb egyetemista testvérnek. Ami a középiskolásokat illeti, ők nem akarnak otthon apu és anyu közé bezárva élni. Claude Berthon emlékeztet bennünket: „A serdülőkor a családon kívüli találkozások és élmények kora.”
A legkisebb gyermeknek akkor is hasznára válnak az otthonán kívüli kapcsolatok, ha még általános iskolába jár. A pszichológus így magyarázza: „Bármilyen életkorban érdemes szaporítani a külső kapcsolatokat, hogy a gyerekek lássák, van élet a család határain kívül is. Cserkészet, iskolán kívüli tevékenységek, unokatestvérek, nagyszülők: ezek a gyerekek által nagyra értékelt kötelékek segíthetnek elkerülni, hogy a legkisebb gyerek a háromtagúvá lett család foglyává váljon.”
Szeretetteljes környezet
A szülőknek szeretetteljes környezetet kell teremteniük, hogy gyermekeik ne érezzék úgy, hogy elküldik őket a háztól, mintha szabadulni akarnának tőlük. „Fontos, hogy beszélgess gyermekeiddel, bátorítsd őket, hogy olyan tevékenységeket válasszanak, amelyek által fejlődhetnek és új kapcsolatokat alakíthatnak ki. Jó, ha azt is hallja a gyermek, hogy ez a szülőknek is jó, mint párnak is szükségük van erre.” – hangsúlyozza a pszichológus.
A fészek már hamarosan kiürül, a szülőkkel már csak a legfiatalabb gyermekük maradt. Ez fontos időszak a pár számára: jó alkalom arra, hogy újra felfedezzék az együtt töltött időt. „Ez az az idő, amit a párok ajándékként, bűntudat nélkül fogadhatnak” – biztat Claude Berthon. „Ha egy pár jól kijön egymással, a szülők és a legkisebb gyerek élvezni fogják az egymással töltött időt. A családi együttlét a beszélgetés és a szeretet időszakává válik, és a gyermek látni fogja, hogy a szülei szeretik egymást, és szívesen vannak együtt.”
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: Aleteia
Josefayerbrider
2024. május 14. at 01:08
INRI,
A fenti cikk egy néggyerekes családról beszél, ami igen ritkaságszámba megy manapság 2024-ben az EU-ban, ugyanis az átlagos egy anyára jutó gyereklétszám itt 1,5 körül van. Kivételt csak a moszlim családok képeznek az EU-ban, ahol az anyák kétszer annyi gyereket szülnek, mint a nem moszlim családokban..
Hogy egyaltalán tudjuk, hogy mi a tét ahoz egy ösi mondást idézek. Három gyerek azért jó egy családban országosn, mert egy az apja helyett egy az anyja helyett, egy pedig a nemzetnek lesz utánpótlása, hogy az emberek jól érezzék magukat otthon a házukban, a hazájukban…a kultúrájukban, a vallásukban. Akiknél ez nincs meg azok kipusztulnak, mindegy milyen vallás vagy eszeme is lebegettt a szemük elött. Akinek gyereke annak jövöje van, aki pedig utód nélküli annak már csak múltja van és kipusztul (mindegy milyen elveket is követett).
Németh Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságának irodavezetője, 2021.-ben készült riportban nyilatkozott az édesanyánkénti gyeremekek létszámáról magyaroszágon (és az EU-ban is hasonlóak az adatok.)
Mizsei Bernadett / 2021. 06. 14./ Vasárnap-újság
Az abortusz egyértelműen oka hazánk demográfiai válságának
– Az 1970-es években az egy nőre eső átlagos gyermeklétszám 2,76 volt, míg 2006-ra ez a szám 1,34-re süllyedt. Az utóbbi években ismét emelkedő tendenciát láthatunk. Mi minden befolyásolja a gyermekvállalási kedvet? Miért vállalunk ma kevesebb gyereket?
– 2019-ben hazánkban a KSH hivatalos adatai szerint a teljes termékenységi arányszám (tfr) 1,49 volt (az Eurostat adatai szerint kicsivel nagyobb, 1,55). Általános a konszenzus azon a téren, hogy ahhoz, hogy egy társadalom létszáma többé-kevésbé állandó legyen – tehát növekedésről még szó sincs –, ennek a számnak nagyjából 2,1-2,2 körül kellene lennie. Vagyis a klasszikus, kétgyermekes családmodell is elégtelen, hiszen sajnos vannak terméketlen párok is.
Milyen okai vannak ennek az EU országaiban, a csekély életszinvonal?
– Hazánk abszolút a középmezőnyben helyezkedik el. Kiugróan jónak számít Franciaország a maga 1,86-os arányszámával, a mezőny másik végén pedig Málta helyezkedik el, 1,14-gyel. Csak gazdasági okokról nem beszélhetünk, hisz az egy főre jutó GDP alapján a világ leggazdagabb országában, Luxemburgban ugyanúgy 1,34 ez a szám, mint a gazdasági válságok tépázta Görögországban.
Mi a helyzet a személyi szabadság, az önmegvalósítás egyre fontosabbá válásával, illetve az egyre nagyobb teret nyerő gender mainstreaminggel? Ezek milyen hatással bírnak a gyermekvállalásra?
– Őszintén szólva 20 évvel ezelőtt álmomban sem gondoltam volna azt, hogy 2021-ben ez lesz Európában az egyik legfontosabb kérdés. E téren két álláspont feszül egymásnak, és mivel alapvetően eltérő a kiindulásuk, kompromisszumot aligha tartok lehetségesnek. Kissé patetikusan megfogalmazva: az egyiknek majd vesznie kell. A gender ideológiai képviselői azt vallják, hogy a nemi identitás öndefiníció eredménye. Választhatok, hogy minek, milyen neműnek vallom éppen magam, a szexualitás egy az ember választási lehetőségei közül. Ezra Miller amerikai színész queerként aposztrofálja magát, Tom Hardy a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy „mindennel és mindenkivel elszórakoztam”. Elliot Page színésznő 2014-ben „jött elő” és azóta nemváltó műtéten is átesett, hogy csak néhány példát ragadjak ki a filmvilágból.
Ha sikeres, híres emberek hirdetik ezt nyilvánosság előtt, akkor sok rajongó szemében trendi, menő dolognak látszik, a szabadság és az önmegvalósítás követendő útjának. Föleg a fiatalok, akik már nem gyerekek de még nem is felnöttek lesznek könnyen félrevezethetöek e- tekintetben is. Ugyanis a gyerek 12-18 éves kora között “testképzavarban szenved”, amit könnyen áthidalhat, ha látja apja és anyja egymást szolgálo-szeretö-tisztelö és boldogságban élö jópéldáját (és ezekhez hasonlóan hitközségének aktiv életében is részt vesz..). Ennek hiányában más példákat fog követni. Amelyek sohasem lesznek képesek azt az örömteli életet megalapozni, amelyik a férfi és a nö paradicsomi állapotára utalnak.
Ezzekkel a más példákkal szemben a „hagyományos” családmodell abból indul ki, hogy a család egy olyan férfi és egy nő életközössége, akik nyitottak az élet továbbadására, és a nemi identitás nem egyéni döntés, hanem természettudományos biológiai adottság. A gyermekvállalásra alkalmazva a kérdést: vajon az az egynemű pár, ahol mindkét fél kizárólag a saját neméhez vonzódik, hogyan lenne képes természetesen úton gyermekvállalásra? Ugyanis az, amit manapság gyakran hallani a gender képviselőitől, hogy nekik is joguk van a gyermekekhez, teljesen alpatalan.
Ez egyrészt az előbb felvetett kérdés szerint alapvetően más emberek gyermekére megfogalmazott jog, másrészt pedig talán megfelelő lenne a gyermek jogairól is beszélni (Nekik miért nem jár az apa és anya gondoskodása- akár nevelöszülökön keresztül is?) Ezeket az élethelyzeteket tudományos vizsgálatnak kell(ene) alávetni, azonban a genderlobby a homoszexualitással kapcsolatos tudományos vizsgálatokat napjainkban nem csak hátráltatja, de egyenesen meg-is-akadályozza. A DSM szerint a homoszexualitás nem parafília (szexuális deviancia vagy perverzió, mely alatt a nem szokványos tárgyak, szituációk vagy személyek iránti szexuális vonzalmat értik), és nem tartozik a nemi identitászavarok (a szexuális érdeklődés vagy válaszkészség normális mintázatának tartós vagy visszatérő zavara) közé sem. A DSM=Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM) magyarul Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve.
Az American Psychiatric Association (APA), magyarul Amerikai Pszichiátriai Társaság szerkeszti. Feladata segítséget nyújtani az orvosoknak abban, hogy milyen tünetek szerint lehet valakit diagnosztizálni egy mentális betegséggel, valamint a betegségekhez kódot is rendel. Molnár Miklos plebános szerint, A homoszexualitás lehet fejlődéslélektani elakadás is, emellett patologikus elemei is vannak. Utóbbi jellegre utal a kötődési zavar jelenléte és a promiszkuitás is: a házas nők 85 százaléka, a házas férfiak 75 százaléka hű a párjához, míg a homoszexuális pároknál ez az arány 4,5 százalék. A nárcisztikus viselkedés, a hangulatzavar is patologikus, ezek is jellemzik a homoszexualitást, mint ahogyan a depresszív attitűdök és a másik ember túlzott idealizálása is. A homoszexuális embereknél gyakran találkozunk a krónikus szégyenérzettel is. A meleglobbi szerint ez azért van, mert a társadalom elutasítja őket, ám a kutatások szerint ez az elfogadó környezetben is megmarad. A homoszexuális egyén az identitásával is konfliktusban áll, és az öngyilkosság is gyakori náluk. Az előadó rámutatott, a DSM-ből úgy került ki a homoszexualitás, hogy azt nem előzte meg tudományos diskurzus vagy vita, hanem az orvosi kamarák által mitegy dogma lett mindenki általi kötelezö elismerére utasítva…és az akinek más a véleménye hallgatásra lesz kényszerítve… (A DSM=Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM) magyarul Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve.)
Az igazság az, hogy az emberek vallásosságának múlt´val azt tesznek velük a véleményvezérek amit csak akranak…Mivel nincsenek életútra való fogodzók útjelzök a vallástalanok számára. Aki minél hangosabb és határozottabban hírdet meg nekik valamit annak adnak a hitetlen emberek igazat, akoor is ha ezek a véleményvezérek egymásnak ellent is mondanak. Tehát ma ezt, holnap majd azt -az ellenkezöjét- vallom…alapon.
Egyébként a férfi és nö szövetsége minden emberi érzések közül a legnagyszerübb. Mivel öncélúan szerelemes mámoritoan jó. Méghozzá fele fele alapon minden kényszertöl mentesen. Söt semmivel sem lehet kiprvokálni, vagy „megvenni“. Akik így élnek boldogok lesznek és nem is akarnak abból kiválni. Nem a közös gyerekekek adják a szerelmesek fö motivációját egymás felé. Hanem azokban virágzik fel a fele-fele önkéntes egymásrahagyatkozás…
Mit szeretnek a szerelmesek együtt megélni?
Veszekedni és kibékülni, Vitázni és érvelni egymást meggyözni, Szabadon mindent kitárgyalni, Elismerni a másik jó oldalát, Közös célokat követni, Együtt imádkozni és szentáldozáshoz járulni, Együtt szívesen dolgozni és pihenni is, Együtt tanulni és együtt unatkozni is, Együtt tölteni a szabadidöt és a szabadságokat, Együtt élni egy fedél alatt, Minden este egymásnak jóéjt kívánni, Egyásnak fözni és egymás föztjét megenni, Egymás hibáit elnézni, Egymas érdemeit elismerni, Közös hobbyt gyakorolni, Egymásért kiállni és egymást védelemezni, Egymáshoz hüségesen élni (a sírig), A házasság 40%-ában boldog nemi-együtt-léteket megélni, A házaság 60%-ban ezeknél sokkal fontosabb együtt-döntéseket megvalósitani, A 10 parancsolat boldigító igéi szerinti élettet egymásért megélni…stb…
Akkor mindegy lesz, hogy mennyi gyerek repült már ki es mennyi maradt még otthon…a böséges gyeremekaldásból (8-12 megtervezett gyeremek esetén is).