Az Apostol TV himnusza, In nomine Jesu – Marco Frisina

Szentmise a Gazdagréti Szent Angyalok-templomból

Rózsafüzér a Gazdagréti Szent Angyalok-templomból

Előadások a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódóan

A Monsterrat Jezsuita beszélgetések imádságról szóló minisorozata Jancsó Árpád jezsuita atyával.

A Monsterrat Jezsuita beszélgetések imádságról szóló minisorozata Jancsó Árpád jezsuita atyával.

Reisz Pál ferences atyával beszélgettünk, aki a Budapesti Belvárosi Ferences templomban szolgál, korábban az esztergomi ferences gimnázium egykori tanára és igazgatója volt. Februárban kapta meg a Parma Fidei, azaz a Hit Pajzsa díjat, amelyet azoknak adnak, akik a kommunista diktatúra idején is állhatatosak maradtak hitükben és szolgálatukban.

Dr. Szederkényi Károly atya felnőtt hittanórája a Katekizmus nyomán

Rózsafüzér imádság a világ Mária-kegyhelyeiről

Benvin Sebastian atya reggeli ébresztő tornája

Dr. Pécsi Rita neveléskutató előadássorozata

A Monsterrat Jezsuita beszélgetések imádságról szóló minisorozata Jancsó Árpád jezsuita atyával.

A Monsterrat Jezsuita beszélgetések imádságról szóló minisorozata Jancsó Árpád jezsuita atyával.

Mondják el imakéréseiket, hálaadásaikat élőben! Az élő adás telefonszáma: 06-1-704-4444

Szentmise a Gazdagréti Szent Angyalok-templomból

XIV. Leó pápa vasárnapi Úrangyala imádsága és tanítása élőben a Szent Péter térről

A Buda Tv heti hírösszefoglalója

Rózsafüzér imádság a világ Mária-kegyhelyeiről

Dr. Szederkényi Károly atya felnőtt hittanórája János evangéliumának nyomán

Irgalmasság rózsafüzére és elmélkedés Szent Faustina nővér naplójából

Csillag Éva hittanórája gyermekeknek

Szerdai általános kihallgatás

Szentmise a Gazdagréti Szent Angyalok-templomból

Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje a gazdagréti Szent Angyalok-templomban

A Monsterrat Jezsuita beszélgetések imádságról szóló minisorozata Jancsó Árpád jezsuita atyával.

A Monsterrat Jezsuita beszélgetések imádságról szóló minisorozata Jancsó Árpád jezsuita atyával.

Carlo Caretto: Levelek a sivatagból című könyvből Kékesi Enikő olvas fel. (39/19.)

Szerkesztő: Kerekes Barnabás és Kovács Zsuzsa Alapító szerkesztő: Deme László A műsorban elhangzott példamondatok és azok helyes jelölése megtalálható az Anyanyelvápolók Szövetségének honlapján. Ugyanott lehetőség van a jelölés elektronikus beküldésére is.

Szerkesztő: Szikora József

Keresztút, Kápolnaavatás, Karitasz Szerkesztő: Nyíri Kata Idén is megtartották a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum iskolakápolnájának ünnepélyes búcsúját. Most emlékeztek meg a szebasztei 40 vértanúról, akik a IV. századi keresztényüldözések híres áldozatai. 320 körül negyven római katona Szebasztéban megtagadta a pogány áldozatot, ezért halálra ítélték őket. Büntetésük az volt, hogy egy befagyott tavon meztelenül kellett tölteniük az éjszakát. A parton meleg fürdő várta a hittagadókat. Egy katona el is hagyta a jeget, ám helyére egy őr állt, aki a többiek hitét látva kereszténnyé lett. Reggelre mindannyian mártírhalált haltak. A Sztojka Sándor Líceum kápolnája nekik állít emléket. Csapon a görög és a római katolikus egyházközség 2015 óta szervez közös keresztutat. Ez a katolikus hívők egyik vallási gyakorlata, aminek segítségével a keresztények Jézus szenvedésein és keresztre feszítésének eseményein elmélkedhetnek. A kisvárosban az orosz-ukrán háború kitörése óta a keresztutat a béke jegyében, a kékéért imádkozva járják végig az emberek. Azért, hogy minél hamarabb érjen véget az öldöklés, a pusztítás. A Tiszántúli Református Egyházkerület a XIV. Református Bált rendezte meg február elején. A bál kedvezményezettje a nagydobronyi református gyermekotthon volt. Fekete Károly püspök a napokban személyesen vitte el az összegyűlt adományt az intézménybe, amely a háború miatt befogadóképességét háromszor meghaladó gyermeknek kényszerült menedéket adni az elmúlt hónapokban. Újabb segélyszállítmánnyal érkezett Kárpátaljára a Katolikus Karitász. A mostani adomány áramfejlesztő berendezéseket, élelmiszert, takarókat es téli ruházatot tartalmazott. Míg a generátorokat kárpátaljai családok között oszttottákk szét, addig az élelmiszert rászorulók kapják, és a helyi szeretetkonyha fog belőle főzni az időseknek.

Szerkesztő: Varga László

Kalász Márton versei Szerkesztő: Gyarmathy Dóra

Böszörményi Gergely élete, munkája. Kormos Csaba poroszlói plébános atya elméledése Mai műsorunkban folytatjuk a múlt héten elkezdett beszélgetést, melyben Böszörményi Gergely mesél életéről, munkájáról. Az első részben a református családi gyökerekről, a kommunizmus ideje alatti lelkész-sorsról is kaptuk egy kis ismertetőt. Böszörményi Gergely felmenői apai és anyai ágon többszáz éve lelkészek, s ez nagyban meghatározza életét, gondolkodását. A klasszikus zenei tanulmányok után beatzenészként és Közgazdasági egyetem klubjának lemezlovasaként a könnyebb műfajokban is megnyilvánult. A beszélgetés első epizódjában a szó volt még a Borásos téri legendás lemezboltról, melyet kinőve később a Bartók Béla úton nyitottak áruházat feleségével, Zohna Mártával, s szerveztek megannyi programot, s forgalmaztak lemezkülönlegességeket. A folytatásban megtudhatjuk, hogyan nőtt tovább a zenei paletta, hogyan kezdtek kiadói tevékenységbe. „Testvéreim! Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta önmagát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. ( Fil. 2, 6-8) Kormos Csaba poroszlói plébános atya gondolatait hallják.

Dan Simmons sci-fi szerzőről beszélgettünk Kanyó Ferenc történésszel Szerkesztő: Pál Amanda Miért olvasunk sci-fi vagy horror irodalmat? Milyen írói örökséget hagy maga után a nemrég elhunyt Dan Simmons, akinek olyan nagy hatású könyveket köszönhetünk, mint a Hyperion, a Terror vagy az Ilion?

A év, nagyböjt Virágvasárnap ** Mt 26,14 – 27,66 ** Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és azt mondta nekik: Mit akartok nekem adni, hogy átadjam őt nektek? Azok megígértek neki harminc ezüstöt [Zak 11,12]. Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt. A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz és azt mondták: Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát? Ő azt felelte: Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a húsvétot. A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. Miközben ettek, így szólt: Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem. Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt: Csak nem én vagyok az, Uram? Ő így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: Csak nem én vagyok az, Rabbi? Ő azt felelte neki: Te mondtad. Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odaadta tanítványainak ezekkel a szavakkal: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé [Kiv 24,8; Jer 31,31], amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában. Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. Akkor Jézus azt mondta nekik: Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai [Zak 13,7]. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába. Erre Péter megszólalt és azt mondta neki: Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom. Jézus azt felelte neki: Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor is megtagadsz engem. Péter erre így fogadkozott: Még ha meg is kell veled együtt halnom, akkor sem tagadlak meg téged. Hasonlóan beszéltek a tanítványok mindnyájan. Akkor Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és imádkozom. Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett remegni és gyötrődni. Akkor azt mondta nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem. Egy kissé előbbre ment, arcra borult és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te. Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen. Aztán újra elment másodszor is, és így imádkozott: Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod. Megint visszatért, és újra alva találta őket, mert a szemük elnehezedett. Erre otthagyta őket, ismét elment és harmadszor is imádkozott újra, ugyanazokkal a szavakkal. Aztán odament a tanítványokhoz és azt mondta nekik: Aludjatok már és nyugodjatok! Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem. Még beszélt, amikor íme, Júdás, a tizenkettő közül az egyik megérkezett, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől. Aki elárulta őt, jelt adott nekik: Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg! Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: Üdvözlégy, Mester! És megcsókolta őt. Jézus így szólt hozzá: Barátom, miért jöttél?Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták őt. És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Jézus erre azt mondta neki: Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tíz légió angyalt? De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie? Abban az órában Jézus azt mondta a tömegeknek: Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el. Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mindnyájan otthagyták őt és elfutottak. Azok pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek. Péter pedig messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgákkal, hogy lássa a dolog végét. A főpapok pedig, és az egész főtanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt kettő és így szólt: Ez azt mondta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fölépítem. Ekkor a főpap fölkelt és azt mondta neki: Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek tanúsítanak ellened? De Jézus csak hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia? Jézus azt felelte neki: Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin [Dán 7,13; Zsolt 110,1]. Ekkor a főpap megszaggatta ruháit és így szólt: Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok? Azok ezt felelték: Méltó a halálra! Azután beleköptek az arcába, ököllel verték őt, mások pedig pofon ütötték és azt mondták: Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged? Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány és így szólt: Te is a galileai Jézussal voltál! Ő azonban mindenki előtt letagadta ezt: Nem tudom, mit beszélsz. Amikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik, és így szólt az ott lévőkhöz: Ez is a Názáreti Jézussal volt! Ő ismét esküvel tagadta: Nem ismerem azt az embert! Kis idő múltán odamentek az ott állók és azt mondták Péternek: Biztosan te is közülük vagy, hiszen a beszéded is elárul téged. Erre ő elkezdett átkozódni és esküdözni: Nem ismerem azt az embert. Akkor mindjárt megszólalt a kakas. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, aki megmondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. Kiment onnan és keserves sírásra fakadt. Amikor megvirradt, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják őt. Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak. Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek. Azt mondta: Vétkeztem, elárultam az igaz vért. Azok azt felelték: Mi közünk hozzá? A te dolgod! Erre beszórta az ezüstöket a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát. A főpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja. Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: Fogták a harminc ezüstöt — ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai –, és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem [Zak 11,12-13; Jer 18,2-3; 32,8-9]. Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus azt felelte: Te mondod. Amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt. Akkor Pilátus azt mondta neki: Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened? Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen. Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek. Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak. Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak? Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe. Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta. De a főpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. A helytartó tehát megkérdezte tőlük: Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek? Azok azt felelték: Barabást! Pilátus erre azt kérdezte: És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Azok mindnyájan ezt felelték: Keresztre vele! Ő újra megkérdezte: De hát mi rosszat tett? Azok erre még hangosabban kiáltoztak: Keresztre vele! Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok! Az egész nép azt felelte: Az ő vére rajtunk és gyermekeinken! Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre. Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot. Levetkőztették őt, vörös katonaköpenyt adtak rá, fontak egy koronát tövisekből, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták őt: Üdvözlégy, zsidók királya! Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték. Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék. Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent, epével kevert bort adtak neki inni [Zsolt 69,22]. Amikor megízlelte, nem akart belőle inni. Miután felfeszítették őt, sorsot vetve megosztoztak a ruháin [Zsolt 22,19]. Azután leültek és ott őrizték őt. A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: Ez Jézus, a Zsidók Királya. Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról. Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták őt [Zsolt 22,8], és ezt mondták: Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt: Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki! Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja! [Zsolt 22,9] Hiszen azt mondta: Az Isten Fia vagyok. Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre. A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: Élí, Élí, lemá szabaktáni?, azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? [Zsolt 22,2] Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: Ez Illést hívja. Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki [Zsolt 69,22]. A többiek pedig így szóltak: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt!? Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét. És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste. Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: Ez valóban Isten Fia volt. Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust és szolgáltak neki. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja. Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba, és betette saját, új sírboltjába, amelyet sziklába vágott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben. Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és a farizeusok és azt mondták: Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: Három nap múlva föltámadok. Parancsold meg tehát, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül, és ez az utóbbi csalás rosszabb legyen az előzőnél. Pilátus azt felelte nekik: Van őrségtek, menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok. Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították maguknak a sírt.

(a tegnap esti adás ismétlése)

Carlo Caretto: Levelek a sivatagból című könyvből Kékesi Enikő olvas fel. (39/20.)

Szerkesztő: Hámori Kinga

Megnyílt a Szent II. János Pál pápa életét, történelemre gyakorolt hatását bemutató kiállítás Szerkesztő: Bertáné Pintér Katalin Totus Tuus, teljesen a tiéd című Szent II. János Pál pápa életét és a történelemre gyakorolt hatását bemutató kiállítás nyílt Székesfehérváron, a Szent István Király Múzeum Rendház épületében. A szeptember 27-ig nyitva tartó tárlaton az érdeklődők láthatják például a fiatal Karol Wojtyła fényképezőgépét, a barátai által aláírt túrakajakját. A későbbi időkből a professzori talárját, érseki, majd pápai reverendáját, pápamobilját és trónusát, de annak a lőfegyvernek a másolatát is, amellyel 1981-ben merényletet követtek el ellene. A föld sójában Cser-Palkovics András polgármester, Kovács András Olivér, a múzeum szakmai igazgatója és Tóth Norbert kurátor beszél a tárlat jelentőségéről.

Pintér Gábor új zélandi nuncius húsvéti terveiről és a béke fontosságáról Szerkesztő: Szerdahelyi Csongor

Benyik György szentírástudós egyiptomi élményei. Szerkesztő: Szerdahelyi Csongor

Pilinszky János: Aranymadár Pilinszky János: A madár és a leány Felolvassa: Kálid Artúr, Cseke Péter Szerkesztő: Varga Andrea Hangmérnök: Horváth János Zenei szerkesztő: Dévény Mária Rendező: E. Román Kata

közvetítés Bicskéről a Szentháromság templomból. A MKR és az MTVA közösen közvetít.

Szerkesztő: Hámori Kinga

Szerkesztő: Nagy György András

A év, nagyböjt Virágvasárnap ** Mt 26,14 – 27,66 ** Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és azt mondta nekik: Mit akartok nekem adni, hogy átadjam őt nektek? Azok megígértek neki harminc ezüstöt [Zak 11,12]. Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt. A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz és azt mondták: Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát? Ő azt felelte: Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a húsvétot. A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. Miközben ettek, így szólt: Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem. Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt: Csak nem én vagyok az, Uram? Ő így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: Csak nem én vagyok az, Rabbi? Ő azt felelte neki: Te mondtad. Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odaadta tanítványainak ezekkel a szavakkal: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé [Kiv 24,8; Jer 31,31], amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában. Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. Akkor Jézus azt mondta nekik: Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai [Zak 13,7]. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába. Erre Péter megszólalt és azt mondta neki: Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom. Jézus azt felelte neki: Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor is megtagadsz engem. Péter erre így fogadkozott: Még ha meg is kell veled együtt halnom, akkor sem tagadlak meg téged. Hasonlóan beszéltek a tanítványok mindnyájan. Akkor Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és imádkozom. Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett remegni és gyötrődni. Akkor azt mondta nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem. Egy kissé előbbre ment, arcra borult és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te. Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen. Aztán újra elment másodszor is, és így imádkozott: Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod. Megint visszatért, és újra alva találta őket, mert a szemük elnehezedett. Erre otthagyta őket, ismét elment és harmadszor is imádkozott újra, ugyanazokkal a szavakkal. Aztán odament a tanítványokhoz és azt mondta nekik: Aludjatok már és nyugodjatok! Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem. Még beszélt, amikor íme, Júdás, a tizenkettő közül az egyik megérkezett, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől. Aki elárulta őt, jelt adott nekik: Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg! Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: Üdvözlégy, Mester! És megcsókolta őt. Jézus így szólt hozzá: Barátom, miért jöttél?Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták őt. És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Jézus erre azt mondta neki: Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tíz légió angyalt? De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie? Abban az órában Jézus azt mondta a tömegeknek: Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el. Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mindnyájan otthagyták őt és elfutottak. Azok pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek. Péter pedig messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgákkal, hogy lássa a dolog végét. A főpapok pedig, és az egész főtanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt kettő és így szólt: Ez azt mondta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fölépítem. Ekkor a főpap fölkelt és azt mondta neki: Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek tanúsítanak ellened? De Jézus csak hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia? Jézus azt felelte neki: Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin [Dán 7,13; Zsolt 110,1]. Ekkor a főpap megszaggatta ruháit és így szólt: Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok? Azok ezt felelték: Méltó a halálra! Azután beleköptek az arcába, ököllel verték őt, mások pedig pofon ütötték és azt mondták: Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged? Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány és így szólt: Te is a galileai Jézussal voltál! Ő azonban mindenki előtt letagadta ezt: Nem tudom, mit beszélsz. Amikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik, és így szólt az ott lévőkhöz: Ez is a Názáreti Jézussal volt! Ő ismét esküvel tagadta: Nem ismerem azt az embert! Kis idő múltán odamentek az ott állók és azt mondták Péternek: Biztosan te is közülük vagy, hiszen a beszéded is elárul téged. Erre ő elkezdett átkozódni és esküdözni: Nem ismerem azt az embert. Akkor mindjárt megszólalt a kakas. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, aki megmondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem. Kiment onnan és keserves sírásra fakadt. Amikor megvirradt, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják őt. Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak. Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek. Azt mondta: Vétkeztem, elárultam az igaz vért. Azok azt felelték: Mi közünk hozzá? A te dolgod! Erre beszórta az ezüstöket a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát. A főpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja. Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: Fogták a harminc ezüstöt — ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai –, és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem [Zak 11,12-13; Jer 18,2-3; 32,8-9]. Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus azt felelte: Te mondod. Amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt. Akkor Pilátus azt mondta neki: Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened? Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen. Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek. Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak. Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak? Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe. Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta. De a főpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. A helytartó tehát megkérdezte tőlük: Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek? Azok azt felelték: Barabást! Pilátus erre azt kérdezte: És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Azok mindnyájan ezt felelték: Keresztre vele! Ő újra megkérdezte: De hát mi rosszat tett? Azok erre még hangosabban kiáltoztak: Keresztre vele! Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok! Az egész nép azt felelte: Az ő vére rajtunk és gyermekeinken! Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre. Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot. Levetkőztették őt, vörös katonaköpenyt adtak rá, fontak egy koronát tövisekből, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták őt: Üdvözlégy, zsidók királya! Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték. Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék. Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent, epével kevert bort adtak neki inni [Zsolt 69,22]. Amikor megízlelte, nem akart belőle inni. Miután felfeszítették őt, sorsot vetve megosztoztak a ruháin [Zsolt 22,19]. Azután leültek és ott őrizték őt. A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: Ez Jézus, a Zsidók Királya. Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról. Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták őt [Zsolt 22,8], és ezt mondták: Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt: Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki! Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja! [Zsolt 22,9] Hiszen azt mondta: Az Isten Fia vagyok. Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre. A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: Élí, Élí, lemá szabaktáni?, azaz: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? [Zsolt 22,2] Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: Ez Illést hívja. Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki [Zsolt 69,22]. A többiek pedig így szóltak: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt!? Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét. És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste. Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: Ez valóban Isten Fia volt. Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust és szolgáltak neki. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja. Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba, és betette saját, új sírboltjába, amelyet sziklába vágott. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben. Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és a farizeusok és azt mondták: Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: Három nap múlva föltámadok. Parancsold meg tehát, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül, és ez az utóbbi csalás rosszabb legyen az előzőnél. Pilátus azt felelte nekik: Van őrségtek, menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok. Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították maguknak a sírt.

(a tegnap esti adás ismétlése)

nagyszombati és húsvéti sütemények receptjei Lelkinap az egri GGCG-ban. Az otthon ízei című gasztronómiai műsorunkban nagyszombati és húsvéti sütemények receptjeit osztja meg velünk Sülye Károlyné. Nagyböjti lelkinapot tartottak az egri GGCG-ban. Mi a 11. évfolyamosoknak tartott előadásra látogattunk el. Műsorunkban erről lesz szó. Tartalmas rádiózást kíván a felelős-szerkesztő Sinkovics Andrea.

Péter Ferenc egykori összeállításaiból válogat Bögös Henrietta

Jeruzsálem Selma Lagerlöf regényéből Tarján Péter olvas fel. (12/8.) Szerkesztő: Varga Andrea Barám pasa Fordította: Gergely Jolán Lektorálta: K. Kaba Lóránt Hangmester: Gera Csilla Zenei szerkesztő: Máry Szabó Eszter Rendező: Sárospataki Zsuzsanna

Édes János: Mi okon kellett Jézusnak meghalnia Charles Péguy: A gazda és a vendég, Az éj Édes János gondolatait, és Charles Péguy elmélkedéseit – Rónay György fordításában – Dunai Tamás olvassa fel. Hangmester: Gera Csilla Zenei szerkesztő: Bögös Henrietta Rendezte: Sárospataki Zsuzsanna

vendég Baráti kristóf és Kondorosi Karolina Társszerkesztő: Peresztegi Attila Művészházaspár vendégünk igazi ünnepet varázsolt a stúdióba. Kiderül, milyen nagyszerű elképzeléseik vannak – nem is annyira saját karrierjük építésében, inkánn szélesebb horizontban gondolkodva. A beszélgetést remek hegedüprodukciók (Bartók: Duók) bejátszéása kiséri. (Gotó: Szekeres Zsoömbor)

Az új amerikai külpolitikai doktrínáról Bába Iván külpolitikussal beszélgetük. Szerkesztő: Szerdahelyi Csongor

Szerkesztő: Hámori Kinga

Pilinszky János: Aranymadár Pilinszky János: A madár és a leány Felolvassa: Kálid Artúr, Cseke Péter Szerkesztő: Varga Andrea Hangmérnök: Horváth János Zenei szerkesztő: Dévény Mária Rendező: E. Román Kata

Vidican-Lokodi Tünde

Fodor József, által.helynök

Bonus Pastor Alapítvány

Veress Judit Mária

Dr. Reikli István (85.)

Giosanu Leonárd

Hajlák Attila

A Vatikáni Rádió elsődleges feladata, hogy szabadon, hűen és hatékonyan hirdesse a kereszténység üzenetét, és összekösse a katolicizmus központját a világ különböző országaival, terjesztve a római pápa hangját és tanítását, információt nyújtva a Szentszék tevékenységéről.

Szilágyi László

György Balázs

Karácson Tibor

Kispapok

Veress Judit Mária

Olasz Béla

Kertész Mária

Tamás József atya

Kármelita nővérek

Székesegyház

Székesegyház

Gábor Anna

Karácson Tibor

Barsi Balázs OFM

Vidican-Lokodi Tünde

Sepsiszentgyörgy

Kispapok

Köteles László

A Vatikáni Rádió elsődleges feladata, hogy szabadon, hűen és hatékonyan hirdesse a kereszténység üzenetét, és összekösse a katolicizmus központját a világ különböző országaival, terjesztve a római pápa hangját és tanítását, információt nyújtva a Szentszék tevékenységéről.

Székesegyház

Székeseygház

Gábor Anna

Virágvasárnap

Veress Judith Mária

Himnusz

A világosság rózsafüzér imádkozása

Személyes vallomások megtérésről és a hit erejéről

Dr. Kőrösi István közgazdász műsora – keresztény szemmel gazdasági kérdéseinkről

II. János Pál pápa gondolatai az év minden napjára

Zenés Szentségimádás

Vallomások Isten szaváról

Erőforrás mindenkinek

Virágvasárnapi Passió az erdélyi Mária Rádiótól

Bábel Balázs érsek atya katekézise

A fájdalmas Rózsafüzér imádkozása

Steinbach József gondolatai a napi ige kapcsán – Szabó Tamás műsora – Szabó Tamás műsora

II. János Pál pápa zenés imája

A Mária Rádió rövid hírei

Reggeli dicséret

A Vatikáni Rádió magyar nyelvű adása

A Mária Rádió rövid hírei

Hudák Viktor felolvasásában

Reggeli magazinműsor a zalaegerszegi Mária Rádióval

Hírek a Mária Rádióról

Hallgatói kérdések és hiteles válaszok

A Mária Rádió rövid hírei

Szent Rita nagykilenced – 6. rész

Virágvasárnap – Dér Katalin zsoltármagyarázata

A Mária Rádió rövid hírei

Olvasmányos és napközi imaóra

A Mária Rádió rövid hírei

Szent Mihály-főszékesegyház, Veszprém

A Mária Rádió rövid hírei

Imádság

A dicsőséges rózsafüzér imádkozása

A Mária Rádió rövid hírei

A Szentatya zarándokokhoz intézett beszéde

Virágvasárnap ünnepének szokásai – Harangozó Imre néprajzkutató műsora

Lukovits Milán atya homíliája a Mária Rádió Gyümölcsoltó Boldogasszonykor tartott ünnepi szentmiséjén

Steinbach József gondolatai a napi ige kapcsán – Szabó Tamás műsora – Szabó Tamás műsora

A Mária Rádió rövid hírei

Kocsi György atya szentírásmagyarázata

Böjte Csaba testvér füveskönyve Vukovich Edit felolvasásában hangzik el

A Mária Rádió rövid hírei

Imaszándékok fogadása telefonon

Erőforrás mindenkinek

Az örvendetes rózsafüzér imádkozása

A Mária Rádió rövid hírei

Beszélgetés életről és a Szentírásról

A Vatikáni Rádió magyar nyelvű adása

A Mária Rádió rövid hírei

Fábry Kornél püspök atya lekigyakorlata Zalaegerszegen 2. rész

Harangozó Imre néprajzi műsora

A Mária Rádió rövid hírei

Pölöskei Judit és Karácsondi Mihály atya tanulságos történetei

Vallomások Isten szaváról

A Mária Rádió rövid hírei

Esti dicséret

Gaál Jenő verbita atya elmélkedése

A Mária Rádió rövid hírei

Készüljünk a nemzeti imára

Ima a nemzetért kegyhelyekről