Vasárnapi Ige: Annak alapján ítélnek meg bennünket, amit nem tettünk meg

A régi mondás úgy tartja: „Ha jól elvégzett munkát akarsz látni, te magad csináld meg!” Az Ezékiel prófétától vett olvasmányból úgy tűnik, hogy Isten is erre a következtetésre jutott.

Az Úr nevében szólva a próféta hangsúlyosan alkalmazza a legfontosabb bibliai metaforát, amely Isten népét a juhokhoz hasonlítja. A juhokat őrizni, gondozni és a ragadozók ellen védeni kell. Ez a felelősség a pásztornak kijelöltekre – az ősi Izrael királyaira, papjaira és levitáira hárult. Voltak köztük, akik megfeleltek e feladatnak, sokan mások pedig nem. A juhok közül sokan szétszóródtak, megsérültek és odavesztek. A farkasok kedvükre lakmároztak. És sok úgynevezett pásztor korrupt, gazdag és teljhatalmú lett – a juhok rovására.

Az Ószövetségben számos helyen felbukkan a rossz pásztorok elmarasztalása. A korrupció és a hatalommal való visszaélés bizony nem új keletű találmány. Istennek azonban az volt a szándéka, hogy valamennyi pásztort elcsapja, és ő maga vállalja a munkát. Isten keresi meg juhait, összegyűjti és védelmezi őket, meggyógyítja sebeiket. Együttérző szeretettel gondoskodik nyájáról, és Ő a nyáj bírája. Isten népét inkább Isten vezérli, mint az emberek.

Ez a szakasz összecseng az egyházi élet mai kihívásaival. Sok pásztor valóban elhanyagolta kötelességét, és nem tanúsított együttérzést és igazságosságot nyája iránt. Néhányan gazdagok és hatalmasok lettek. Megint mások nyájuk egyes tagjainak súlyos személyes sérelmeket okoztak, akár szexuális zaklatással, akár durva és érzéketlen lelkipásztori hozzáállással. A tekintélyes személyek vagy intézmények vak és kritikátlan követésének kora rohamosan múlik. A pásztorok ugyanolyan emberek, mint bárki más. Egy bizonyos cím viselése nem tesz senkit automatikusan jobb emberré. Itt az ideje, hogy az emberek követeljék azt a jogukat, hogy Isten és az Úr Jézus vezesse és kormányozza őket. Senki sem tagadhatja meg tőlünk ezt a jogot, és nem állhat közénk és Isten közé.

János evangéliumában Jézus jó pásztornak nevezi magát. Ő teljesen megbízható, törődik velünk, és Ő az, akit személyes kapcsolatban követnünk kell.

Világunk befejezetlen állapota és Jézus visszatérésének késése sokakat megzavart és elkeserített. Mikor fog ez megtörténni – és egyáltalán meg fog történni? Pál hasonló kérdésekkel szembesült a korintusi közösségben. A világ megváltása egy folyamat, és mint ilyen, még nem fejeződött be. Amikor Jézus feltámadt a halálból, a végidő órája ketyegni kezdett. Jézus hatalmas méretű tisztogatási műveletet végez, hogy leigázzon és letörjön minden Istennel szembenálló erőt és hatalmat. Végül elkövetkezik Isten teljes és közvetlen uralma. Addig is szilárdan kell állnunk hitünkben, és tevékenyen részt kell vennünk a világunkban kibontakozó spirituális drámában.

Kit tekint Isten igaznak? Az utolsó ítélet példázatában sok a meglepetés. Először is senkitől nem kértek tagsági igazolványt. A bíró nem foglalkozott azzal, hogy ki milyen címeket visel, mivel a címek emberi alkotások. Még csak vallásos természetűek sem voltak azok a tettek, amelyekért az igazakat dicsérték és beengedték Isten országába. Nagyon gyakorlatias dolgok voltak ezek: éhezőknek enni adni, szomjazókat megitatni, mezíteleneket felöltöztetni, idegeneket befogadni, betegeket és börtönben lévőket látogatni. Az igazak nem voltak tudatában, hogy valami különlegeset tettek – tettük azonnali spontán válasz volt az emberi szenvedésre és nélkülözésre.

Azokat, akiktől megtagadták az Isten országába való bejutást, nem olyan dolgokért ítélték el, amit tettek, hanem azért, amit nem tettek. Nem érintette meg őket az emberi szenvedés és nélkülözés, saját én-központú valóságukba gubództak be, Lehet, hogy a saját maguk szemében igaz és istenfélő emberek voltak, de Isten szemében nem. Ebben a példázatban a zsidókat, a pogányokat és a keresztényeket egyazon szempont, az éber és segítőkész könyörület alapján ítélték meg.

Talán ez az út vezet előre a mi kaotikus világunkban is, amelyet oly sok „izmus” oszt meg. Ne arra figyeljünk, amit az emberek mondanak vagy állítanak, hanem arra figyeljünk, hogy mit tesznek, különösen a gyengék, kiszolgáltatottak, szenvedők és szegények érdekében.

Írta: Fr. Scott Lewis S.J.
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: Catholic Register