jeremy wong weddings 464ps nOflw unsplash Medium

Örömteli áldozat: Hogyan készüljenek a férfiak a házasságra

Sok fiatal – a katolikusokat is beleértve -, napjainkban nem igazán hajlik a házasságkötésre. Olyan kulturális hatások, impulzusok zúdulnak a fiatal férfiakra a mai világban, amelyek elfordítják őket a házasságkötéstől. Mit lehet tenni?

Amikor hivatási válságról beszélünk, akkor általában a papságra és a szerzetesi életre szoktunk gondolni. Van azonban ennek a válságnak egy másik dimenziója, amely szinte villámként sújtja társadalmunkat. Erős, katolikus házasságok nélkül ugyanis a vallási hivatások elsődleges forrása tűnhet el. Ezen túlmenően a házasság szentsége a legtöbb katolikus számára a megszentelődésnek egy gyönyörű útját állítja a fiatalok elé. Mégis, a fiatalok, beleértve sajnos a katolikusokat is, napjainkban egyszerűen nem házasodnak.

Modern világunkban számos kulturális erő, hatás fordítja el a férfiakat a házasságtól. Ilyenek a technológia rabsága, annak elszigetelést kialakító tendenciái, az ebből kialakuló függőség, a felnőttkori felelősségérzet kialakulásának késleltetése, a gazdasági nyomás és a kapcsolati kultúra változása. A házasságkötések számának hanyatlása állandósulni látszik, mivel a mai fiatal férfiaktól már nem várják el, hogy önállóan kiálljanak, döntsenek, saját családot alapítsanak, és önálló életet kezdjenek el élni. Mi kell tehát ahhoz, hogy egy fiatal katolikus férfi sikeresen készüljön fel a házasságkötésre?

Először is, mint minden hivatás kiválasztása, ez is megfelelő és alapos megfontolást igényel. A hivatásunk kiválasztásakor először is azt kell átgondolni, hogy mit akar Isten, mi Isten célja velünk? Egy olyan kultúrában, amely a személyes szabadság és az önmegvalósítás megszállottja, fontos, hogy nyitottak legyünk Isten meghívására, akkor is, ha különösen hangzik.

Elvált szülők gyermeke vagyok, soha nem gondolkodtam a házasságról, és hosszú éveken át úgy éreztem, hogy elhívásom van a papságra. Aztán egyszer csak léptem egyet hátra, és elkezdtem azt vizsgálni, ami korábban számomra valószínűtlennek tűnt, és ez más irányba vezetett engem. A házas életformát nem szabad magától értetődőnek venni, de teljesen elvetni sem szabad megfelelő átgondolás, mérlegelés nélkül.

Ahhoz, hogy életünk bármely fontos döntésére megfelelően felkészüljünk, bizonyos modellekre, és mentorálásra, vagyis érintett emberekkel való beszélgetésekre van szükségünk. Amikor egy fiatalember házasságot fontolgatja, hasznos, ha házaspárjukhoz hűséges férfiakkal beszélget, akik hiteles útmutatást adhatnak. A házasság néha nem könnyű, de rengeteg ajándékot és szépséget is hordoz. Hasznos, ha egy fiatal férfi megérti, milyen felelősség egy családot eltartani, és hogyan hangolhatók össze a családi élet, a munka és az imádságos élet követelményei. Engem, aki előtt nem volt szülői példa, főiskolai tanáraim hívtak meg leendő feleségemmel együtt az otthonukba, velük ettünk, és jókat beszélgettünk.

Elengedhetetlen, hogy egy férfi jó szokásokat alakítson ki magában, ha jó férj szeretne lenni. Ezeknek az élén a napi ima áll. Megszentelt házasságban jó férjjé válni lehetetlen rendszeres imaélet nélkül. Még a katolikusok közt is sajnos magas a felbomló házasságok száma. Patrick Peyton atya erről ezt mondta: „Az együtt imádkozó család együtt marad.” A feleségemmel még az egyetemen bevezettük, hogy naponta egy órát imádságban töltünk. Ma mi kelünk fel a legkorábban az otthonunkban, minden napot közös imával indítunk, amihez persze a kávé is jól esik. Később a családdal mondunk reggeli imát, vacsora után pedig a rózsafüzért mondjuk.

A férji hivatásnak, feladatnak fontos része a gondoskodás, a védelmezés és az irányítás. Ahhoz, hogy mindezt meg tudják tenni családjuk érdekében, meg kell tanulniuk a fegyelmet és áldozatkészséget. Annak érdekében, hogy férfiként másokat szolgálj, el kell hagynod a kényelemhez és a szórakozáshoz való ragaszkodásodat. Ezért csatlakoztam az Exodushoz, amely 90 napon át tartó imádságról, aszkéziséről és testvériségéről ismert. Ezek által segítik a férfiakat megerősödniük hitükben, főleg a lemondások által. Ilyen pl., hogy tartózkodnak a közösségi médiától, a modern informatikai eszközök felesleges használattól, a videojátékoktól, sőt a tévénézéstől is, miközben vállalják a böjtöt, zuhanyozást hideg vízben, napi egy imádságos órát és a rendszeres testmozgást. Az embernek napjainkban állandóan különböző kihívásokra kell válaszolnia, de ehhez gyakran nem találnak kapaszkodót, az egyházon belül sem, és ideje ezen változtatni.

Valamennyi kihívás között minden bizonnyal a tisztasággal kapcsolatos elvárások jelentik az egyik legnagyobb akadályt a házasságra való felkészülésben. A pornográfia aláássa a tiszta szerelmet, a szexualitást isteni ajándékból az uralkodás és az önkielégítés eszközévé változtatja. Napjainkban sajnos a házasság gyakran a személyes kielégülés és kiteljesedés eszköze lett, nem pedig egy közös, életre szóló küldetés. A szentségek legősibb gyökere, hogy Isten megparancsolta: legyenek az emberek termékenyek és sokasodjanak. A férfi és a nő szexuális komplementaritása a házassági szeretet tiszta ajándékában teljesedik ki. 21 évesen nősültem, és fiatal apaként mindennap késő estig pörögtem a babák körül, és pelenkázás közben ismertem meg a szerelem valódi természetét, mint az önfeláldozás ajándékát. A házasság szentsége lassan átalakított, a család megtestesült valóságán keresztül megmutatta az isteni szeretet igazi természetét, annak minden nehézségével és örömével együtt.

Végül egy fiatal férfinak képesnek kell lennie arra, hogy apaként szolgáljon a családban. Ehhez bizonyos érettségre, a rendszeres munka iránti elkötelezettségre, és a mások számára való érzelmi jelenlétre van szükség. Természetesen fegyelemre és áldozatvállalásra is nagy szükség van, hogy be tudja osztani a család pénzét, hogy ne költsön felesleges dolgokra, mindeközben pedig a karrierjét is építse. Hatgyermekes apaként mindig kész voltam többletmunkát vállalni, hogy a háztartás a lehető legzökkenőmentesebben működjön. Bencés oblátus lettem, hogy az ima és a munka egyensúlyát ki tudjam alakítani a család szent közösségében.

Ennyi áldozat láttán sok férfi érthető módon megriad, és inkább nem vág bele. Mégis, csak úgy lehet az ember boldog, ha elkötelezi magát valamire, ami több, mint csupán a saját egyéni érdekei. A házasság valódi utat mutat a boldogság és a szentségi élet felé. Örömteli áldozat, amely hasonlít ahhoz, ahogyan Jézus is feláldozta önmagát „menyasszonyáért”, az Egyházért.

Szerző: R. Jared Staudt PhD, az Exodus 90 tartalomigazgatója és a Vianney Szent János szeminárium világi tagozatának oktatója.
Fordította: Kántorné Polonyi Anna

Forrás: Catholic World Report

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

One Comment

  1. INRI,
    Fenn ez áll: “Amikor hivatási válságról beszélünk, akkor általában a papságra és a szerzetesi életre szoktunk gondolni. Van azonban ennek a válságnak egy másik dimenziója, amely szinte villámként sújtja társadalmunkat. Erős, katolikus házasságok nélkül ugyanis a vallási hivatások elsődleges forrása tűnhet el.”

    Ez egy szakmai zsargonban írt hivatás/”üzemi-vakságból=Betribsblind” táplálkozik, magyarul valamilyen fix üzemi elöírás szemüvegén való való világ-láttatás. Ilyenekkel nagyon sokszor lehet a katolikus plebániákon találkozni. “Az a jó ministráns fiú, aki nem néz lányokra nösülni majdan nem akar, mert akkor még pap is lehet belöle- mondja a Mária és a Margit néni is egyszerre Jancsikának a 8 éves ministránsnak…”
    Viccet félre: Minden embernek elsösorban az a hivatása, hogy ember=Isten képmása es az a mi dolgunk, hogy erre mindenkit föleg a gyerekeinket megtanítsunk.. Maradjunk abba, hogy a katolikus egyedül boldogító felbonthatatlan házasság önmagában egyenlö értékü a papi hivatással is. Azt a “7 szentségit” idézve: Házasság és papi rend egymás mellett szerepel benne. Erős, katolikus házasságok nélkül ugyanis a vallási hivatások elsődleges forrása tűnhet el, de san´jnos nem csak ez hanem az “emberséges emberiség- mint olyan” is.
    Nagyon nagyon fontos a katolikus papi utánapótlas. Ugyanilyen fontos a házasodás is, akkor is, ha a házas nem lehet pap. Ez is könnyen belátható, hogy olyan kevés hányada pap a vilagnak, hogy nagyon is lehetségesek ilyen kivételek. Jelenleg a négymilliárd férfiböl négyszázezer a papok száma. Ez a férfiak 0,01%-a. Reálisan eölképzelhetö ennyi kivétel, aki nem nösül és pap lesz…Mindanyiunk nagy nagy örömére…

    A házaság pedig csak akkor “éri meg”, ha a férfi valóban védelmezi, babusgatja, és a tenyerén gyöngyszemként hordozza a számára kiválsztott, mélyen vallásos imádságos lelkületü nejét. Na az ilyen házasságra alkalmas völegényeket pedig csak olyan apák példáját leutánozva hozza létre a “természet=Isteni böcslet” akik maguk is hasonlóan éltek `s haltak a nejükért…Mert a fiú mindenben kritizálja apját kamaszkorától… Azonban az életében pedig leut´anozza azt amit az apja tett és megélt, (amiket mondott az majdhogynem mellékes, ha nem bünöket lajstromolt sokszor). A tetteit fogja leutßanozni az udvarásban és hüsegben is…

    Istenem adj jó völegényeket…