Mit köszönhetnek az olimpiai játékok Pierre de Coubertin keresztény értékeinek

Miközben Párizs ad otthont, száz évvel az 1924-es játékok után, a XXXIII. Nyári Olimpiai Játékoknak, hogyne tisztelegnénk az (újkori) olimpiák alapítása mögött álló francia férfi előtt? És ne feledjük, hogy elképzelését a keresztény ihletettség jellemezte.

Járókelők, akik a párizsi Oudinot utcán végigmentek, emeljétek fel fejeteket a 20-as szám előtt: ott  egy táblát fogtok látni Pierre de Coubertin nevével. Ott született, 1863 január elsején, az újkori olimpia alapítója. Ez a francia férfi, volt jezsuita diák, a sportot a kiválóság, a tisztelet és a testvériség iskolájává akarta tenni. Az Olimpiai Játékok elindításához a Vatikánban egy értékes szövetségest talált.

Pierre Coubertin buzgó katolikus pár gyermeke. Apja, Charles a neoklasszikus szakrális művészet elismert festője volt. Képeinek egyike a párizsi külföldi missziók kápolnájában, a rue du Bac-on van kiállítva. A képen a fiatalemberek misszióba indulását láthatjuk, akik mindent készek elhagyni Krisztus követéséért, akár életüket kockáztatásával is. A festményen lévő alakok között egy szép ötéves kisfiú fordítja felénk a tekintetét, mintegy behívja a nézőt a képbe: ez Pierre.

Az 1870-es vereség feldolgozása

Az 1870. évi francia vereség sebet ejt a kisfiún. Vakációinak családi nyaralóját Seine-et-Marne-ban egy porosz katonai osztag elpusztítja. Párizs elfoglalt utcái, a Második Birodalom bukása és a Kommün végleg maguk alá temették játékainak békés környezetét. Újra ki kell találnia a világot ahhoz, hogy az ismét lakhatóvá legyen. Kamaszkori álmainak kimeríthetetlen forrása az ókori görög mitológia és kultúra felfedezése lesz.

A jezsuiták által kiválasztott Pierre egy ideig azzal a gondolattal foglalkozott, hogy szerzetbe lépjen, majd a közjó szolgálatának vágya elvezette a Saint-Cyr-i felvételi vizsgára. (Francia katonai akadémia. A ford. megj.) A világi ambíciók azonban magukkal ragadták. A Politikai Tudományok Szabadiskola tanulmányait követően a szociális kérdések vonzották: egy Sedan által legyengített, a forradalom óta régi struktúráit elvesztett Franciaországban hogyan lehet a nemzeti egységet újrafogalmazni, dinamikus elitet létrehozni, a népi rétegeket integrálni egy korszerű gazdaságba? Tágabb értelemben, hogyan teremthetők meg az államok közötti tartós béke feltételei?

A sport, mint önmagunk túlszárnyalásának eszköze

Az 1880-as évek végén egy monarchista család fia előtt zárva voltak a közszolgálat kapui. De egy intelligens és jól képzett elme gyakorlati megközelítéssel is kezelni tudja a társadalmi kérdéseket. Pierre Angliában találja majd meg a választ kérdéseire: az angol egyetemeken komoly lélekkel űzhető, az egyén korlátain túlszárnyaló, az udvarias találkozás szellemével áthatott sport a hajtóereje az ország szolgálatában álló elit létrehozásának. Ezt az ötletet akarja áthozni Franciaországba, és magán kezdeményezéseken keresztül támogatni annak fejlődését. Ez a kezdete a nagy munkának.

Az 1870 évi összeomlásra válaszul, a szociális katolikusok egy, a Szent Szív tiszteletére a Montmartre dombra tervezett bazilika építésére mozgósítottak, hogy ezzel hozzák helyre Franciaország forradalom óta elkövetett hibáit. Pierre az Angliában készített, sportra vonatkozó módszertani elképzeléseire támaszkodva egy percre sem hagyta abba a politikusok, oktatók, pénzügyi döntéshozók meggyőzését az elképzeléseiről. Ahhoz, hogy a gondolat megfoganjon, átvette az évszázad eszméit. XIII. Leó pápának a modernitás tévedéseiről szóló enciklikái ellenére Pierre 1888-tól a liberalizmus felé mozdult el. Katolicizmusa már nem több, mint „szociológiai”. A megvalósításban veleszületett kapcsolatteremtő képességeire, személyes forrásaira, valamint 1885-ben elvett fiatal hitvese, Marie Rothan, a harmadik birodalom egyik protestáns elzászi diplomatája lányának vagyonára számít.

Nevelés sporton keresztül

Kongresszusoktól bizottságokig, szalonoktól bankettekig járja útját a sporton keresztüli nevelés gondolata. Sportprogramja behatol a magániskolák intézményeibe, ahol Pierre de Coubertin a dominikánus Henri Didon atyával működik együtt. 1894-ben, egy Sorbonne-i konferencia alkalmával indította útjára a görög olimpiai játékok megújult látásmóddal történő visszaállításának merész tervét, amely a sportot, mint az életenergia teremtő erejét, és mint a nemzetközi béke diplomáciai támogatóját mutatja be. Az első újkori olimpiai játékok Athénban, 1896-ban zajlottak le. Pierre de Coubertin Didon atyától kapta leendő olimpiai mozgalmának mottóját : „Citius, altius, fortius” (Gyorsabban, magasabbra, erősebben! – A ford. megj.)

1905-ben találkozik X. Pius pápával. A pápa bátorítja az olimpiamozgalmat, amelyben a keresztény értékek iránymutatását látja: önmagunk túlszárnyalását, a szabályok elfogadását és az ellenfél tiszteletét. Aztán ott vannak Pierre de Coubertin-nek az 1912-es stockholmi olimpia művészeti versenyére írt, az Óda a Sporthoz című lelkes verssorai, amelyekkel díjat nyert, de talán a pápának túlságosan is hellenisztikusnak tűntek ahhoz, hogy katolikus legyenek…

A dicsőség ára

A francia férfi terve valóban egy nemzetközi naptárba rögzített sport és kulturális mozgalom ihletőjévé vált, de nagy volt a dicsőség ára. Pierre de Coubertin egész életén át azok támadásaitól és kicsinyességétől szenvedett, akik támogatták tervét, de ki akarták azt sajátítani. Egészen odáig, amíg 1925-ben lemondatták a NOB (CIO) elnöki tisztségéről. Amikor 1937-ben Párizstól távol meghal, egy teljesen tönkrement ember esik össze szívroham áldozataként a genfi La Grange parkban. Az élet sem kímélte: az 1896-ban született fia röviddel születése után agyvérzést kapott, ami miatt egész életére fogyatékos maradt; 1901-ben született lánya skizofrén. Mindketten utód nélkül hunytak el. Pierre de Coubertin 1934-ben különvált feleségétől, és soha sem heverte ki fia fogyatékosságát.

„Isten egyenesen ír, még ha a betű görbe is” mondja a Talmud és Pierre de Coubertin társadalmi műve maradandó. A keresztények imádkozhatnak emlékéért, és tiszteleghetnek előtte. Az ötkarikás zászló mindig a béke és az életerő üzenetének hordozója. Az egyház elkötelezett az öröksége mellett, azért hogy a sport, Ferenc pápa felhívása szerint, továbbra is folytassa a „hidak építését, az akadályok ledöntését és a békés kapcsolatokat”.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia