Öt jele annak, hogy itt az ideje elmenni gyónni

Ahogy a test betegségei tünetek alapján ismerhetők fel, ugyanúgy a lélek betegségei is rendelkeznek olyan mutatókkal, amelyek jelzik, hogy legfőbb ideje gyónni.

Igen, a halálos bűn megöli a keresztségben kapott megszentelő kegyelmet, azt a kegyelmet, amely eltörölte az áteredő bűnt, és a megkereszteltet Isten gyermekévé tette. A Katolikus Egyház Katekizmusa azt tanítja, hogy „Krisztus kegyelme Istentől adott, ingyenes ajándék, az Ő — Szentlélek által lelkünkbe árasztott — életének ajándéka azért, hogy a bűnből kigyógyítson és megszenteljen minket: ez a megszentelő, más szóval megistenítő kegyelem, melyet a keresztségben kapunk. Ez bennünk a megszentelés művének forrása.” [Katolikus Egyház Katekizmusa, 1999].

A keresztény ember felnövekedve és értelmét használva megérti, hogy ha súlyos bűnt követne el, akkor a lelki halál szerencsétlenségébe esne vissza. Ezért az Úr Jézus létrehozta a gyónás szentségét (Jn 20,23), hogy a bűnök bocsánatot nyerjenek és az elveszett kegyelem visszaadassék: „Akik a bűnbánat szentségéhez járulnak, azok Istent sértő bűneikre Isten irgalmas bocsánatát kapják meg. Egyszersmind kibékülnek az Egyházzal, melyet megsebeztek bűnükkel, s mely szeretetével, példájával és imájával közreműködik megtérésükben.” [Katolikus Egyház Katekizmusa, 1422].

Miután a kegyelem helyreállt, mindenkinek az a feladata, hogy ügyeljen a viselkedésére, nehogy súlyos bűnöket kövessen el. Az ember nem tudja azonban elkerülni, hogy bocsánatos bűnökbe ne essen. Ezek a bűnök gyengítik az akaratot és csökkentik a megszentelő kegyelmet, ezért rendszeres gyónással fel kell töltenünk tartalékainkat. De honnan tudjuk, hogy eljött ennek az ideje?

Nos, ahogyan bármilyen betegséget fel lehet ismerni a tünetei alapján, a lélek megbetegedése is jeleket mutat. Íme néhány ezek közül:

1. Amikor könnyen dühbe gurulsz

A gyónás utáni első napokban könnyebb elviselni bizonyos hibákat másokban, bizonyos magatartásformákat vagy helyzeteket. Idővel azonban ez a türelem elfogy, és egyre nehezebb lesz igazat adni felebarátunknak. Minél több idő telik el, annál gyorsabban támad düh vagy bosszúság a legkisebb provokációra.

2. Amikor könnyen engedsz a kísértésnek

A kísértés mindig jelen van, mindenkire leselkedik, és csak a legkisebb figyelmetlenségünkre vár, hogy megtámadjon és megbuktasson minket. Amikor a kísértéssel szemben gyengébbnek érzed magad, kigyullad a piros lámpa: sürgősen vissza kell verni a bűn előretörését! Nincs is jobb egy jó gyónásnál, hogy újra erőt kérjünk Istentől.

3. Amikor nem akarsz imádkozni vagy misére menni

Megmagyarázhatatlan lelki lustaság kezd eluralkodni rajtad. Kevésbé lelkesen imádkozol és nincs is kedved imádkozni, a szentmisén való részvétel egyre értelmetlenebbnek tűnik, és kifogásokat találsz, hogy ne menj el… egészen addig, amíg azután ténylegesen el is mulasztod a szentmisét. Ekkor rájössz, hogy legyőztek: itt az ideje, hogy felkeress egy papot, és újrakezdd az imaéletedet.

4. Amikor borúlátó gondolatok lesznek úrrá rajtad

Eltölt a szomorúság, és nem tudod pontosan, miért. Amikor nehezen tudsz derűlátó lenni, amikor az a benyomásod, hogy minden rosszra fordul, amikor hajlamos vagy rosszat gondolni másokról, amikor semmi sem tűnik helyesnek, és mindenkiben hibát találsz, lehet, hogy itt az idő elmenned gyónni.

5. Amikor értéktelennek tartod magadat

Esetleg azt gondolod, hogy mindenki ellened van, hogy nem értékelik, amit csinálsz, és hogy talán jobb lenne neked a családodtól, barátaidtól vagy munkatársaidtól távol? Nem tetszik a külsőd, és az önbecsülésed romlik? Ha így érzel, menj el gyorsan gyónni. Szükséged van arra, hogy az Úr emlékeztessen arra, hogy az Ő gyermeke vagy, akit Ő teremtett, és hogy felbecsülhetetlen méltósággal rendelkezel.

Bár ezt a felsorolást további jelzésekkel is kiegészíthetnénk, a lista így is egy kiinduló sorvezetőt ad, amely segít ráérezni arra, hogy eljött a következő gyónás ideje. Az Úr szeretettel fogad majd téged, ahogyan az apa fogadta tékozló fiát:

„Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.”.

Lk 15,23-24

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia