Stefanie Stahl könyve, akkor akadt a kezembe, amikor a bizalom kérdésével kezdtem el mélyebben foglalkozni. Coachként, számtalanszor találkozom olyan emberekkel, akiknek nincs rendben az önértékelésük. Szerettem volna jobban megérteni, mitől függ, hogy egyesek duzzadnak az önbizalomtól, hisznek, bíznak magukban, jól érzik magukat a bőrükben, mások pedig folyton megkérdőjelezik saját magukat, bizonytalanok, nem tudnak bízni senkiben. Ebből fakadóan persze, állandóan küzdenek az érzéseikkel, önmagukkal.
Rengeteg pszichológiai témájú olvasmány van a piacon. Nehéz megtalálni azt, ami valóban közelebb visz a kérdéshez, ami könnyen értelmezhető, gyakorlati tanácsokkal is ellát és akár gyógyuláshoz is vezethet. Stefanie Stahl, ismert német pszichológus, számtalan kiadványa jelent már meg Magyarországon. Elsősorban a kötődési szorongással, az önbecsülés erősítésével foglalkozik. De vajon, hogyan is kapcsolódik ehhez a bennünk rejlő gyermek és miért kell otthonra találnia?
Az érzelmi biztonság alapja, az ősbizalom. Megléte elengedhetetlen ahhoz, hogy szeressük, elfogadjuk magunkat, alapja annak, hogy bízni tudjunk magunkban, másokban. Ideális esetben, ezt az ősbizalmat gyermekkorban fejlesztjük ki. Ebben a fontos időszakban szerezzük,- szüleink vagy velünk szorosabban kapcsolatban álló személyek által- azokat a tapasztalatokat, melyek végigkísérik felnőtt létünket. A pszichológiában, belső gyermeknek hívjuk ezeknek a tapasztalatoknak az összességét, jót és rosszat egyaránt. Nem emlékszünk rájuk tudatosan, de a tudatalattinkba mélyen bevésődnek. Mondanom sem kell a negatív hatások, bántások, sérelmek különösen mélyen.
Stahl szerint kétféle belső gyermek él bennünk: egy napsugárgyermek és egy árnyékgyermek. A napsugárgyermek a pozitív alapélményeket, jó érzéseket foglalja magában. Ennek alapján ez a rész, egy olyan belső érzelmi állapot, amelyet mindannyian szeretünk. A napsugárgyermek szereti a szórakozást, a bolondozást, kíváncsi és spontán. Nem tépelődik, szereti magát, úgy ahogy van, nem rágódik azon, hogy milyen benyomást tesz másokra. Képes teljes szívből nevetni, élvezni az életet, de tud elmélyülten dolgozni és tanulni is.
Az árnyékgyermek értelemszerűen a negatív tapasztalatokat jeleníti meg, mint például a bánat, a félelem, szorongás, a tehetetlenség vagy a düh. Ezek a nyomasztó érzések és a negatív dogmák (Nem vagyok elég jó! Nem vagyok fontos! Nem vagyok szeretetre méltó! stb) okozzák a nehézségeket az életben. Az árnyékgyermek az önbecsülés azon részéért felelős, amely sérült és ezért labilis. Mindannyiunkban él mindkettő gyermek. Az, hogy kinél melyik hangsúlyosabb, természetesen attól függ, hogy melyik tapasztalás volt az erőteljesebb.
Létezik egy felnőtt én is a pszichénkben, aki a racionális részünket és az értelmünket foglalja magába. Az lenne az ideális, ha felnőtt üzemmódban tudnák létezni, mert a felnőtt én, képes összefüggéseket felismerni, megérteni, képes a gyermeki ént is szabályozni. Vagyis, segít megérteni, hogy bizonyos helyzetekben miért érezzük magunkat kevesebbnek, miért nem tudunk megbízni másokban, miért nem tartjuk magunkat értékesnek és még folytathatnánk hosszasan a sort.
Miért is kell a belső gyermeknek, otthonra találnia? Nos, azért, mert az otthon adja a biztonságot, a védelmet. Aki belül nem talál rá, az a külvilágban sem fogja meglelni. Lépjünk tehát a tettek mezejére! A szerző nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy feltérképezzük a bennünk rejlő gyermeket. Bátorít arra, hogy ismerjük meg, fogadjuk el, lelkünknek a sérült részét. Így, gyógyulhatunk és életre kelthetjük a napsugárgyermeket, a világra nyitott, örömteli erős énünket. Lehetőséget kapunk arra, hogy lépésről –lépésre eljussunk egy olyan magatartásmódhoz, amivel kiegyensúlyozottabban, boldogabban élhetjük a hétköznapokat. Látványos példákon, gyakorlatokon keresztül, közérthető módon segíti a pszichoterapeuta ebben az olvasót.
Mindenkinél eljön az a pillanat, amikor szembe kell nézzen önmagával. Van, aki önszántából kutatja lelki vívódásait, van, akit egy nehéz élethelyzet kényszerít erre. Bármi is visz rá bennünket, Stefanie Stahl könyvét érdemes a polcon tartani.
Josefayerbrider
2024. május 2. at 18:34
INRI,