Beszéljünk a tabu témáról: szeretnénk gyermeket, de nem érkezik
A münsteri püspökségben az érintettek tanácsadásban részesülhetnek.
„Vannak gyermekei?” „Nincsenek.” Ezzel rendszerint be is fejeződik a beszélgetés. Az 56 éves Lisa Frings, aki a gyermek után vágyódóknak segítő tanácsadó a münsteri püspökségben, ismeri ezt. Ő is szeretett volna gyermeket, de nem érkezett. Tudja jól, milyen fájdalmas, amikor az ő gyermekei után érdeklődnek, akik nincsenek. Ma már elfogadta saját gyermektelenségét és segít a többi érintettnek ezt kezelni, elsősorban abban, hogy erről beszélni tudjanak. Mert még most is, mint régen, ez tabu téma, úgy véli.
Csak Németországban minden hetedik házaspár, aki szeretne gyermeket, saját gyermek nélkül marad. A legtöbben ezek közül akaratukon kívül maradtak – legalábbis átmenetileg– gyermektelenek.
„A 30-as éveim elején erős vágyat éreztem saját gyermek után” – meséli Frings. Mivel a társa nem akart gyermeket, elváltak. 38 éves korában talált rá jelenlegi élettársára, aki osztozott vágyában. Hamarosan Frings áldott állapotba került. Sajnos terhessége a 12. héten véget ért. „Ez végtelen fájdalom volt mindkettőnknek”, mondja. Mindent megkíséreltek, csak a reprodukciós orvosi kezelést nem akarták igénybe venni. „Ezután soha többé nem kerültem másállapotba.”
Bánatát – társán kívül – senkivel nem tudta megosztani. Ehelyett sok jó szándékú tanácsban részesült az ismerősöktől. „Olyan tanácstalannak éreztem magam”, meséli. Egyesek úgy vélték, hogy a gyermek utáni vágyát nem vette elég komolyan, hogy a karrierje fontosabb volt számára, mint a gyermekek. Mások azt mondták, hogy túlságosan sok stressz van az életében. A templomi közösségben sem érezte magát kellemesen. A templomi közösségben sokat segítették a családokat, de a gyermektelen párok számára alig voltak programok – mondja Frings. Nagyon rossz volt a karácsonyi ünnep. „Egy gyermek születését ünnepeljük, csak nekem nem volt gyermekem”, mondja elgondolkodva. A plébános is a szentmisén mindig arról beszélt, hogy a házaspárok döntsenek már a gyermekvállalás mellett. Az ilyen megnyilatkozás bántotta őt. „Én nem önként döntöttem amellett, hogy gyermektelen maradjak, de minduntalan ezt feltételezték.” Ferenc pápa kijelentése, hogy a házaspárok szívesebben vállalnak háziállatokat, mint saját gyermeket, felháborította. „Szívemből szerettem volna anya lenni” mondta Frings.
Ami akkoriban Lisa Frings-nek hiányzott, az a professzionális tanácsadás és támogatás volt. Az Egyház részéről sem volt semmi. Ezért tehát ő maga elvégzett egy rendszerszemléletű terapeuta, házasság-, család- és életvitel-tanácsadó képzést, valamint egy képzést a gyermek utáni vágy kérdéskörében, és evvel összefüggésben végiggondolta és feldolgozta saját gyermek utáni vágyának történetét.
Végre félelem nélkül lehetett erről beszélni
„Tudom, milyen lényeges, hogy az ilyen időszakban tudjon az ember valakihez fordulni, aki komolyan veszi őt és meghallgatja, nem pedig jó szándékú tanácsokat ad.” Sok házaspár a gyermektelenséget élet- és érzelmi krízisként éli meg. Nem tudnak tovább lépni, ha tervük a családról nem teljesül. „Ezek az emberek szenvednek a beteljesületlen gyermekvágytól és megkönnyebbülésként élik meg, ha végre félelem nélkül erről beszélhetnek” – hangsúlyozza Frings. A legtöbbjüknek jót tesz, ha láthatják, hogy nincsenek egyedül problémájukkal.
Frings örömére a témát a Házasság-, család és életviteli tanácsadás keretében is komolyan vették. Volt egy kolléganő, aki már régebben foglalkozott evvel a témával és az utat már előkészítette. Ma már a csapathoz öt képzett, gyermek utáni vággyal foglalkozó tanácsadó tartozik. Egyikük az 50 éves Sandra Middendorf. „Mivel ez a téma sokak számára annyira fájdalmas, a legtöbb érintett csak az egyéni tanácsadást meri igénybe venni”, mondja. Csoportos tanácsadást eddig alig alkalmaztak. „Előadásokat tartunk, ezekre jelentkeznek párok, de kamerát nem használunk, vagy nem adják meg nevüket.” Ebből látja Sandra Middendorf, hogy milyen erős még most is a szégyenérzet, hogy kimutassák a nyilvánosság előtt a gyermek utáni sikertelen vágyakozást. „Nekünk viszont vannak megkereséseink a püspökség határain túlról is – mondja Middendorf. – Felkínálunk online tanácsadásokat is.”
Sok pár keres fel orvost vagy egy „Gyermek utáni vágy” Központot, amiért szándékukkal ellentétben gyermektelenek maradnak. De néhányukat a kezelés során egyik csalódás a másik után éri. Nagyon sok idő és türelem kell ezen az úton, ezt tudja Middendorf. Ez ugyanis hatalmas szenvedéssel jár, ami nyomasztóan hat. „Nálunk a támogatás keretében az érintettek mindenről beszélhetnek, ami érzelmileg terheli és frusztrálja őket, mi rászánjuk erre az időt.”
Tanácsadóként világossá tesszük a párok számára, hogy minden párnak magának kell eldöntenie, milyen mélységig akarnak az orvosi beavatkozás terén elmenni. Sok pár éveken keresztül kísérletezik, hogy szülők lehessenek. Ez kimerítő – mondja Middendorf. Sokszor hallja a tanácsadás során, hogy a házaspárok viszonya ezt időnként határozottan megsínyli. Ekkor egészen tudatosan szembe kell nézni a problémával és egy B-terv gondolatával is meg kell barátkozni. Ez gyakran nem könnyű, mert a legközelebb állók részéről is sokszor oldalcsapások és megjegyzések érkeznek.
„Majd ha megoldod a problémáidat az anyáddal, akkor egyenesbe kerülsz a gyermek utáni vágyaddal”, mondják a nők, a férfiak pedig jól ismerik a következő mondást: „Ha nem tudod, mit tegyél, én szívesen besegítek”.
A szándéktalan gyermektelenséget nem szabad önzésnek, vagy kóros jelenségnek tartani, mondja Middendorf. Nagyon bántó a férfiak és nők számára, ha a világ legtermészetesebbnek tartott dolga számukra sikertelen. Middendorf gyakran hallja, mennyire szenvednek a párok, amikor környezetük érzéketlenül reagál gyermek utáni vágyukra: „Hát fogadjátok el akkor a sorsotokat, bizonyára így van nektek elrendelve.” Az ilyen megjegyzések elbizonytalanítanak, és nem segítenek tovább jutni – mondja Middendorf. Megdöbbentő, hogy milyen természetesnek vették mindig is, hogy egy asszonynak szülőképesnek, egy férfinek pedig nemzőképességűnek kell lennie. Ez mérhetetlen teher mind a nők, mind a férfiak számára.
Lisa nagyon érzékennyé vált, és igen óvatosan tesz fel kérdéseket, amikor egy párnak nincs gyermeke. Tudja jól, milyen fájdalmas lehet ez a kérdés. És nem mindenki képes ezt nyíltan megbeszélni. A férfiak gyakran bánatukat másképpen érzékelik, mint az asszonyok. Némely nő úgy érzi, nem értik meg és azt gondolja, hogy társának a gyermek utáni vágy talán mégsem olyan fontos, miközben a férfiak erősnek akarnak látszani feleségeik előtt, akiknek sok mindent el kell viselniük a gyermek utáni vágy kezelése közben.
„Éppen ilyen példákat akarunk tehát tanácsadásunk keretében bemutatni, és új formákat kidolgozni arra, hogyan kezeljük egymást – mondja Middendorf. – Ha sikerül elérnünk, hogy a párok újból képesek legyenek egymással beszélni, anélkül, hogy félelmeikkel és gondjaikkal egymás elől elhúzódjanak, akkor már sokat értünk el.” Sokak számára a tanácsadások olyasmik, mint egy „fókusztágítás”, ami jót tesz. Végül a párokat felhívják arra, hogy viszonyukat vizsgálják át, és fedezzék fel újra, mi az, ami elsősorban meghatározó páros életükben.
A tanácsadás során kitérnek arra is, hogy az érintettek megfelelő módon tudjanak reagálni a sértő kommentárokra. Néha segít ezen egy jó adag humor is. Még akkor is, ha Lisa Frings tudja, hogy ez milyen nehéz. „Ma már ezeket könnyebben tudom hallgatni, mert gyermektelenségemet már feldolgoztam. De ha már sok nekem, akkor határozottan meghúzom a határokat” jelenti ki.
Szokásává vált, hogy a bemutatkozási körökben a gyermektelenségét egyenesen kimondja. Legtöbbször így: „Helló, Lisa vagyok, nincsenek gyermekeim. Akaratomon kívül vagyok gyermektelen.” Ezzel a téma le van zárva, nincsenek már kínzó, utólagos kérdések, sőt egyesek úgy érzik ekkor, hogy megszólították őket és megosztják a gyermek utáni vágyról szóló saját különleges történetüket.
Mi volt személyes segítségére, hogy el tudjon búcsúzni a gyermek utáni vágyától? „Számomra nagy megkönnyebbülés volt, amikor partneremmel együtt tudatosan elhatároztuk, hogy: „Kész, most vége”. Világos volt, hogy saját biológiai gyermekem már nem lesz, és örökbefogadás egyikünk számára sem jöhetett szóba. Gyermek utáni vágyamat egészen tudatosan meggyászoltam és megsirattam. „Boldogok lehetünk gyermek nélkül is, és elfogadjuk a helyzetet úgy, ahogyan van” – mondja el Frings. Ez fokozatos búcsúvétel volt.
Még ma is néha fáj, amikor barátnői képeket mutatnak első unokájukról. „Mert nekem ez sem adatott meg.” De együtt örül velük, amennyire tud. Van egy keresztgyermeke, és azt élvezi.
Perlekedett-e valaha Istennel? „Volt idő, amikor el voltam keseredve, hogy nem lehetek anya. Néha azt gondoltam, Isten büntet engem, de többnyire hitem inkább tartást és erőt adott.” Hívő keresztényként gondjai terhét letehette Istennél. Ez erőt adott neki. Idővel megjött a pillanat, amikor elmondhatta: „Ez rendben van, és most csinálok ebből valamit!” Bátorságát, hogy erről nyíltan tudjon beszélni, át akarta adni másoknak. „Most a gyermek utáni vágy területén végzett tanácsadás az én gyermekem – jelenti ki Frings büszkén, – ez az én hozzájárulásom az élethez.” Ebből tudta meg, hogy nem szenvedett hiába. Ma képes a párokkal mélyen együtt érezni és örül velük, ha gyermeket várnak. Ezt áldásnak érzi.
„Nem indulhatunk ki abból, hogy minden pár, akinek tanácsot adunk egy szép napon gyermekkel fog hazamenni – fűzi hozzá Middendorf –, de a legfőbb igyekezetünk, hogy megerősítsük őket útjukon, mindegy, mit hoz az számukra.
Végül is arról van szó, hogy az érintetteknek rámutassanak erősségeikre, és adott esetben eléjük tárjanak alternatívákat is az életvitelükhöz. Sajnálatosnak találja, amikor gyermektelen párok elfordulnak az Egyháztól, mert úgy érzik, kizárják őket. Legmélyebb kívánsága tehát, hogy az Egyház közvetíteni tudja: „Veletek vagyunk nehéz percekben és a szép időszakokban”. Az Egyháznak hangsúlyoznia kellene, hogy ezeket a párokat úgy kellene elfogadni, ahogy vannak, gyermekkel, vagy gyermektelenül. „Hozzánk tartoztok.” Külön kellene az istentiszteletek során imádkozni azokért a párokért, akik akaratukon kívül gyermektelenek. „Isten szeretete mindenki számára jelen van”. Ez az érintetteket fájdalmukban vigasztalhatja.
Ami pedig a pápa kijelentését illeti a kutyákról és a macskákról, végezetül Frings ezt a megjegyzést teszi: „Ha a gyermekek utáni vágy ellenére sem érkezik a gyermek, akkor talán jöhet a kutya meg a macska. Ez is szép dolog. De nem pótolja a gyermeket, higgyék el nekem”.
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: katholisch.de
INRI,
a plebánai farsangokon a lályok szépségkirálynönek öltözhetnek vagy menyasszonynak. A fiúk völegénynek, vagy királyfinak. Akivel megismerkedek olyan szimpatikus társat keresve (h´zasság céljából) azzal 2 hét után felmerül a gyeremekáldás vállalásának kérdése…számokban is. Ha válasz erösen bizonytalan/és idegen vagy látszik, hogy nulla annak további sok sikert kívánva a létre sem jött kapcsolatból útilaput kell kiküldeni. Nem kell megsérteni…az okokat sem kutatni, szerencsére nem vagyunk egyformák…..
Azonban ha plebánia farsangon a plébi és a képviselötetületi elnöknö öltöznek völegény és menyasszonynak (a pap a menyaszony az elnöknö pedig bajuszt rajzol és ö a völegény, az nem biztos, hogy jó jelmezválasztás)… Magam már láttam ilyet Ausztriában több tucat templomon a szivárványos zászlóval együtt. Elötte a zebrát pedig a szocialista tanács festette szivárványosra a plebános nagy örömére…
Meg a templomajtóra kitett “a+o=elfogadó és nyitott kitüntetést”.
Na csak azért mondom, hogy jó ha a fiúk és a lányok sok-sok platformon a plebénián vagy plebániákon sokat találkoznak 12 eves korig és mégtöbbet 12 éves kortól…Mégpedig ha kérhetném nem néha nönek-sminkelt plébivel…
Akkor majd ujfent a fiatalok egyháza jön majd el…gyermekekkel…
Isten adja, hogy így egyen….
INRI,
most hallottam, hogy egy ifjúsági országosan (el)ismert volt magyar plébi büszekséggel kijelenetette, hogy barátnöje egy fiú. Na itt Erdö Péterék nem voltak vele szemben elfogadak és nyitottak, ezen megsértödött.
Pedig Ausztriában vagy Németben ez az atya nagy egyházi karriert csinálhatott volna a bejelentése után föleg…
Osli mosolygós szüz, magyarok madonnája könyörögj érettünk szent fiadnál..mentsd meg egyházadat. Hogy sok-sok katolikus esküvöt ünnepelhessümk az egyhazközségünkben…