justin lim tloFnD 7EpI unsplash Medium

Ámokfutás…

Álljon meg maga, magát nem kergetik…, jut eszembe a szakállas vicc, amikor Móricka visszaszólt, miközben elszaladt, mert szilvát lopott és menekül a szomszéd gazda elől. Mert a gazda már lihegett, és nem bírta szusszal a gyerek mögött.

Valami ilyesmi zajlik most is, ebben a furcsa világunkban. Abszurdba hajló káosz, előremenekülés, káprázat, kábulat. A közvécébe wifit kell szerelni, hogy világhálón lehessen közvetíteni a mocskot. A választási kampány arra is jó, hogy egyes politikusok hirtelen katolikusabbak legyenek a pápánál, hatalmilag csak úgy megjelennek egy falusi templomban szentmisére és filmezni szeretnének, bizonyítandó, milyen áhítatos, hívő emberek. Aztán amikor erre nem kapnak engedélyt, mennek a következő templomba. Inkább kétszer áldoznak, csakhogy nyomulhassanak a képernyőre. Reklámhordozóként.

Talán már kétszer is bérmálkoznak, mint Gyurcsány tesó…

Politikailag hazugság és nyomulás a legkifinomultabb sátáni eszközökkel, az abortuszért jogunk van a testünk autonómiájához, de a nemzetéhez nincs. Aki meg a közösség javát akarná őszintén, az vesztes attitűd…

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1114

Elfogynak Európa fegyverei, mert Ukrajnát védve magunkat védjük. Mi az, hogy az agresszor győzhet? Mert mi csak védekezünk… S közben megy a gazdasági kokettálás és a kétségbeesett kihátrálás. Párhuzamosan. A külföldre menekült ukrán férfiaknak meg nincs kedvük hazamenni a húsdarálóba. De sebaj, jön a következő hatvan milliárdos segély-kölcsön, mert, ha pénz nincs, háború sincs.  Esetleg béke.

De azt nem akarja senki a nagyhatalmak közül.. A csicskák meg jól elvannak a lehulló morzsáktól. Elloptuk az élet gyümölcsét, s közben menekülünk a saját boldogság-szabadság-buborékunkba. Az álomvilágba. Az illúzióba. Hogy azt legalább mi is megteremthetjük. Ki nem mondva, a szabadság címszó alatt lobogtatjuk a szabadosság zászlaját, melyre szivárványszínű betűkkel felfestjük: Jogunk van a bűnhöz…! És rohanunk a vesztünkbe. Ilyen a világ, kell alkalmazkodni hozzá, mondjuk. Örömmel, vagy kényszeredetten, de sodródunk. Kocsis Fülöp görög-katolikus érsek metropolita meséli, hogy amikor szemináriumban volt, akkor csapta meg őket is a „nyugat’” szele Nyíregyházán, és menedzser típusú papokat szerettek volna képezni. Annyira berzenkedett ez ellen, hogy kispaptársaival egy pontokba szedett beadványt is fogalmaztak, amelyben mint kispapok tiltakoztak ez ellen a felfogás ellen. A beadvány mellé egy meséből továbbgondolt dramatizált történetet is illesztettek, amelyben a főhős legyőzte a sárkányt, s neki adták a királylány kezét. Megtartották az esküvőt, s az újdonsült királyfit, ki nem sokkal korábban parasztlegény volt, az udvaroncok elkezdték tanítani a helyes, fűúri viselkedésre. Felöltöztették szép ruhákba, elsajátította a késsel-villával való étkezést, a tárgyalási stílust, az udvari etikettet – egyszóval királyt neveltek belőle. De időről időre felizzott a füle tövére ragadt sárkányvér, s ilyenkor úgy érezte, ami vele és körülötte történik, nem egyeztethető össze eredeti céljaival. A sárkányvér izzása jelezte, nem jól van ez így. Ő pedig nem tagadhatta meg önmagát. Így vagyunk mi is, hívő emberek, magyarok.

Addig szabályozunk, addig telepítünk, addig szankciózunk, addig fegyverkezünk, addig védekezünk az Isten ellen, hogy már ultimátumot is adunk neki. Azt hisszük, ő is egy másik gengszter, akitől félni kell, akinek a helyébe be kell ülni s akkor mi leszünk a főnök.

Egyik amerikai író, Andrew Delbanco, az amerikai „álomról” írt elemzésében megállapítja, hogy minden kultúra magja, amikor tagjainak megmondja mi az élet értelme. Ez ad reményforrást a népnek, mindazoknak, akik ennek a kultúrának a részesei. Három korszakra osztja az amerikai civilizáció történelmét, attól függően, mi számított reményforrásnak. Ezek sorban: Isten, nemzet, én.

Az amerikaiaknál a megistenült nemzet helyettesítette a személyes Istent, akit a felvilágosodás az európaiaknál is száműzött. Az amerikai polgárok még az 1960-as években is úgy gondolták magukról, kormányzati rendjük és életmódjuk modell lehet mindenkinek, megváltó reményt adhat az egész világnak. Amerika mindenek felett- szólt a jelszó.  Aztán kiderült, hogy az egész csak bálványimádás, önigazolás.

És a nagy „nyugati” fejlődésben mi is ezeket akarjuk lemásolni Amerikától. Holott…inkább vissza kellene térnünk az evangéliumhoz. Meg kellene hallanunk a kegyelem hangját, a „sárkányvér” szavát, izzását, inspirációját lelkünkben. És arra hallgatnunk. Nem valamiféle földi paradicsomot kellene kierőltetni, nem a vágyainkat kellene elnyomni vagy parttalan szabadsággal kiélni, hanem elfogadni szabad szeretettel a megváltást. Elismerni őt Urunknak. Elismerni Jézus Krisztust Isten Fiának, aki nem vérszomjasan akar bosszút állni a bűnösökön, hanem mindannyiunkat meg akar menteni a bűn, a gonoszság hatalmától. Még olyan áron is, hogy nem automatikus az isteni megbocsájtás. C.S.Lewis angol író a köztisztasági vállalat példáját használja amikor a megváltásról ír: „Minden lelki hulladék, minden bűn szükségszerúen véget ér, megsemmisül, Isten nem engedheti be a mennyországba a szemetet. Ha a bűnös nem hajlandó elereszteni szeméttel teli csomagját, neki is égnie kell a hulladékkal együtt. Isten felajánlja, hogy leveszi a válláról a mocskos terhet, így a bűnös megválhat a bűnétől és együtt élhet Istennel. A munka végzésével megbízott kukásember pedig nem más mint Jézus Krisztus. Ám ha mi büszkeségből visszautasítjuk a kukásember segítségét, elveszünk…”

Kapcsolódó tartalom

  • Miért ábrázolták eredetileg Szent Kristófot farkas- vagy kutyafejjel?

    Még az előtt, hogy a július 25-én ünnepelt Szent Kristófot a vállán hordozott Gyermek Jézussal ábrázolták volna, az ábrázolásokon farkas- vagy kutyafejjel mutatták őt. Van ennek valami köze a farkasember legendájához? Szent Kristóffal kapcsolatban köztudott, hogy ő az utazók védőszentje. Rendszerint úgy ábrázolják, hogy a gyermek Krisztust viszi a vállán, hogy segítsen neki átkelni egy…

  • Szent Domonkos 9 imamódja

    Imádság közben testtartásunk hozzájárul az Istennel való kapcsolatban betöltött szerepünk megéléséhez. Szent Domonkos emléknapján imagyakorlatainak megismerésével lehetőségünk van a szokásainkból kilépve új, Isten felé vezető utakat megismerni. Ő egész emberként, testestől-lelkestől imádkozott, a test és lélek minden meghasonlása, elkülönülése nélkül. Ezt kilenc imamódja határozottan bizonyítja. Kevés olyan szent van az Egyházban, akiről ilyen sok hiteles…

  • A „függő ember”

    1969. augusztus 10-én hunyt el a huszadik század egyik legnagyobb magyar írója, Kodolányi János. A kitűnő, sajnos ma már kevesek által ismert irodalomtörténész, Rajnai László írta: „Kodolányi műve kétségtelenül egyenetlen, s a klasszikus alkotásokra jellemző abszolút tökéletességet csak igen ritkán sikerült elérnie. Ahol azonban mégis elérte, vetélytárs nélkül áll. Művészetének jelképe lehetne egy olyan katedrális,…

  • Az igazi szabadság bibliai kulcsa

    Az igazi szabadság abban áll, hogy képesek vagyunk a jó dolgokat választani, ahelyett, hogy a bűn rabszolgájává válnánk. A szabadság egy bonyolult kérdés, hiszen első látásra egyszerűen azt jelenti, hogy képesek vagyunk megválasztani minden nap, hogy mit tegyünk. A Biblia szerint azonban a szabadság lényege az, hogy mindig azt választjuk, hogy jót cselekszünk. Szent Pál…

  • Jókai Anna: Ima Magyarországért

    Öregisten, Nagyistennézd, hogy élünk itt lennkatlanba zárvacsodára várvacsöbörből vödörbe magyarok.Itt élünk se élve se halvahurrá a vödörben hal vansüthetünk szálkás kis pecsenyéta friss húst viszi már a fürge menyétkörben a bozótbólragadozók szeme villogaz elhevert csordákonáldozati billog.(csitt, csak csendesen, ne kiálts,mormold csak, mormold az imát)Öregisten, Nagyistenha Te nem, ki segítsen?Sovány lakomáranohabort kínáltaks akik ezt megittákbódultakká váltak.(……

  • A lángra lobbanó isteni tűz

    Amikor évekkel ezelőtt prédikációs gondolataimat „olvasható” formában szavakba próbáltam önteni, még nem is gondoltam arra, hogy Isten igéjét, örömhírét „közhírré tenni” milyen kínnal, belső gyötrődéssel, feszültséggel jár. Egyik atyai jóbarátom pár napja villámpostán a következőket írta erről: „Lelkiismeret vizsgálatom során arra jutottam, hogy igazából a műfajjal van bajom… Ahogy idézgetem az emlékeimet, arra jöttem rá,…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

3 hozzászólás

  1. Kedves Rácz gyula a fészbukopn, tessék egy jobb cikket írni s utána pattogjon a tőről metszett apologetikájával. Az ellenségeket pedig ne itt keresse s ne velem kötekedjen, legyen szíves. Üdv+!pp

  2. INRI,
    jóatyám +!pp. Neked igazad van. Te itt semmi “bünöset, vagy 10 parancsoalttal ellentésteset” nem írtál. Söt a lényeget ítt le is írtad: “Nem valamiféle földi paradicsomot kellene kierőltetni, nem a vágyainkat kellene elnyomni vagy parttalan szabadsággal kiélni, hanem elfogadni szabad szeretettel a megváltást. Elismerni őt Urunknak. Elismerni Jézus Krisztust Isten Fiának, aki nem vérszomjasan akar bosszút állni a bűnösökön, hanem mindannyiunkat meg akar menteni a bűn, a gonoszság hatalmától.” Ez akkor is így van, ha tudván tudjuk, hogy vannak “nevelési-születései-szocializálódási-másvallási-vagy éppen másvallástalansági” erös befojásoltságunk is. Egyébként is, hogy te pap létedre majdhogynem mindegy miket is írsz (a bünre való bujtás nélkül), mert lényegében mit is modhatunk ennél többet: “legyünk jók, a mózesi 10 parancsolat szerint és boldogok leszünk álatala”. Mert az tiltások (az utolsó 7) és parancsoaltok (az elsö 3) összessége. Ez pedig szakmai müszóval élve “prevenció”=kár és sérülésmegelözés. Ez pedig nagyon nagyon örömteli módszer, mert a “javunkat és békénket”=közös örömünket szolgálja, söt enélkül biztosan már itt és most is boldogtalanok leszünk.
    Jóatyám fogadd öszinte gratulációmat a cikkedhez.