A szexualitás az emberi létezés velejárója, életünk természetes és fontos része, Istentől kapott ajándék. Mégis, az erről való beszélgetés, nevelés, a legtöbb szülő számára nehézséget jelent. Nincsenek mintáink, hogy egy ilyen beszélgetést hogyan kell jól, gátlások, szégyenérzet nélkül lefolytatni, nem tudjuk, mikor, hogyan kezdjünk bele. Keresztényként, hatványozottabban van jelen a probléma. Ahhoz azonban, hogy gyermekeink egészséges testképet tudjanak kialakítani önmagukról, hogy helyesen tudjanak bánni a testükkel, hogy megtanulják érvényesíteni a határaikat, hogy megértésék, mi végre is adta Isten a szexuális örömöt, muszáj lesz beszélni róla. Főként a mai világban, amikor számtalan, reális veszély leselkedik rájuk.
Az első pelustól az iskoláig című könyv hiánypótló mű. Szerzője, Éberlein Éva, három gyermek édesanyja, életvezetési tanácsadó, ifjúsági evangelizációkban szolgált. 2022 óta az Egyedül nem megy szolgálat keretében tart képzéseket szülőknek a keresztény szexuális nevelésről. Nyíltan, őszintén tárja a szülők elé, hogyan lehet, hogyan kell a gyerekekkel a szexualitásról beszélni, gyakorlati útmutatásokkal, hétköznapi szituációkkal segíti a lehetőségek felé az érdeklődőket.
Az, hogy a szülő számára kínos erről beszélni, normális, de ettől még az ő dolga, hogy gyermekét felkészítse a nemi életre. Nem az iskoláé, nem a kortársaké, nem az interneté. Ha, azt gondoljuk, hogy elég majd a gyerek 12 éves korában leülni és mesélni arról, mit is az a szex, nagy tévedésben vagyunk. A szexuális nevelésnek már pelenkás korban meg kell kezdődnie. Természetesen alkalmazkodva a gyerek életkorához, érettségéhez. Nem arra kell gondolni, hogy a néhány éves gyereknek fel kell tárnunk, mit is jelent a tudatos családtervezés, ugyanakkor viszont fontos lenne megtanítani neki a szerveink nevét, és fontos lenne, ha már egészen kicsi korától tudatosítanánk benne, miként működik a teste.
A gyermeki kíváncsiság ott van bennük. Kezdetben amúgy sem tulajdonítanak a dolgoknak erotikus tartalmat. Ez lehetőség számunkra, hogy úgy kezdjük el az egész folyamatot, hogy ne érezzük magunkat kellemetlenül.
A szexuális nevelés ugyanis egy folyamat. Nem lehet egyetlen beszélgetésbe sűríteni, mint ahogy az élet egyéb területeire sem úgy készítjük fel a gyermekünket, hogy az adott dolgot csak egyszer hozzuk szóba, hanem folyamatában adjuk át a tudnivalókat. Nemcsak szavakkal nevelünk, hanem testünkkel, mozdulatainkkal, tekintetünkkel, azzal, akik vagyunk, ahogy szerepeinkben működünk. Fontos feladatunk szülőként, hogy olyan bizalmi kapcsolatot alakítsunk ki a családban, amelyben bármikor szóba lehet hozni a nemiséggel kapcsolatos témákat, bármikor fel lehet tenni a kérdéseket. Ezért hangsúlyozza a szerző, hogy a témát kis korban kell megalapozni. Nem kell megvárni, amíg a gyermek kezdeményez, nyugodtan megtehetjük mi is az első lépéseket. A könyv tele van nagyszerű példákkal, a gyakorlatban könnyen kivitelezhető lehetőségekkel, melyek segítenek bennünket, hogy ne váljon kínos, erőltetett információátadássá ez a fontos küldetésünk.
A könyv egyedisége, hogy szerzője hívőként, a keresztény tanítást figyelembe véve viszi végig a témát. Az elmúlt évszázadokban a keresztény kultúrában a szexualitás negatív megítélés alá esett. Ez a rossz hozzáállás hatással volt, van ránk. Éberlein mentális váltásra buzdít bennünket. A helyes szemlélet az, hogy nemiségünket Isten akarata szerint tudjuk megélni: „Isten terve szerint a szex jó, Isten ajándéka, örömteli”. A világot a Mennyei Atya úgy alkotta meg, hogy rend uralkodjon benne. Ebbe a rendszerbe teremtette a férfit és a nőt. Az ő szövetségük az, ahol helye van a testi örömök megélésének. A szexualitást mindig össze kell kötni a házassággal, a gyermekáldással, hiszen Isten tervében ezek összetartoznak. Ezen keretek között a szexuális élvezet nem bűn, hanem ajándék, örömteli dolog, melyet – a tévhittel ellentétben – nem kizárólag gyermeknemzésre kapott az ember. Fontos, hogy ezt kezdettől fogva tudatosítsuk gyermekünkben. Ahhoz, hogy Isten terve szerint tudjuk élni az életünket, beleértve a nemiséget, képesnek kell lennünk a rendre. Azt, hogy mennyire lesznek képesek ebben a rendben megmaradni és megtalálni az igazi örömöt, értéket, azt legjobban személyes példánkon keresztül tudjuk átadni nekik.
Az első pelustól az iskoláig című könyvet minden családnak érdemes elolvasni. Gondolatokat ébreszt, ötleteket, példákat ad arra, hogyan tudjuk a keresztény tanítással összhangban a szexuális nevelést gátlásoktól, szégyenérzettől mentesen gyermekeinek átadni. Hálásak lehetünk, hogy végre van egy olyan olvasmány, mely segít, bátorít bennünket, hogy merjünk a testiségről, nemiségről beszélni. Gyermekeink védelme, egészséges fejlődése miatt ez ugyanis létfontosságú.
Josefayerbrider
2024. május 8. at 02:00
INRI,
erröl van egy jó viccem a középkorból. A szigorú nagyon katolikus -de megözvegyült apa azt akarja, hogy a fia mindenféle csábaítástól mentesen biztosan pap legyen. Ezért egy nagyon kellemes kis szigetnen neveli fiát, ahova magántanár jár ki hozzá, és egy házvezetö nénike gondoskodik róluk..Az apa onnan intezi ügyeit, bevásáról s´ revésze naponta hozza viszi öt a szigetröl. Havonta egyszer kétszer társaságot is vendégül látnak, s´a fiú félévi vizsgáit a városban levö gimnáziumban teszi le. A fiúcska tanul a világról és 12 évesen kéri az apját, hogy hétvégeken a városi miésre menjenek, ne csak mindig a páter jöjjön ki hozz´ájuk misét ünnepelni. Az apa gondol egy nagyot és misére avárosba mennek, majd mise után városnézésre viszi a fiát. Az kérdezi is öt mindenféléröl, házállatokról, mivel kutyusokkal is talákoznak, gyerekekeröl, a játékaikról amikor ovis csoprtot látnak stb. A templomból kijövet pedig a lányiskola csoportját látják meg akik kiránduni vannak az oszt´ályfönöknöjük vezetése alatt. Felkapja a legényke a fejét…Apám kik ezek?- kérdi. Hagyjad azok az ördögök…-mondja az apja. Apja és fia bolyonganak a barokk belvárosban, megpihennek a város szép gondozott parkjaiban majd a révész visszaviszi öket a szigetükre…A fiú nem tud betelni a sok élménnyel, minderöl beszél csak-beszél-csak beszél az apjával…aki megkérdi, na és mi tetszett a legjobban a városban? A fiú elmereng és kiböki: hát bizony nekem legjobban az ördögök tetszettek édesapám…
Josefayerbrider
2024. május 8. at 14:33
INRI,
fenn ez áll, hogy a tévhittel ellentétben a hazaséletet nemcsupán gyermeknemzéste kapta az ember. Számoljunk egy kicsit. A hāzasok 80 %- a évente 1-2-300 szor él nemi életet, Dr. FRTZ Khan suexologus szerint, aki rendelöjében 45.ooo hátasságot mentett meg. Ez az évi együüttlétek száma, 30 év házasság alatt 3000-10000 együttlétet jelenthet egy párnál. Ahoz képest a 10 közös gyerek azt jelenti, hogy az együttlétek egy ezred része vezetett gyermekáldáshoz. Tehát a közfelfogás szerint az együttlétek elsöprö mennyiségének nem a gyermekáldás az elsödleges eredménye és célja. Mert a házasság 40 %-a a szekszböl áll. Aki ezt nem akarja ne házasodjon…Anno 45 éve zavartan megmosolyogtuk a jegyesoktatáson 20 éves korunkban a Domonkos atyát aki azt mondta, hogy a nöi keblek nem arra vannak, hogy férfiak dędelgessék,hanem arra, hogy inkább a babák szopjāk…az anyetejet. Ez az ö felfigása már akkor sem vilt közfelfogás, már megbocsā….