„Ne zárd be ma a szívedet és hallgasd az Úr hangját!”
Bosco Szent János (1815-1888), a fiatalok nagy nevelője szerint minden három keresztény fiúból egy kap meghívást Istentől, hogy pap legyen. Messze vagyunk attól, hogy ezt elérjük. Nem az a kérdés, hogy “nincs-e hiány papokban”, hanem az, hogy ma nincs-e több száz fiatal, és tegnap nem volt-e több ezer férfi, akik most elmulasztják, vagy akkor elmulasztották a hivatásukat. Azaz nem hallották meg a hívást, vagy ami még rosszabb, hallották, de nem válaszoltak rá.
Isten hívására nem válaszolni súlyos cselekedet. Egész életünket elronthatjuk vele. A helyzetet jól ismerő férfiak tanúsítják, hogy a sajnálkozást és azt a bizonyos fokú szomorúságot, amit azért éreznek, mert nem volt bátorságuk követni az Atya hívását, nem szünteti meg semmi. Ezen nem segít sem egy szerető feleség, sem a bájos gyermekek, sem egy sikeres karrier, sem a munka, a nagylelkűség, sem a vallási vagy társadalmi-politikai elkötelezettségek iránti mohó vágy, sem a tagadás vagy a züllöttségbe vagy filozófiai társaságokba való menekülés… Mindig marad egy kis keserű szájíz.
Jusson eszünkbe a gazdag ifjú, aki nem tudta mindenét otthagyni Jézusért, és szomorúan távozott. Emlékezzünk a tékozló fiú jól viselkedő bátyjára, aki elutasítja atyja meghívását, és egyedül marad a sötétségben. Emlékezzünk Izrael száműzetésére, amikor már nem hallgattak az Úr szavára… Nem valami fenyegetésről vagy büntetésről van szó, hanem következményről, amit sokan elfelejtenek: hiba nemet mondani az Atya hívására vagy figyelmen kívül hagyni azt; hiba azt állítani, hogy van egy másik tervünk az életre, amelyik észszerűbb és nem is követel tőlünk olyan sokat. Ez nem marad következmények nélkül egyetlen ember életében sem, különösen azokéban nem, akiket Jézus személyesen hív el arra, hogy hagyjanak el mindent és kövessék őt. (Mk 10,28)
Napjainkban sok oka van annak, hogy a meghívott gyermekek és fiatalok elmennek Isten terve mellett:
– A katolikus családok csendben hallgatnak. Kevés gyermekük született, és félnek attól, hogy “elveszítenek” egy fiút;
– a katolikus közösségek (a papság és a hívek) nem hívogatóak, és az általuk mutatott arculat nem mindig felel meg az Evangéliumnak;
– A fiúk fokozatosan kimaradnak, kirekesztődnek az egyházi és az oltárszolgálatból, a “hölgyek” kerülnek túlsúlyba, a papok és a férfiak kivonulnak a fiatalokkal való foglalkozásból;
– A papságról alkotott képet beszennyezi a visszaélésekkel kapcsolatos válság, amely gyanússá teszi a papjelölteket. A Vádlónak sikerült elhitetnie velünk, hogy a cölibátus bűnös praktikákat takar;
– A világ felől érkező támadások a fiatalok ellen (becsvágy, szex, csábítások, sérelmek…) rendkívül erőszakosak.
Mindezek az akadályok csak semmiségek Isten akaratával szemben, aki hív téged! Micsoda hihetetlen gyönyörűség egy bűnös embernek, egy szegény fickónak, ha elhívást kap Krisztus követésére, hogy az Ő Népét tanítsa, vezesse és megszentelje! Nem jelenthet akadályt a cölibátustól való félelem, vagy az, hogy mindent el kell hagynod Jézusért. Ellenkezőleg, óriási bátorságot igényel, és a papi hivatást egyedivé, hitelessé, “stílusossá” és természetfelettivé teszi!
“Ha nem lenne papunk, nem lenne Urunk, hiszen ki helyezi őt a tabernákulumba? Ki táplálja a lelkünket, ki ad erőt neki? Ki fogja felkészíteni arra, hogy Jézus Krisztus vére által még egyszer utoljára megjelenjen Isten színe előtt? És ha a lelke a bűnben meghal, ki támasztja fel, ki adja vissza neki a nyugalmat és a békét? A pap, mindig a pap. Isten után minden a pap. A pap csak a mennyországban fogja helyesen megérteni önmagát.” Vianney Szent János
Nos, ha te fiú vagy, és ezt az oldalt végigolvastad, tedd fel magadnak a nagy kérdést! Legyél pap! Kövesd Jézust, mentsd meg a világot és szolgáld az Egyházat: így kezdődik a testvériség!
Írta: + Fr. David Macaire, Saint-Pierre és Fort-de-France érseke
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: martinique.catholique.fr
Josefayerbrider
2024. április 22. at 22:24
INRI,
igaz, igaz. Aki katolikus akar lenni, az cölibater papok mellett is lehet az. Több érv szol a cölibátus mellet, mint ellene. Az a fiú aki nösülni akar nösüljön, nem szabad a papi hivatást ilyen kérdésekre leegyszerüsiteni, hogy vagy pap vagy nösülés. A papnak 10x erösebbnek kell lennie a normál (nösülni vágyó) halandóknál. Elsösörban azért, mert egyedül kell megbirkoznia az élettel, annak minden banális=kicsinek tünö-de nehéz és nagyszerü rendkivüli képességeket és lelkieröt igényklö kihivásával is (mosás, fözés-evés, takarítás, ruhatár, lakás rendje, plebánia rendje, “baba-mama hittan+tipegö misék=legfontosabb tenniavalók”, ifjúsági hittan, szenioren pasztorál, misék rendje, egyházzene megszervezése, pénzügyi ismeretek, emberismeret, “épitési ismeretek”, kultur-plebánia-élet-szervezés-közösségszervezés) és mindezt teljesen egyedül, hogy kövessék öt a hívek is…A mai internet és mesterséges intelligencia korában, a gazdagságban eltévejedett lelkületü emberek között ez szinte emberfeletti feladat…Föleg a német (és a nyugati) országokban, ahol a “szabadság nevében” az intezményesített-kormányok által jogi és pénzbeli eszközökkel kötelezöen iányított ateizmus az úr…Úgymint a születési nemek tagadása (mintha nem tudná valaki, hogy férfi-e vagy nö??!!), meleg büszekeséggel bejelenetett homoszexualitás szinte kötelezö dícséregetése és annak elismerésének jogi úton való megkövetelése, az egy férfi és egy nö egyedüli-érvenyességü szeremeböl való család tagadása, másvallások mindenki számára való hitoktatása=pl. Hamburgban egy adott osztálynak heti váltásban hindu-zsidó-moszlim-katolkius hittanórák tartása (a gyerek nem is érti-már milyen és mitakarhat az az Isten egyáltalán??!!). Ennek alternativája a hittan nélküli “jómeberségi=fillantróp=emberbarát” világnézeti-tanórák tartása, az Isten és a tízparancsaolat kiiktatásával…Ezekben már a katolikus egyház több püspöke is partnere lett a szocialista-zöld-ateista-agnosztikus koalíciós kormányoknak…Például Bätzing a német püspökkar elnöke követeli a nyiltan homoszexuális párkapcsolatban élö papi-szeminaristák pappá szenteléset…mivel a “fiatalok szavára kell hallgatni”- szerinte…a 10 parancsaolat helyett!!!??? Mivel az evangelikusoknál ez már 30-40 éve gyakorlat, hogy pl. leszbikus papnöket a templomban összeadnak-mint házasokat és ök vezeteik a plebániát…Tehát ma a cölibát katolikus papanak, már a sokszor a saját püspökével szemben is védelmezinie kell a Jézusi tanítás alapanormáját a tízparancsaolatot (is) sokszor a képviselötetület ellenében is- teljesen egyedül hagyatva….Pedig a püspöke kis is rughatja…Ilyen körülmények között rendkivüli személységek tudnak csak papopk lenni….Azokból meg kevés van…Nade semmi aggájoskodás: Jézus ügyét 11 analfabeta halász barátja (küldöttje) híresztelte és tanította a saját tapasztalata szerint- akik a feltámadásról tettek tanúságot. Az eucharisztia (szentáldozás) csodszerével pedig szentmisét ünnepletek a híveikkel. Ott és akkor évtizedekig minden és mindenki ellenük volt (a népük vallási vezetöi, a pogány római birodalmi megszálló hatalmak, söt a jószándéu-szokásos-vallásos-emberek is…). 330 év alatt sem tudták ellenségeik ezt a 11 ember által hirdetett Jézusi örömhírt elhallgattatni. Minden visszásság ellenére is a pápaság ma is 2000 év után is azt a 11 zsidó halászt illetve annak a Jézusról szóló tanítását követi…a világ üdvösségének okából…a pokol kapúi sem vesznek eröt rajta- ahogyan J´zus anno megjövendölte. Aki tudaj fogja fel. Nagy-nagy öröm, ha valaki pap lesz..Amen…