Október 27-én a Vatikán nyilvánosságra hozta a szinodalitásról szóló szinódus következő szakaszát irányító, „Tágítsd ki sátradat” címet viselő, 45 oldalas dokumentumot, amely az elváltak és újraházasodottak, illetve az LMBT csoportok nagyobb mértékű befogadására vonatkozó felhívásokat tartalmaz, és a “női diakonátus” bevezetésére is javaslatot tesz.
A vatikáni sajtóiroda sajtókonferenciáján ismertetett munkadokumentumot teológusokból, világiakból és püspökökből álló szakértői csoport állította össze szeptember folyamán. Az anyag számos részjelentést összegez, többek között 112 püspöki konferenciától, 17 római kúriai dikasztériumtól és a keleti katolikus egyházaktól beérkezett anyagokat. Összeállítói hangsúlyozták, hogy a dokumentum nem végleges, mert a folyamat még messze nem ért véget, továbbá nem része az egyházi tanítóhivatalnak, és nem is egy szociológiai felmérés jelentése. Ehelyett teológiai dokumentum marad abban az értelemben, hogy az Egyház küldetésének szolgálatára irányul: arra, hogy hirdesse a meghalt és feltámadt Krisztust a világ üdvösségére.
A dokumentum nagy hangsúllyal foglalkozik az emberek azon csoportjaival, akik “elhanyagoltnak és kirekesztettnek” érzik magukat, és “feszültséget éreznek az egyházhoz való tartozás és saját érzelmi kapcsolataik megélése között”. A felsorolás tartalmazza az újraházasodott elváltakat, az egyedülálló szülőket, a poligám házasságban élőket és az LMBTQ embereket, mindazokat, akiknek szükségük van egy befogadóbb egyházra.
A munkacsoport tagja, Mario Grech bíboros, a Püspöki Szinódus főtitkára hangsúlyozta, hogy jelen pillanatban semmilyen állásfoglalás nem születik, a szinódus csupán a „meghallgató Egyház” fázisában tart.
Hogyan tovább? A dokumentum a további út leírásakor a következőket állapította meg: “A szinódusi út üzenete egyszerű: megtanulunk együtt menni és együtt leülni, hogy megtörjük ugyanazt a kenyeret, és mindenki megtalálja a helyét. Mindenki meghívást kapott, hogy részt vegyen ezen az úton, senki sincs kizárva. Erre érzünk elhívást, hogy hitelesen hirdessük Jézus evangéliumát minden népnek. Ezt az utat igyekszünk követni a szinódus kontinentális szakaszában”.
A szöveg közzétételét követően a püspököknek világszerte most ki kell dolgozniuk saját helyi reflexióikat a dokumentummal kapcsolatban. Ezt követően Afrikában, Óceániában, Ázsiában, a Közel-Keleten, Latin-Amerikában, Európában és Észak-Amerikában a püspöki konferenciák hét kontinentális találkozójára kerül sor. Az ezekből származó dokumentumok a 2023 júniusára véglegesítendő munkadokumentum (Instrumentum laboris) alapját fogják képezni a 2023. október 4-29. között a Vatikánban tartandó püspöki szinódus számára. A további szakaszokban elvárás, hogy lehetőleg fordítsanak különös figyelmet más vallások és vallási hagyományok képviselőire, valamint az egyik felekezethez sem tartozó emberekre.
Marian Eleganti OSB svájci püspök (Chur) alig néhány nap elteltével helytelenítően reagált a vatikáni dokumentumra. Elemzésében így fogalmaz:
„Azt hittem, hogy ahogyan a cím is mondja, a megvitatandó téma a “szinodalitás” lesz, mint az egyház feltételezett új működési módja. De nem: ehelyett megint ugyanazokról a lerágott csontokról van szó, amelyeket a 70-es évek óta sokadszorra melegítettek fel: demokrácia, részvétel, a hatalomba való bevonás, nők helyezése minden tisztségbe, női diakonátus, nők pappá szentelése, a szexuális erkölcs felülvizsgálata a házasságon kívüli szex, az újraházasodás és a homoszexualitás tekintetében; a liturgia papközpontúságának megszüntetése stb. Ezt már mindannyian tudjuk.
Az ismétlődő javaslatokat újra és újra áttöltik új palackokba, amelyeken a “Meghallgatás”, “Befogadás”, “Üdvözlés”, “Sokszínűség” és “Egyenlőség” címkével a tegnapi termést akarják frissnek eladni. Csupa szépen hangzó, érzelmileg pozitív kifejezés, de igazából üres frázisok a kockán forgó álláspont igazságához vagy helyességéhez képest. Ha lopásról vagy gyorshajtásról van szó, akkor nem vagyunk elnézők és befogadók, hanem kizáróak vagyunk. Úgy tűnik, csak a tanításban nem szabad annak lennünk.”
Eleganti püspök felhívja a figyelmet arra, hogy Jézus nem hirdetett korlátlan befogadást. Az evangéliumban és Jézus szavaiban egyértelműen jelen van a kizárás. Az embereket kizárják a menyegzőből, vagy kidobják onnan egy olyan helyre, ahol sírás és fogcsikorgatás van. Ezek Jézus saját szavai.
A püspök emlékeztet Máté evangéliuma 25. fejezetére, az utolsó ítéletre. „Most Istent úgy adják el nekünk, mint a mindent magában foglaló szeretetet, amely mindent jóváhagy, és mindent megáld, amit csak az emberek tesznek, mert mindenki Isten gyermeke. Az ilyen Isten megszűnik az Igazság és az Igazságosság lenni, hiszen ezek gyakran kizáró jellegűek, nem engedik a tévedést és a bűnt, és kizárják azokat, akik nem tartózkodnak az utóbbitól. Legalábbis ezt mondja Jézus. De őket még ez sem állítja meg.”
„Elfelejtettük, hogy az Egyház “tanító” Egyház (ecclesia docens), “anyja és tanítója” (mater et magistra) az igazságnak, az erkölcsnek és a hitnek, nem pedig valami alvajáró, akit a korszellem kézen fog. Az Egyházat mindig a Szentlélek vezette az idők folyamán, és tanításában nem mond ellent önmagának.”
Az egyház 2000 éven át nem járt tévúton, nem kell napjainkban, a 21. században egy szinódusi folyamat révén megvilágosodnia és megjavulnia. Nincs szükség sem egy harmadik vatikáni zsinatra, sem egy karcsúbbra szabott póteseményre, amelyet „szinodalitásról szóló szinódusnak” neveznek – értékeli a dokumentumot a svájci püspök.
