Gyermeket szeretnék, de ő nem akar megérkezni

Mind a férfi, mind a nő számára nagy teher, ha szeretne, de nem tud szülővé válni. A férfinél gyakran eljön a kudarcérzés, az önértékelés csökkenése, a csalódottság. Tovább növeli a szorongást, az a társadalmi kulturális elvárás is, miszerint az apaság fontos szerepet játszik a férfiidentitásban. A nő számára talán még gyötrőbb, ha nem tud áldott állapotba kerülni, hiszen ott él benne az anyai ösztön, mely fokozza a kisbaba utáni vágyat. A nők többsége önmagára is úgy tekint, mint akinek életfeladata a gyermekvállalás. A család, a rokonok, a barátok folyamatos faggatózása, elvárása tovább fokozza az aggodalmat. Megjelenik a szégyen érzése, az önmarcangolás, a tehetetlenség, az önbecsülés mélypontja.

Aki, nincs benne, aki nem éli át, nemigen értheti, mit jelent ez a küzdelem. A kisbaba után vágyakozóknak – főként többszöri sikertelenség esetén – kevés dolog lehet vigasztaló. Komoly gyászfolyamat követ minden eredménytelen próbálkozást. A veszteség érzése szomorúsággal, hiánnyal, méltatlanságérzéssel jár együtt.

Talán könnyebben elfogadható, ha van konkrét fizikai akadály, amivel megmagyarázható a sikertelenség. Természetesen ez még nem könnyíti meg a gyerekért folytatott harcot, de mégis ad valamiféle kézzelfogható magyarázatot. Ha egyik félnél sincs semmiféle testi eltérés, rendkívül nyomasztó és fájdalmas lehet minden hónapban várni a csodát. Ilyenkor általában a lelki háttérre terelődik a figyelem. Nehezen értelmezhető, miféle lelki háttérről beszélünk, hiszen mind a férfi, mind a nő minden idegszálával azon van, hogy végre beteljesüljön az álom.

Nem tulajdonítunk jelentőséget a lelki működésnek, nem akarunk foglalkozni azokkal a lenyomatokkal, melyeknek igenis van szerepe működésünkben. Nehéz felmérni, felfogni, mi szunnyad a lélek legmélyebb bugyrában. A tudatalattiban végbemenő folyamatokat nem tudjuk irányítani. Pedig itt tárolódnak el a vágyak, az emlékek, a félelmek, az érzelmek, melyek hatással vannak a viselkedésünkre, gondolkodásunkra. A tudatalatti működése sokszor rejtett, nehezen hozzáférhető, és sok elnyomott emléket, korábbi traumát rejteget. Ezek egy nehezebb élethelyzetben aktiválódnak, és anélkül, hogy sejtenénk vagy tudnánk, miért alakulnak a dolgok másképp, mint szeretnénk, teljesen más irányt vesznek. Elképzelhető, hogy érzelmi szinten vágyunk a gyermek után, de a lelkünk mélyén, mégis van valami, ami nem engedi, hogy a gyermek megfoganjon. Érdemes és ajánlott leásni a mélybe, hogy felszínre kerülhessenek azok a gátak, melyek megnehezítik az életünket, melyektől minden ideális körülmény ellenére sem tudott megszületni szívünk vágya, a gyermek.

A sikertelenség érzékeny téma, a párok sokszor nem is mernek a nehézségeikről, a kétségeikről beszélni. Szégyellik, fáj nekik, ezért inkább csendben cipelik magukban a mázsás súlyokat. Sok esetben még egymás között sem tudják feltárni legmélyebb érzéseiket, gondolataikat a témát illetően. Ilyen esetben jó lehet például önsegítő csoportokhoz csatlakozni, ahol a sorstársakkal megerősödhetnek abban, hogy nincsenek egyedül. Ezekben a közösségekben bátran lehet beszélni a félelmekről, a mélypontokról, kendőzetlenül meg lehet vallani azt az irgalmatlan nehéz harcot, melyet minden egyes próbálkozásnál megélnek. A hasonló küzdelemben lévőknél megértésre fognak találni.

Felszabadító érzés, ha ilyen helyzetben is ki tudunk tartani a hitben, ha rá merjük bízni magunkat, a vágyainkat Istenre. Persze ez akkor a legnehezebb, amikor nem értjük a miérteket. A nehézségek azonban nem jelentik azt, hogy Isten nincs jelen, vagy hogy magunkra hagyott bennünket. Isten megengedi a dühöt, a lázadó vádaskodást, megengedi, hogy megfogalmazzuk az ellenérzéseket. Ő akkor is kitart mellettünk, amikor mi elfordulunk tőle, megérti a fájdalmunkat, együttérez velünk. Merjük a kezébe tenni terheinket!