aditya saxena mIXHvl wzA unsplash Medium

Negyven felett az élet – a női lét változásai

Mindig meghatódom, ha arra gondolok, hogy Isten milyen tökéletesre teremtette a nőt. Persze a férfit is, de nőként inkább erre összpontosítanék. Annyira fantasztikus, ahogy ki van találva a testünk, a lelkünk! Hogy képesek vagyunk például egy gyermek kihordására, aki kilenc hónapon át bennünk növekszik. Ráadásul úgy, hogy nem kell külön sem megetetnünk, sem megitatnunk; semmi egyéb nem kell hozzá, csak a testünk. Képesek vagyunk arra, hogy világra hozzuk, nincs szükség hozzá bonyolult eszközökre, egyszerűen a szervezetünk úgy van kitalálva, hogy ez szinte magától megtörténik. Aztán, amikor a test eljut egy bizonyos életkorba, leáll a nőiségünket meghatározó testrészünk, és tudatja velünk, hogy lezárult egy fontos korszak, és kezdődik egy új. Van egy bonyolult rendszerünk, ami képes szabályozni a ciklust, a születést, igaz néha gyötrő érzelmi viharokat is korbácsol, mégis elképesztő, ahogy vezéreli testünk-lelkünk működését. Teszi a dolgát, miközben mi változunk.

A Teremtő a női lélekkel is igen nagylelkű volt. Beleszőtt mindenféle olyan finom érzelmet, amellyel könnyebben megértjük mások érzéseit, könnyebben kötődünk, kapcsolódunk, könnyebben sírunk, hatódunk meg, könnyebben tudunk érzelmet kifejezni, szeretni. A kételkedőknek mondom, ilyen kifogástalant csak és kizárólag Isten alkothat!

Ha visszanézem húsz-harminc éves önmagam, bármennyire igyekszem is szépíteni, bármennyire megengedő vagyok, negyvenen túl már egészen másvalaki nézz vissza rám. Persze mondhatjuk, hogy ez így van rendjén, de ettől még van mit feldolgozni a változás kapcsán. Amikor észreveszed az első ősz hajszálat a fejeden, vagy a rácaid sokaságát az arcodon, a bőröd rugalmatlanságát, mindenféle pöttyöt, foltot, akkor azért kisebb pánik fog el. Nem beszélve a hasat körülölelő, itt-ott kidomborodó oda nem illő puhaságról. Sajnálatos módon ezeket a területeket negyven felett már egy süteményrecept elolvasása is növeli, de csak az extra mozgás képes valamelyest levenni belőle. Lelassul az anyagcsere, ezzel párhuzamosan, ha nem figyelünk az étkezésre, rohamtempóban jönnek fel a kilók mindenfele.

Egészségünk is ebben az életkorban kezd jelezni, olyan testi problémákkal kell szembenéznünk, amit addig csak női magazinok szenior részlegénél olvastunk.

Valamiért a legtöbb nő életében a 40. születésnap a vízválasztó. Ebben a korban kezdünk el összegezni. Talán, azért is, mert – ideális esetben – erre az életkorra már sok mindent letettünk az asztalra. Család, hivatás, egzisztenciális háttér, számtalan tapasztalat. Ismerjük a tévedéseinket, tudjuk, mit csinálnánk másképp, tudjuk, miért lehetünk hálásak. Másként tekintünk előre, mint a korábbi születésnapokon, más célok, más motiváció hajt minket. Érettebben, tudatosabban gondolkodunk, tisztábban látjuk az igényeinket, az értékeinket, magabiztosabban állunk hozzá az élethez. Nagyobb hangsúlyt fektetünk a személyes boldogságunkra, kapcsolatainkra, jóllétünkre.

A nők többsége ebben az életkorban tanulja meg jobban elfogadni, szeretni magát, nem foglalkozik már annyit mások véleményével, a saját elvárásainak megfelelően a saját céljaira, igényeire összpontosít. Sokan ebben az időszakban valósítják meg önmagunkat, beteljesítik gyerekkori vágyaikat, elképzelésüket.

Istenbe vetett hitünk is alakul. Negyven felett igénnyé válik a belső béke megtalálása is. Már nem vágyakozunk a saját igazságunkra, elfogadjuk, megértjük Isten hozzánk közelítő szeretetét. Elmélyültebben imádkozunk, megvilágosodunk számos olyan tanításban, melyet rengetegszer hallottunk. Közelebb érezzük magunkat a lényegi részhez, át tudjuk ültetni a gyakorlatba azokat a téziseket, melyek az évek során rakódtak ránk.

Nem állítom, hogy mindenki így formálódik az évek során, azt sem, hogy minden negyvenes nőnek hasonló érzéseket ébreszt ez az életkor. A változást azonban valamennyien megéljük. Van benne sok pozitív fordulat, fejlődés, növekedés, és persze egy csomó fájdalmas elengedés, sok soha vissza nem térő élmény, testi-lelki átalakulás. Érdemes ezeket elfogadni, elhelyezni oda, ahová valók, és nyitott szívvel nézni a jövőbe, várni a ránk váró új kihívásokat, örömöket!

Ha, minden igaz, a valódi női lét negyven felett kezdődik!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

One Comment

  1. INRI,
    magam férfiként ehez nem tudok tapasztalattal szolgálni. Szabad mondjak itt valamit? A valódi nöi lét akkor kezdödik amikorra a tini lány elfogadja, magát és tudja immár, hogy ö nö- aki asszony lesz -s, majdan anya is. àllítólag a szakemberek (=szakasszonyok) szerint a tini lány “testképzavara” az elsö menstruációjától 16-18 éves koráig is eltarthat, azonban a tinilányok 99,99%- a addigra a valódi nöi lét korszakába lép. Méghozzá az életerszóló döntések korszaka lesz ez számára. Kit és miért, milyen fiút engedjen közel a szívéhez és a kezéhez? Akinek jó anyja és apja (vagy nagyanyja és nagyapja) volt annak ez 2×2=4 egyszerüségével ki is adódik.
    Ahogy anno az ismerkedésünkkor (46 éve) a nejem utólag mesélte nekem:
    “Akkor érzetem, hogy a köreimbe jöhetsz, amikor mondtad, hogy a bátyád templomi orogonista, mert én is az voltam 12 éves koromtól.”
    Magam is érdeklödtem nála a szórkozásai felöl: “szeretsz diszkóba járni?” A válasza teljesen megnyugtatott: “egyszer voltam de többet nem megyek, mert sötét van és nem lehet ott látni, nagy a hangerö és nem lehet ott beszélgetni, cigiznek is egyesek és az nagyon ingerlö és egészségtelen, sokan egy elsö táncnál a fiúk már egy =tapadpós bolreót akarnak táncolni= és kössz szépen de ilyesmit majd csak a választottammal engedhetek meg (de föleg nem diszkóban!), hanem akivel biztosan meg is esküszünk és tudjuk, hogy hány gyereket is akarunk majdan…”

    A valódi nöi lét tehát a párválasztással kezdödik, söt a legfontosabb nöi elözetes döntéseket es terveket ekkor hozza meg a tervezö nö. Aki aktiv egyházközségi tagként már sokkalta könyebben eligazodik e-tekintetben is a világban, mint aki semmilyen közösségben sem ünnepel szentmisét vasárnaponként…

    Pérsze az élet ettöl függetlenül még sok-sok meglepetést is produkálhat…
    Örületesen izgalmas és nagyszerü, hogy egy érett-tini zsidó kislánynak Miriamnak=Márianak az igenje volt az ami minket nemzsidókat is késöbb alapvetöen az Istenhez vezetett. Lásd Lukács evangeliuma elsö fejezet 26. verstöl: “A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába 27egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. 28Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” 29E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. 30Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. 32Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” 34Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” 35Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. 36Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, 37mert Istennél semmi sem lehetetlen.” 38Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.”

    Mivel ezt minden éjféli misén hallottuk a nejemmel kiskorunk óta (ö Budapesten-majdan Oroszlányban én pedig Ürömön és majdan-Hajdúsámsonban is), ezért a házasságunk huszadik évében született 10. gyermekünk aki fiu´lett az Immanuel nevet kapta. Mivel december 31-én született a mellékneve Szilveszter. Ja ezt nem is mondtam még: magam József vagyok és a nejem pedig Mária…

    Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk…`s nem maradnak el majdan a jövöben sem csodák amik megtörtén(tek)-nek velünk.
    Bocs, hogy a nöi rovatba is belekotyogok…