A brit érsek szerint nemcsak fizikailag, hanem „erkölcsileg és lelkileg” is életveszélyes a halál elősegítése

John Wilson, az angliai Southwark érseke szerint a társadalom arra hivatott, hogy törődjön a szenvedőkkel, „nem pedig, hogy haláluk bekövetkeztét elősegítse”.

Az egyházfő lelkipásztori üzenetet adott ki az ún. „támogatott öngyilkosságról”. A brit parlamentre ugyanis egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy törvényt alkosson erről az eljárásról.

Angliában és Walesben az 1961-es öngyilkossági törvény tiltja, hogy valakit öngyilkosságra buzdítsanak vagy segítsenek öngyilkosságot elkövetni. Skóciában és Észak-Írországban a törvények azt tiltják, hogy a haldokló emberek orvosi segítséget kérjenek halálukhoz.

A közelmúltban az Egyesült Királyságban számos kampány volt az eutanázia, ill. az asszisztált öngyilkosság legalizálására.

Dame Esther Rantzen brit televíziós újságíró petíciót indított a halálba segítés legalizálása érdekében. Ennek a petíciónak következménye volt a brit parlament egészségügyi és szociális bizottságának jelentése a témában.

A jelentés nem javasolta az ország asszisztált öngyilkosság elleni törvényeinek megváltoztatását. Ugyanakkor bizonyította, hogy azokban az országokban, ahol ez az eljárás törvényes, jobb életvégi ellátást eredményezett.

Southwark érseke lelkipásztori üzenetében kifejtette: A katolikus egyház hiszi és tanítja, hogy minden egyes élet értékes, függetlenül az ember fizikai, vagy mentális állapotától vagy képességeitől.

„Nem hagyhatjuk jóvá az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság semmilyen formáját. Ezzel szemben inkább a betegeket, családjaikat és az egészségügyben dolgozókat kell támogatnunk annak érdekében, hogy az élet alapvető értékei ne sérüljenek” – mondta Wilson.

Az „asszisztált öngyilkosság” és az „eutanázia” kifejezések hasonló folyamatokra utalnak, bár van köztük különbség.

Az asszisztált öngyilkosság azt jelenti, hogy szándékosan segítünk egy másik embert életének befejezésében. Ez általában egy halálos szer beadásával történik. Az eutanázia olyan cselekedetet vagy mulasztást jelent, amely önmagában, ill. szándékosan okoz halált a szenvedés megszüntetése érdekében.

Az érsek szerint azonban mindkettőben van egy közös elem: Ez pedig az az alapvető meggyőződés, hogy az életnek már nincs értelme, és ezért jobb, ha a szenvedő ember meghal.

„A fentiek komoly problémákat vetnek fel. Egyrészt van egy nyomás a gyengülő, visszafordíthatatlan betegségben szenvedőkön: azt éreztetik velük, hogy terhet jelentenek családjuk vagy a társadalom számára. Aztán ott van az a nagyon sikamlós lejtmenet, amely az élet bevégzésének választható lehetőségétől már egyfajta kötelességig vezet. Komoly hatással lehet az egészségügyi dolgozók ethoszára, ha pont azok az emberek, akikben megbízunk azért, hogy gondoskodjanak rólunk, lesznek azok, akik véget vetnek életünknek. Fontos kérdés az is, hogy a szenvedés során hogyan érik el a beleegyezést” – írja Wilson.

„Ha az egyéni döntést többre becsüljük, mint a tágabb következményekkel kapcsolatos bármiféle aggodalmat, az az élet kultúráját a halál kultúrájává alakíthatja át. A tapasztalat azt mutatja, hasonlóan az abortusz törvényhez, hogy bármilyen biztonsági szabályokat is fektetnek le kezdetben, azokat idővel áthágják” – tette hozzá.

Az érsek elmondta, hogy a haldoklás fájdalmára nem az asszisztált öngyilkosság a válasz, hanem a palliatív ellátás javítása, ideértve a jobb finanszírozást, a színvonalasabb képzést és a hozzáférhetőséget, hogy minden rászoruló megkaphassa a palliatív ellátást.

Azt is elmondta, hogy „súlyos kétségek merülnek fel” a kényszerítés veszélyével kapcsolatban, abban az esetben, ha az asszisztált öngyilkosságot legalizálják.

„Amennyiben a halálba való átsegítés törvényessé válik, fennáll annak a veszélye, hogy a kiszolgáltatott, fogyatékkal élő és idős emberek kötelességüknek érzik, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, és ne legyenek szeretteik terhére. Ez pedig alapjaiban változtatja majd meg az egészségügyi szakemberek és pácienseik kapcsolatát” – mondta.

Wilson azt is kifejtette, hogy nem az asszisztált öngyilkosság az egyetlen fenyegetés, amellyel napjainkban szembe kell néznünk. Ugyanis az Egészségügyi Minisztérium büntetőjogi törvénytervezetét is megpróbálják szélsőséges abortusz-módosításokkal befolyásolni. Ezek az abortusz lehetőségét egészen a születésig lehetővé tennék.

„A körülöttünk lévő világ gyönyörű, de egyben rendkívül összezavarodott” – mondta az érsek.

„Az emberi méltóságot egyre több veszély fenyegeti. Ezek az erőszaktól, a háborútól a szegénységig és a betegségekig terjednek. Globális éghajlatunk válságban van. Számunkra egyes fenyegetések távolinak tűnhetnek. Másokat érintenek más országokban. Meg kell azonban értenünk, hogy az egész emberiség egy nagy család” – mondta az érsek.

„A fentiek nem csak fizikai fenyegetések. Erkölcsiek és szellemiek is egyben. Lehet, hogy az egyes embert érintik, de hatásuk sokkal nagyobb. Ez pedig alapjaiban megkérdőjelezi azt, hogyan tekintünk az emberi élet értékére és méltóságára” – mondta Wilson.

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Crux