Amikor Pepi bácsi Jézus Szívéről beszélt
Jézus Szíve hónapjában hívta a boldog örökkévalóságba Mennyei Atyánk Nemeshegyi Péter jezsuitát, 97 évesen.
Tiszteletet, hálát érzek iránta. 1994. február 20-27 között vezette nagyböjti lelkigyakorlatunkat Gyulafehérváron. Akkor volt 71 éves. Lendületes, élettel teli, derűs, mosolygó embert ismertem meg benne. És közvetlen embert, barátot is, interjút készítettem vele a Nemzetközi Teológiai Bizottságban szerzett tapasztalatairól és egyebekről… És művészt, aki a zenéről elragadóan beszélt, pl. Mozart vagy Beethoven zenéjéről. És tudóst is, aki latinul, görögül többször boncolgatott egy részt a Szentírásból vagy valamelyik egyházatyától. Qui catechizat cum gaudio catechizet! – idézte Szt. Ágostont. A Lk 15-ből kiindulva itt értettem meg, az ő hiteles közvetítésével a szplanchnidzomai szó mélységét: az Atya együttérzően, bensejében megmozdulva gyakorol irgalmat a hazatérő fia felé… és felém is… Mert Isten hatalmas. És Isten irgalmas. Hatalmas és irgalmas. A kettő együtt adja az evangélium lényegét és örömét – mondta, idézve egyben Yves Congar zsinati atyát.
hirdetés
Ez bővebben és részleteiben 2012-ben került kiadásra Nemeshegyi Péter: Megesett rajtuk a szíve. A Jézus Szíve tisztelet alapjai c. könyvben (Jezsuita füzetek sorozat, Budapest). Felnőtt-katekézisünkben itt, ahol plébánosként szolgálok ennek a görög szónak a 11 újszövetségi előfordulását vesszük sorra, mert ezzel a ma embere számára könnyebben érthetővé válhat a Jézus Szíve tisztelet szentírási alapja, lényege és üzenete.
Aktuális üzenete csupán annyi, hogy Isten felülmúlhatatlan együttérzéssel tekint rám és megesik rajtam a szíve. Ez engem is megindít… Ösztönöz, hogy éljem át a megváltást, aztán ahogy tehetem, együttérzéssel, megértéssel, ítéletmentesen tekintsek a konkrét emberekre és engedjem, hogy megessen a szívem.
Nemeshegyi Péter Nemes Ödönnel együtt adtak és adnak hozzá fontos részt Isten-képem gyógyulásához, fejlődéséhez. Nemcsak annak idején. Ma is. Köszönöm nekik.
