A nap, amikor II. János Pál egy szentély újjáépítésére utasította a kommunistákat

1988. június 19-én, egy példa nélküli ünnepségen, II. János Pál pápa 117 vietnami mártírt avatott szentté a Szent Péter téren. Soha ennyi mártírt nem avattak szentté egyidejűleg. Ráadásul azon a napon egy kvázi csoda is megtörtént.

Ezen a napon, 1988. június 19-én, hajnaltól kezdve a hívők csoportjai apránként birtokba vették a napsütötte Szent Péter teret. Egyetlen felhő sem volt a római égen, a történelminek ígérkező szép reggelen: az egész világon száműzetésben élő vietnamiak ezrei jelenlétében, nagy ceremónia keretében, II. János-Pál 117 vietnami mártír szentté avatására készült. Példa nélküli ez az esemény: soha egyazon napon ennyi szentet nem kanonizáltak. Ez idő tájt, a lengyel pápa már régóta szeretett volna a lehető leglátványosabb módon tisztelegni az „akkor hétmilliót számláló vietnami kereszténység Krisztus iránti hűsége előtt”.

A Szentatya szándéka azonban egyáltalán nem tetszett az aktuális vietnami kommunista kormányzatnak. Olyannyira, hogy követei megpróbálták megfélemlíteni a világ négy sarkában élő katolikus vietnamiakat, hogy ne utazzanak el Rómába a szertartásra.  Stefan Wilkanowicz, egy II. János Pálhoz közel álló katolikus lengyel értelmiségi, a Világiak Pápai Tanácsának a tagja, nagyon jól emlékszik a lengyelországi vietnami követség hivatalától érkezett, alig burkolt fenyegetésekre, amelyeket Rómába, a szertartásra meghívott feleségének címeztek. „Néhány héttel a mártírok, közöttük egy felmenője, szentté avatása előtt, Teréz többször is telefonhívást kapott a követség részéről. Azt mondták neki, hogy ha valaha is elmegy a szertartásra, a Vietnamban maradt családján fogják megtorolni. Tudtuk jól, hogy mit jelent ez: olyan intézkedéseket, amelyek szörnyűek is lehetnek… Végül egyedül mentem el Rómába.” Ez a példa, magyarázza Stefan Wilkanowicz az Aleteianak, a Vatikán és a kommunista hatóságok közötti feszültségek újraerősödését mutatja, amelyet a szentté avatások bejelentése okozott.”

A hanoi rezsim a „nemzeti egység elleni támadásról” beszélt, és a katolikus egyház 300 éves vietnami jelenlétét a gyarmatosítókkal való kollaborálásnak minősítette.” Nem csoda, hogy Vietnamban egyetlen zarándok sem kapott engedélyt arra, hogy elutazzon a szertartásra.

Szentté avatás nagy feszültségek között

Mégis, szemben ezekkel a megfélemlítési kísérletekkel, II. János-Pál több mint eltökélt maradt Vietnam mártírszentjeinek a megbecsülésében. Az egyházi és világi vietnamiakon túl (37 pap, 14 tanár, 1 szeminarista és 44 világi) voltak közöttük francia misszionáriusok (két püspök és nyolc pap, a párizsi külföldi missziókból) és spanyol misszionáriusok (hat püspök és öt domonkos pap) is. Mindannyiukat 1745 és 1862 között üldözték, kínozták meg és ölték meg a hitükért.

II. János Pál, az egyház és a totalitárius rezsim közötti kötélhúzáshoz szokott tapasztalt lengyelországi stratégaként aznap elhatározta, hogy közvetett választ ad a vietnami hatóságoktól kapott kritikára. Kijelentette, hogy a mártírok, miközben hitükhöz hűségesek maradtak, lojálisak maradtak hazájukhoz is. Egyidejűleg hangsúlyozta, hogy a vietnami egyház már számtalanszor bizonyította, hogy “integrálódni akar, és hűségesen hozzá akar járulni a haza valódi építéséhez”. Sőt, még tovább ment, a Hanoi által használt, az ország egységére vonatkozó érv felemlegetésével és megfordításával.

Valójában II. János Pál 1988. június 19-én emlékeztetni akart a La Vang-ra, Vietnam legnagyobb Mária-kegyhelyére, és határozottan kérte annak az újjáépítését „a szabadság és a béke légkörében, hálával az iránt, akit minden nemzedék boldognak hirdet. Annak érdekében, hogy ez a szentély elősegítse a nemzeti egységet és az ország polgári és erkölcsi fejlődését.” Ez a kérés, és ezt a pápa is tökéletesen jól tudja, a vietnami kereszténység szívét célozza.

A La Vang szentély és a nemzeti egység

Története 1798-ban kezdődik. Az üldözést elkerülendő, a keresztények 60 km-re az ország közepén fekvő birodalmi fővárostól, Hué-tól a dzsungelbe menekülni kényszerültek. Ezután Szűzanya-jelenések egész sora következett be: a Szűzanya vigasztalta őket, magyarázta nekik, hogyan gyógyíthatják magukat a dzsungel növényeivel. Ugyan szájhagyományról van szó, de azonnal megkezdődtek a zarándoklatok a jelenések helyszínére, és két évszázadon át megszakítás nélkül folytatódtak.

1886-ban egy kis kápolnát építettek, négy évvel később templom épült, amelyet 12000 zarándok jelenlétében szenteltek fel. Ez alkalommal a La Vang-i Miasszonyunkat a vietnami katolikusok védelmezőjének nyilvánították. 1962-ben a templomot XXIII. János pápa kisbazilika rangra emelte. Sajnos azonban a háborúban 1972-75 között a templomot lerombolták.

A szentté avatott vértanúk csodája

Ismervén a vietnami népnek a La Vang-i Szűzanya iránti erős odaadását, és felbuzdulva a Vietnami Egyház számára annyira fontos szentté avatási nap erején, II. János Pál úgy döntött, hogy a kommunista hatóságokhoz fordul, és kéri a kegyhely újjáépítését. Mindenki meglepetésére a kommunisták a kérését elfogadták!

Így aztán 1998. augusztus 15-én, tíz évvel a 117 mártír szentté avatását követően, a Szent Szűz megjelenéseinek kétszázadik évfordulóján, már nem kevesebb mint hetvenezer hívő imádkozhatott együtt La Vang Bazilikában. Azóta számos vietnami legalább egyszer életében meglátogatja a Mária-szentélyt, különösen augusztus 15-én, Mária Mennybevétele napján. Ez igazi csoda, amelyet a szentté avatott mártírok és a Szent Péter téren összegyűlt hívek vittek végbe azon a bizonyos, 1988. június 19-i napon…

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia