A minap éppen az interneten pocsékoltam az időmet, amikor némi gondolkozás után kezdtem rájönni, hogy milyen hatással is van ez a valóságról alkotott képemre. Nem valami jó eredményre jutottam. Ha viszont a magam esetében ezt felismertem, akkor ennek nyilván tömegesen is igaznak kell lennie a társadalomban, egyházunkban, és ami a legijesztőbb, gyermekeink és fiataljaink között.
Arról az óriási mennyiségű tökéletes idiotizmusról, őrültségről, hazugságról, szemétről és megtévesztésről beszélek, ami elárasztja az életünket. Kezdjük a pornográfia mindenhol megfigyelhető jelenlétével és romlottságával. Az aljas kukkolás tönkreteszi a valódi szexet, elférfiatlanítja a férfiakat, és világméretekben aláaknázza a házasságot. Olyan, mint egy rákos daganat a lélekben. Ez a nyilvánvaló szemét azonban csak a legsikamlósabb aspektusa annak a romboló szennycunaminak, amely az életünket bemocskolja.
Már majdnem két éve kiszálltam a Facebookból és a többi közösségi médiából, például az Instagramból, MeWe-ből és a Twitterből is, amelyet csak a blogbejegyzéseim népszerűsítésére használok. De tisztában vagyok a közösségi média mérgező hatásaival. Tele van hazugsággal, ostobasággal, pletykával, rágalmazással és irreális spekulációkkal. Gondolkodjanak csak el azon, hogy valójában miben használt önöknek a közösségi média. Azt hiszem, nagyon kevesen válaszolnak majd így: „A közösségi média gazdagította az életemet, elmélyítette a lelkivilágomat, és kitágította a valóságról alkotott felfogásomat”. Tegyük akkor még hozzá a közösségi médiához a többi képernyős dolgot is, amit nézünk: a híroldalakat, a YouTube-videókat, a televíziót, a streamelt programokat stb.
Nem akarok ünneprontó vagy az örömök puritán szellemű gyilkosa lenni. Az életünkben rengeteg alkalom van a kikapcsolódásra és a szórakozásra, és úgy vélem, a legtöbben túl elfoglaltak vagyunk és szükségünk van egy kis pozitív lazításra, de a helyes mértéket meg kell találni.
Ami igazából aggaszt engem, az az emberek vágya a rossz hírek és a hazugságok után. Miért szívjuk magunkba a szenzációkat, miért hallgatjuk a hazugságokat és miért habzsoljuk a negatívumokat?
Vegyük például az összeesküvés-elméletek iránti vágyat. Miért izgatnak fel mindenkit a rosszfiúk, az összeesküvők, a gazfickók és a jellemtelen emberek? Tudjuk, hogy a világban létezik a gonosz. Tudjuk, hogy gazdag, nagyhatalmú emberek titokban találkoznak, hogy kitalálják, hogyan válhatnak még gazdagabbá és még befolyásosabbá. A gazdag, befolyásos emberek így cselekszenek. De mit tehetnek ez ellen a kisemberek? Semmit – vagyis semmit, ha az ő játékukat játsszák. De a világ és az egyház történelméből kiderül, hogy a végén a kisemberek győznek. Dávid megöli Góliátot, és ez örök tanulságot hordoz. A mártírok győznek. A kisemberek végül győznek. Az áldozatok a győztesek.
Ahhoz, hogy ide eljussunk – hogy mi legyünk a győzedelmeskedő kicsik –, fel kell ismerni a valóságot. Át kell küzdeni magunkat a badarságok szennyén. Meg kell tudni különböztetni az igazságot. Át kell látni az álhíreken, a megtévesztésen, a kísértéseken, az ideológiákon, az ördög által mindig elénk tárt sekélyes, nevetséges, mázolt műsoron.
Mivel olyan sok félretájékoztatás, propaganda, ideológiai ostobaság kering, még fontosabb, hogy a hívő emberek a valóságban gyökerezzenek, szilárdan arra támaszkodjanak. Mi a valóság?
Amikor kávéfőzés közben ezen a blogbejegyzésen gondolkodtam, eszembe jutott egy régi gospel dal, amit gyerekkoromban tanultam. Talán önök is emlékeznek rá:
Fordítsd szemed Jézusra,
Nézz teljes egészében az Ő csodálatos arcába,
És a földi dolgok furcsán elmosódottá válnak
Az Ő dicsőségének és kegyelmének fényében.
Mindig azt mondom, hogy mindaz, ami a protestáns kereszténységben jó, szép és igaz, az megtalálható a katolicizmusban. Ezért milyen jó, hogy létezik a Szent Arc iránti tisztelet – és hogy ez Szent Veronikára vezethető vissza, és védőszentje nem más, mint kedvenc szentem, Lisieux-i Kis Szent Teréz, akinek teljes rendi neve A Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett Teréz volt.
A Szent Arc szemlélése annyit tesz, hogy lemondunk minden léhaságról, őrültségről és hamisságról, amit a világ megállás nélkül ránk zúdít. A Szent Arc szemlélése a Valóság felismerését jelenti, mert a Szent Arc annak az arca, annak a megtestesülésének, szenvedésének és feltámadásának az arca, aki a Valóság forrása. Annak a Fiáé, aki azt mondta: Vagyok, aki vagyok.
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: dwightlongenecker.com
