Ha az Újtestamentumban nem is látjuk, halljuk Jézust nevetni, sem nevetésben kitörni, az nem jelenti azt, hogy nem volt humorérzéke.
A nevetés az ember javára válik. Megszabadít bennünket merevségünktől, félelmeinktől, a kísértéstől, hogy túl komolyan vegyük magunkat. Mindenesetre feltehetjük magunknak a kérdést, vajon a nevetés nem az eredendő bűn egyik következménye-e, és egyben vigasztalás azért a száműzött helyzetért, amelyben élünk. Az ember élete nehéz. A nevetés vagy enyhíti, vagy még jobban megnehezíti azt.
A mosoly a szívben lakozik, mielőtt felderíti az arcot
Valójában lehetetlen felmagasztalni a mosolyt, a bármilyen nevetést. Ahogy egy egyházatya mondja, „aki a Sátánnal nevet, az nem tud együtt örülni Krisztussal”. Jól tudjuk, van gonosz nevetés is: sértő irónia, megvető gúnyolódás, az olyan alacsony szintű, ocsmány léháskodás, amitől Pál apostol óvta közösségeit. (Ef 5,4)
Amint a szó is jelzi, nevetésben kitörni, nevetésben kirobbanni a kontrollvesztés jele lehet, ami végül is dehumanizáló. Szent Lukács szerint a nyolc boldogságot négy „jajveszékelés” követi, közöttük ezek az elgondolkodtató szavak: „Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!” (Lk 6,25)
Anélkül, hogy ünneprontó lennék, és anélkül, hogy úgy tennék, mintha én lennék Ars plébánosa, aki gyakran figyelmeztette nyáját a falusi fesztiválok divatja ellen, el kell ismerni, hogy a látványosságok, a filmek, műsorok és estek, amelyeknek nevettetniük kellene az embereket, néha egyáltalán nem viccesek, hanem alacsony szintűek. Elgondolkodtató, hogy meddig megy el egyes közszórakoztatók gúnyolódása, durvasága és ostobasága.
Azonban van jó nevetés is, üdítő, baráti, és még erkölcsös nevetés is. Az igazi humoristák olyan emberek, akik szeretik a többieket. A velük nevetés jót tesz. Náluk a humor és az alázat kéz a kézben jár, ugyanaz a gyökerük: közös emberi állapotunk humusza. Tőlük nem a viccelődést, hanem az örömöt tanuljuk. Talán kevesebbet fogunk nevetni, és nem azzal a görcsös nevetéssel, ami úgyis elcsitul és otthagy minket a gyógyíthatatlan szomorúságainkkal. De többet fogunk mosolyogni, mert a mosoly, az öröm megmarad;a szívben lakik, mielőtt felderítené az arcot.
Emberi voltában tapasztalta meg Jézus az isteni örömöt
Az Evangéliumokban Jézus nem volt híján a humornak. Egyébként szüksége is van rá, tekintettel tanítványai nehézkességére, akik a pékre gondolnak, amikor Jézus a farizeusok kovászáról beszél, vagy a kétszeri kenyérszaporítás után még mindig félnek az éhhaláltól! Szeretek Jézus mosolyára gondolni. Az Evangéliumban látjuk, mint osztozik emberi örömeinkben: a Kánai menyegzőn, a kisgyermekek gügyögésénél, akiket a túl komoly apostolok el akarnak zavarni, a baráti étkezéseken, és még inkább a bűnösöknél; vagy a mezei liliomok, a naplementék, a fává terebélyesedő mag megcsodálásakor… Hasonlóképpen, gondoljunk a zsinagógai összejövetelek liturgiai örömére, a zarándoklásokra a Templomhoz, az annyira vágyott nagycsütörtök esti „első misére”.
És gondoljunk az evangelizáció örömére: „Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek.” (Lk 10,21) Az Atya és a Fiú legmélyebb öröme az, hogy oly tökéletesen szeretik egymást: „Belé helyeztem minden szeretetem”. Szent emberségében, Jézus megtapasztalta és sugározta ezt a minden másnál nagyobb isteni örömöt, amely a mi örömünkké akar válni: “Ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen.” (Jn 17,13)
Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia
Josefayerbrider
2024. április 23. at 14:53
INRI,
ösi mondás Erdödy Imre atyától a sajóvámosi plebánostól: az okos humoros.
Jézus mély tisztelettel volt az emberek iránt. Ez pedig humor nélkül lehetetelen…ollyé néha milyetén viselkedésekkel találkozunk tudatlanságból, söt épp az illen-illetö akar pökhendi-okossan nézni…Na-ja kinevetni nem kell de az ember elmosolyodik. Hogy Jézus mindíg mosolygott (méghozzá kedvesen) afelöl semmi kétségem. Pontosan tudott mindent elöre (is). A világ teremtése elött óta…S a lehetö legjobb módszert alkalmazta arra, hogy kinyilvánítsa magát térben és idöben (ami csalk számunkra létezik). Ezt is humorral oldotta mindíg fel. Osli mosolygós >madonna könyörögj érettünk- nevetni anykuájától tanult…Amen.
Jäger Miklós bácsi.
2024. április 24. at 14:34
+!
De van!
Elég, ha csak a Böjte Csaba Atya Szent beszédeit, vagy bármely előadásait hallgatjuk!
Gyakran észrevettem Őnála, hogy az Evangélium felolvasása után, a beszédei közben szinte harsány nevetés van a hívek körében.
Az is igaz, hogy vannak olyan Atyák, Akik mintha arra születtek volna, hogy az ÖRÖMHÍR, az valóban ÖRÖM is legyen!
Pedig a Böjte Csaba Testvér, mindvégig kitart az éppen felolvasott Evangélium mellett, ami által végülis mégis mindig derűre tudja hozni a VALÓDI ÖRÖMHÍRT!
Persze,~ gondolom én, ~, hogy Jézus Urnk is “pojénkodott”, amikor a tömeg előtt beszélt.
Ezt arra építem, hogy soha nem vette volna körül senki, ha a beszédei közben nem mondott volna, az akkori korra jellemző olyan humort, melyeket csakis, annak a korosztálynak netán egy a mindenki által ismert valamilyen humoros megjegyzést, ne fűzőtt volna!
Viszont!
Akik leírták Jézus szavait, példabeszédeit.
Különösen,a SZENVEDÉSEIT, A KERESZT ÚTJÁT, A KERESZTRŐL MONDOTT MONDOTTAIT, AZ AGONIÁT, HALÁLÁT, A DICSŐSÉGBEN VALÓ FELTÁMADÁSÁT!
ÍGY JÉZUS AZON HUMORJAIT ~ ha, egyáltalán volt is ilyen, ~ NEM ÍRTÁK LE, MERT A SZÁNDÉKUK AZ VOLT, HOGY JÉZUS, Igenis :
M~E~G~V~Á~L~T~O~TT~A
A~Z,
E~G~É~SZ
V~I~LÁ~G~O~T,
SZ~E~N~T
V~É~R~E
K~I O~N~T~Á~S~Á~V~A~L!
Olyan filmeket már láttam, ahol egy új kõzösség megjelent, az ott élők azonnal felkoncolták!
Ha, az új közösségből, valamilyen okból, kivégeztek valakit, akkor az ott lakó közösség, nem bántották az újakat, mivel az
EMBER ÁLDOZAT megtörtént. Ezt, egyfajta kiengesztőlésként tudták be az ottani “őslakosság”, és ezáltal, teljesen másképpen fogadták be, maguk közé az újakat!
Ha az emberek el tudják fogadni az emberáldozatot örök időkre, akkor ezekután igazán nem értem, hogy Jézus Krisztus Kereszt Áldozatát, sokan miért nem?
AKARJÁK ELFOGADNI?
Pedig, Krisztus,MINDENKIÉRT ÖNKÉNT ADTA ÉLETÉT KIVÉTEL NÉLKÜL, MINDENKIÉRT!
ISTEN BÁRÁNYA,
KI ELVESZED A VILÁG BŰNEIT ;
IRGALMAZZ NEKÜNK!
……. ADJ NEKÜNK BÉKÉT!
Ez az!
Csak emlékezzünk arra, amikor Jézus megjelent a zárt ajtón át, a tanítványoknak.
Köszöntése pedig ez volt!
“BÉKESSÉG VELETEK!
ÉN, NEM OLYAN BÉKÉT ADOK NEKTEK, AMILYET A VILÁG AD”!
Mert az, itt, a XXI ~ ik században, a legnagyobb hiány, az a
KRISZTUSI BÉKE, AMIT EZ A VILÁG, EGYÁLTALÁN NEM TUD, ÉS NEM IS AKAR SEMMILYEN BÉKÉT ADNI, ÉS ELFOGADNI!
Pedig, Ferenc Szentytyánk is azt tanácsolta, hogy :
“VÉGRE VALAKI MUTASSON MÁR FEL EGY FEHÉR ZÁSZLÓT”!
ÉS teszik?
Eszük ágában sincs!
Ahhoz, hogy megjelenjen bennünk Krisztus BÉKÉJE, RENGETEGET KELL IMÁDKOZNUNK, ÉS BÖJTÖLNÜNK! HA EZT, A MINDENRŐL VALÓ LEMONDÁSOKKAL MEG TUDJUK TENNI, AKKOR MÉG CSAK A MI SZÍVÜNKEN VAN AZ A BÉKE, AMI KÖZELÍT CSAK A KRISZTUS ÁLTAL ADOTTHOZ!
Akkor, mit kell még tennünk?
Jézust megkérdezi, egy
“ÍRÁSTUDÓ” :
Mondd Mester!
Mi a legfőbb parancs?
Szeresd Uradat Istenedet, csak Őtt Imádjad és csak Neki Szolgálj!
Azonkívül, Szeresd Felebarátodat, mint sajátmagadat!
De Én, még azt is hozzáteszem!
SZERESSÉTEK AZ ELENSÉGEITEKET IS!
Hihetetlenül vonatkozik ez mára különösen! Itt vannak a választások! Hangözönnel járatják le, mindenkik, azt a másik mindenkkke, amelyik ~ és ez kivétel nélkül, mindenkire vonatkozik, ~ minek, gyakorlati eredménye az, hogy, Isten előtt egymást gyalázzuk!
Mert nem a kampány a zavaró, sokkal inkább mi vagyunk egymásra rettenetesen zavaróak!
Pedig, Krisztushoz a KAPU, kizárólag az Ő Édesanyja, a SZEPLŐTELENŰL, (AZAZ, AZ EREDETI BŰN MENTESEN), FOGANTATOTT NEMCSAK JÉZUS KRISZTUSNAK, HANEM MINDANNYIUNKNAK, A MENNYBE FELVETT, ÉS MEGKORONÁZOTT BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA!
AMÚGY, SZENT ISTVÁN KIRÁLYNUNK VOLT AZ A SZEMÉLY, AKI UTÓD HIÁNYÁBAN, NEKI AJÁNLOTTA FEL, A SZENT KORONÁT!
AZÓTA, A SZŰZANYÁNK, NEKÜNK MAGYAROKNAK, Ő A MI ÉDESANYÁNK!
MINDEN MAGYARNAK, KÖTELESSÉGE MINDENNAP A MAGYAROK NAGYASSZONYÁT KÉRNI, (IMÁDKOZNI) HOZZÁ, HOGY A KÁRPÁTMEDENCÉBŐL,EGYETLEN EGY MAGYAR SE HIÁNYOZZÉK!
FŐ ÜNNEPE ; OKTÓBER, 08!
SZŰZ MÁRIA, MAGYAROK NAGYASSZONYA, ÉS PÁRTFOGÓJA
KÖNYÖRÖGJÉL ÉRETTÜNK SZENT FIADNÁL A MI URUNK, JÉZUS KRISZTUSNÁL!
RÓZSAFŰZÉR, FEGYVER A SÁTÁNNAL SZEMBEN!
MINDENNAP IMÁDKOZZUK!
A SZÁNDÉKOK, MINDENKINEK MEGVANNAK A SAJÁT SZÁNDÉKAI, ASSZERINT VÉGEZZE!
AZ EGÉSZ OKTÓBER, A RÓZSAFŰZÉR KIRÁLYNÉJÁNAK A HÓNAPJA!
MINÉL TÖBBEN MENJÜNK A TEMPLOMAINKBA, HOGY KÖZÖSSÉGBEN LEGYÜNK, A BOLDOGSÁGOS SZENT SZŰZ ANYÁNKKAL, A MAGYAROK KIRÁLYNÉJÁVAL, MERT ŐRAJTA KERESZTŰL, JUTHÁTUNK AZ Ő SZENT FIÁHOZ, A MI URUNK, JÉZUS KRISZTUSHOZ!
Ezek, biztosan olyan TÖRTÉNELMET FORMÁLÓ ESEMÉNYEK, MELYEKET ~ TÜKÖR ÁLTAL TISZTÁN ~ LÁTHATUNK, TUDHATUNK MEG.
Érzéseim szerint, az ÖRÖK ÉLETÜNKBEN IS LESZ JÓ KEDV, DERŰ,~ horribile dictum ~ HUMOR IS!
Természetesen miket leírtam, mert a vén (84) koromra is, ~ hogyan is mondjam? ~ ahogyan azt a mai világban mondják :
“VESZEM A LAPOT”!
Imádságos Szeretet
e1pl, a Jäger Miklós bácsi.