Jézus könnyei és Júdás éjszakája – Kérdezz–felelek a Biblia egy év alatt podcastben

A János evangéliumához érkező hallgatói kérdések ezúttal különösen mély témákat nyitottak meg: miért sírt Jézus Lázár sírjánál, hogyan értsük Júdás árulását, miért nem írja le János az Oltáriszentség alapítását az utolsó vacsorán, és honnan tudhatták az evangélisták, mi hangzott el zárt ajtók mögött? A Biblia egy év alatt podcast kérdezz-felelek adásában Fábry Kornél püspök Martos Levente Balázs püspök atyával ezekre a kérdésekre kereste a választ, miközben a bibliai szövegek történeti, teológiai és lelki mélységei is feltárultak.

Kérdések a Biblia egy év alatt podcastel kapcsolatosan

A válaszokat csak rövidített formában írtuk ki.

„Vajon csak azért sírt-e Jézus, mert meghalt Lázár?”

Martos Levente Balázs szerint Jézus sírását leginkább Lázár és nővérei iránti mély együttérzése magyarázza, de a szövegben szereplő megrendülésben a hitetlenség és a halál valósága feletti felindulás is benne lehet. Lázár feltámasztása nem az örök feltámadás, hanem visszatérés a földi életbe, mégis világos jel: Jézusnak hatalma van az élet fölött, és előre mutat saját halálára és feltámadására.

„Júdás azért árulta el Jézust, mert a falat után belé szállt az ördög?”

A válasz szerint Júdás alakját az evangéliumok eltérő árnyalatokkal mutatják be, János evangéliuma pedig különösen sötét tónusokkal beszél róla. A „belé szállt a Sátán” kifejezés nem azt jelenti, hogy Júdás elvesztette volna szabad akaratát, hanem azt jelzi, hogy tudatosan megszakította közösségét Jézussal. A falat, amely a közösség gesztusa lehetett volna, így a szakítás drámai pillanatává vált.

„Volt-e Júdásnak szabad akarata, vagy be kellett teljesítenie az árulást?”

Martos püspök hangsúlyozta: nem Isten kényszerítette Júdást az árulásra. A megváltás történetében Isten a legnagyobb emberi gonoszságot is képes volt a szeretet győzelmének eszközévé tenni, de ez nem mentesíti Júdást a felelősség alól. Isten nem akarta az árulást szükségszerűségként, hanem a szabad emberi döntések között is véghezvitte üdvözítő tervét.

„Mire alapozzák, hogy Júdás lopott a közös kasszából?”

Ez az állítás János evangéliumában jelenik meg, különösen Jézus megkenésének történeténél, ahol Júdás a drága kenet árát kifogásolja. A beszélgetésben elhangzott: más evangéliumi forrásból ezt nem tudjuk ellenőrizni, de János hagyománya szerint Júdás pénzkezelése hiteltelen volt. Ugyanakkor az Egyház még Júdásról sem jelenti ki biztosan, hogy elkárhozott; végső sorsa Isten irgalmának titka.

„Miért nem beszél János evangéliuma az Oltáriszentség megalapításáról?”

János evangéliuma az utolsó vacsorán nem az eucharisztia alapítási szavait közli, hanem a lábmosást állítja középpontba. Martos püspök szerint János máshol, főként a hatodik fejezetben, a kenyérszaporítás és a kafarnaumi beszéd összefüggésében fejti ki az eucharisztikus tanítást. A lábmosás azt mutatja meg, hogy az eucharisztia ünneplése elválaszthatatlan az alázatos, szolgáló szeretettől.

„Pilátus és Jézus belső párbeszédét honnan tudta meg János?”

A válasz szerint erre nincs teljes bizonyosság. Lehetséges, hogy az evangélista nem szó szerinti jegyzőkönyvet ad, hanem a történelmi konfliktus lényegét fogalmazza meg: Jézus királysága nem politikai természetű, mégis politikai vádként fordítják ellene. Az is elképzelhető, hogy a szeretett tanítvány vagy későbbi tanúk, például megtért katonák révén maradt fenn emlékezet ezekről az eseményekről.

„Ha a zsidó vezetők akarták Jézus halálát, miért nem megkövezést követeltek?”

Martos püspök szerint Jézus korában a zsidó vezetőknek nem volt egyértelmű joguk hivatalos halálbüntetés végrehajtására, ezért kerülhetett az ügy Pilátus elé. István diakónus megkövezése inkább lincselésszerű népítéletként értelmezhető, nem formális ítéletként. Jézus keresztre feszítése római büntetés volt, amelyben a vallási és politikai konfliktus sajátosan összefonódott.

„Tamás apostol mikor kapta meg a Szentlelket, ha nem volt jelen Jézus első megjelenésekor?”

A rövid válasz: ezt nem tudjuk pontosan. Martos püspök szerint az Újszövetség nem mindig olyan szentségtani pontossággal írja le a kegyelmi ajándékok átadását, ahogyan azt a későbbi teológia vagy egyházjog teszi. Ugyanakkor a hagyomány Tamást apostoli küldetéssel bíró tanúként tartja számon, ezért feltételezhető, hogy Jézus kegyelmi ajándéka rá is kiterjedt.

„Honnan tudták az evangélisták, mi hangzott el zárt tárgyalásokon?”

A beszélgetés záró válasza szerint az evangéliumok nem feltétlenül modern értelemben vett szó szerinti jegyzőkönyvek, hanem hitelesen feltárják az események lényegét. Emellett nem zárható ki, hogy szemtanúk, későbbi megtérők vagy a szeretett tanítvány közvetítésével konkrét emlékek is fennmaradtak. Az evangélisták így egyszerre őrizhettek történeti tanúságot és teológiai értelmezést.