Mindenkinek örömhír
Ma ott folytatjuk, ahol a múlt vasárnap abbahagytuk. A názáreti ács fia otthon, honfitársai körében hirdeti Isten szabadításának örömhírét. Eleinte ámulnak szavain, csodálkoznak az ékes beszéden, csüggnek a prófétai prédikáción. Már az is provokálóan hat, amikor kijelenti: ma beteljesedett mindaz, amit az imént hallottatok. A kicsiny názáreti zsinagógában pattanásig feszült a légkör. A levegő várakozással telítődik, valaminek történnie kell. Maga Jézus a kezdeményező. Valósággal felkorbácsolja az indulatokat, idézi a közmondást: orvos gyógyítsd meg magadat. A názáretiek ugyanis elvárnák, hogy olcsó népszerűségért földijük csodákkal bizonyítsa prófétai tehetségét.
Jézus – dacára annak, hogy szereti szülőföldjét, véreit – nem akar mindenáron kedveskedni nekik. Nem szeretne a nemzetieskedő, a nepotizmus vádjával illethető csodadoktorok sikeréhségének csapdájába esni. Ugyan csalódott honfitársaiban, mégsem enged a közvélemény ingatag széljárásának. A lincselési hangulat ellenére sem köt kompromisszumot övéivel. Tudva azt, hogy a prófétát sosem becsülték saját hazájában, értésükre adja, hogy nem sajátíthatják ki maguknak. Ő nem azért jött, hogy kedvükben járjon. Küldetése előtt tárva az egész világ. És ezzel nem becsülte le őket, nem tagadta meg hovatartozását. Sőt, velük még szigorúbb, tőlük még többet várna el: azt, hogy elfogadják Isten egyetemes üdvözítő szeretetét. Miközben nem zár ki egyetlen népet sem a mennyek országából. És ha otthon, a próféta hazájában nem fogadják szívesen az örömhírt, elviszi a kívülállóknak, a pogányoknak, a föld minden népének.
Mintha csak mi lennénk ma a názáretiek. Amikor egyházunktól-egyházainktól is olyasmit kérünk számon, amivel elvitatnánk a kereszténység lényegét. Az ún. nemzeti egyházak éppen ennek sajnálatos példái…
De az Úr Jézus Názáretben a keresztény misszió tágassága, az evangélium újszerűsége mellett tör lándzsát. Sem a nemzeti identitást feladó vagy elmosó globalizáció, sem a beszűkült, nemzetieskedő köldöknézés „vonzóbb” útját nem választja, hanem a mindenki felé nyitott, mindenkit befogadó és mégis testre szabott isteni szeretet életfelfogását hirdeti meg.
Ez a kilátás megfélemlíti a názáreti hallgatóságot. Felháborodnak, gyilkos szándékaikat nem rejtve véka alá le akarják taszítani a szakadékba az előbb még csodált rabbit. De aztán csak nem mernek hozzányúlni. Ő áthaladt köztük és elment.
Milyen jó lenne, ha felismernénk prófétáink szavában az idők teljességét. Milyen jó lenne az egyszeri, hétköznapi eseményekben is felfedeznünk az isteni jelzéseket, kihívásokat, különleges csodavárás nélkül. Isten akaratának, az üdvösségnek közvetítője személyes életünkben lehet, hogy épp házastársunk, főnökünk, gyermekünk, szomszédunk. De az is lehet, hogy egy utcán kéregető koldus vagy egy felénk kiabáló idegen képében szól hozzánk. Nem föltétlen nagyszabású fordulatokra, világégésszerű katasztrófákra van szükség a megtéréshez, hanem annak meghallására, hogy az üdvösség, a kegyelem órája itt, most, nekem szól! Biblikusok meglátása szerint azért, hogy ami Názáretben elkezdődött, az a Golgotán beteljesedhessék.
Mert a kereszten is ez volt a végszava: beteljesedett!
INRI,
a golgota természtes velejárója volt ott és akkor a Jezueseménynek. A zsido nemzeti vallás szerint Jézus pontosan tudta zsidóvallásúént, hogy aki Isten fiának vallja magát annak halál a büntetése. Azonban egy zsidó szanhedrin csak 70 évben egyszer itélhet el egy másikat közülük halálra. Láss csodát ez is stimmelt ez esetben. Jezus az utolso vacsorán egy uj vallást alapitott, aminek ö és 12 barátja (jesiva növendékei) voltak az elsö tagjai. Ez a kriszutusiak=keresztények=a felkent-egyházának=katolikus=egyetemes=mindennépekre érvényes, szentmiseünneplök, szentáldozáshoz járúlók egyháza lett volt. Jézus sohasem haragudott senkire sem az övéire, meg p´lane nem. Mindenkit szivesen lát. Önkéntes sziv és eszbeli követésére. Mélységes ma´sok tisztelete mellett. Mindemben szótfogadott a szanhedrinek is. A maga szuverén modján. A legkritikusabb helyzetben is! A kereszten, amikor bizonyitekot kértek ézért kiáltották feléje: “ha Isten fia vagy szálj le a keresztröl=mentsd meg magad-vagy az apád -ha mondottuk-“HA!”- az az isten akkor élni fogsz a kereszten=ha leszedtek onnan holtan? még-utána is!…ez is profecia lehetett lesz általuk?- Jézus szuverén válasza erre az volt: “Istenem Istenem miért hagytál el engem??!!” – mert erre minden ember igy reagált volna (Jézus valoságos ember és valoságos Isten). És ekkor csucsosodot ki az ö szótfogadása a szenherdin felé is: Vasárnap hajnalban. Egy (megtért-bünös )asszony Mária elött. Mert az erös halászok akiknek megigérte, hogy harmadnapara feltámad elbujtak, mert féltek…Az aszony akinek nem igérte-jövendölte ezt a felt´madását meg, legalább a holttestet akarta illo oljakakkal zsidó szokás szerint “ellátni”. Ekkor adott választ a zsidó népének a szanahedrin-nek is arra, hogy “Ha az Isten fia vagy szálj le a keresztröl!” ezt válaszolta hangtalan : “Az apám a kereszten való halálom és a szivem-tüdöm átszuratása után “levett engem onnan- azért, hogy újra éljek.” Aki kerste, Máriamagdolna annak megjelent a feltámadott elöször. Ahogyan a földre is egy zsidó hajadon a Mirjam IGEN-jére jött el aki kereste és várta már öt “mint zsidók a messiást”. Úgy a feltámadott is egy zsidó nö Máriamagdolna keres´sére mutakozott be elöször- újra: Itt vagyok lejöttem a keresztröl, ahogyan a föpapjaim azt megjövedölték…A nök erzéseinek Isten-keresésének jutalma lett Ö az emberiség számára. Mert a férfiak mindent jobban (vélnek) tudni és nem keresni akarnak. Azonban (evilági) határozott védelemet a nö és gyermeke-i iránt ök tudnak biztosítani. Örök völegényként a mennyi atyát leutánozván. Osli Mosoygos madonna könyörögj éretünk.