cq5dam.thumbnail.cropped.1500.844

Jézusban lakozik Isten egész teljessége, az ő Szeretete – Ferenc pápa Úrangyala imája

„Ez a gyermek fogja megváltani a világot a gonoszság, a fájdalom és a halál sötétségétől”

– fejtette ki Ferenc pápa Urunk bemutatásának ünnepén, vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében.

Elmélkedésében a Szentatya Simeon Jézusra vonatkozó három megállapításához fűzte gondolatait: Jézus az üdvösség, a világosság és az ellentmondás jele. A pápa kifejtette, hogy életünk megítélésének kritériuma a szeretet, majd hangsúlyozta, hogy aki szeret, az él, aki gyűlöl, az meghal.

A vasárnap evangéliumi szakasz (Lk 2,22-40) arról szól, hogy Mária és József a jeruzsálemi templomba viszik a gyermek Jézust – kezdte beszédét Ferenc pápa. A törvény rendelkezése szerint bemutatják őt Isten lakóhelyén, arra emlékeztetve, hogy az élet az Úrtól származik. És miközben a Szent Család végrehajtja azt, amit Izrael népe mindig is megtett nemzedékről nemzedékre, valami olyan megy végbe, ami korábban soha nem történt meg.

Két idős ember, Simeon és Anna próféciát mondanak Jézusról: mind a ketten dicsérik Istent, és beszélnek a gyermekről azoknak, „akik Jeruzsálem megváltására vártak” (38). Meghatott hangjuk visszhangzik a templom régi kövei között, hirdetve Izrael várakozásainak beteljesedését. Isten valóban jelen van népe közepette: nem azért, mert négy fal között lakik, hanem mert emberként él az emberek között. Ez Jézus újdonsága. Simeon és Anna idős korában történik az az újdonság, amely megváltoztatja a világ történelmét.

Mária és József a maguk részéről „csodálkozva hallgatták”, amit Jézusról mondtak. Amikor Simeon karjába veszi a gyermeket, valójában három csodálatosan szép módon szólítja őt – jegyezte meg a pápa, majd ehhez a három megállapításhoz fűzte gondolatait: Jézus az üdvösség; Jézus a világosság; Jézus az ellentmondás jele.

Először is, ez a gyermek az üdvösség. Simeon így imádkozik Istenhez: „már látták szemeim az üdvösséget, amit minden nép számára rendeltél”. Mindig ámulatba ejt bennünket, hogy az egyetemes üdvösség egyetlen személyben összpontosul – állapította meg Ferenc pápa, mivel Jézusban lakozik Isten egész teljessége, az ő Szeretete (vö. Kol 2,9) – utalt a Szentatya Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt levelére.

A második szempont szerint Jézus a „világosság, hogy megvilágosítsa a nemzeteket” (32). Mint a nap, amely a világ fölött felkel, ez a gyermek fogja megváltani a világot a gonoszság, a fájdalom és a halál sötétségétől. Milyen nagy szükségünk van ma is világosságra, erre a világosságra! – szögezte le a pápa.

Végül a harmadik megállapítás szerint a gyermek, akit Simeon átölelt, az ellentmondás jele, „hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése”. Jézus feltárja az egész történelem és a történelem drámája megítélésének kritériumát, amely egyben mindannyiunk élete megítélésének is kritériuma. És melyik ez a kritérium? – tette fel a kérdést a Szentatya, majd így válaszolt:

Ez a kritérium a szeretet: aki szeret, az él, aki gyűlöl, az meghal.

Ferenc pápa ezután arra buzdított, hogy a Jézussal való találkozás által megvilágosodva tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: mit várok én az életemben? Mi az én nagy reménységem? Vágyik-e a szívem arra, hogy lássa az Úr arcát? Várom-e üdvösség tervének megnyilvánulását az emberiség számára?

Beszéde végén a Szentatya a következő felhívással fordult a hívekhez:

„Imádkozzunk együtt Máriához, a legtisztább Anyához, hogy kísérjen el bennünket a történelem fényes és árnyékos oldalán, mindig kísérjen el bennünket, hogy találkozzunk az Úrral”.

Forrás: Vatican News

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük