Marc Tadié: „Ha mindent a digitális eszközökre bízunk, elsorvad a memóriánk”

Egyre többen vannak, akik az okostelefonjukra hagyatkoznak, hogy az tartsa nyilván helyettük életük minden adatát. Legújabb könyvében, „Az emlékezet nélküli agy”-ban (Le cerveau sans mémoire), amely 2024 szeptemberében jelent meg Thierry Derez társszerzőségével, Marc Tadié idegsebész, a Gerincvelő- és Agykutató Intézet elnöke felhívja a figyelmet arra, hogy milyen súlyos következményei lehetnek ennek a „ráhagyatkozásnak”. Az Aleteia számára adott interjúban a digitális technológiának a memóriánkra és a személyiségünkre gyakorolt hatásairól beszél.

Attól való félelmükben, hogy elfelejtenek valamit – vagy egyszerűen lustaságból – az emberek nap mint nap a telefonjukra bízzák emlékeiket, tudásukat és szokásaikat. De vajon ez a fokozatos „kiszervezés” valóban ártalmatlan? Mi van, ha károsan hat az emlékezetünkre? Ezt a kérdést teszi fel Marc Tadié idegsebész és Thierry Derez, jogász végzettségű biztosítótársasági vezető a közös könyvükben, „Az emlékezet nélküli agy”-ban (Le cerveau sans mémoire).

Ez a mű nem csak egy újabb könyv a sok közül, amely a képernyőfüggőségről vagy a digitális lekapcsolódásról szól: a legfrissebb neuroimaging (agyi képalkotó) kutatásokra támaszkodva tanulmányozza az okostelefonok egyre tömegesebb használatának a neurológiai, társadalmi és filozófiai következményeit. Az interjúban a szerző, Marc Tadié segít jobban megértenünk, milyen hatást gyakorolnak a képernyők a memóriánkra.

Aleteia: Konkrétan, hogyan hat a digitális technológia a memóriánkra?

Marc Tadié: Az agyunk olyan, mint az izomzatunk: ha nem használjuk, elsorvad. A kutatások kimutatták, hogy azoknál, akik túl sokat használják és túl sok mindent bíznak digitális eszközeikre, az emlékezetért felelős agyi központok zsugorodni kezdenek. Vegyük például a londoni taxisofőrök hippokampuszát, – ez az agynak egy olyan területe, amely az emlékezetben központi szerepet játszik – náluk ez korábban kifejezetten fejlett volt. De a GPS megjelenése óta az ő agyuk is sorvad, mert már nem kell megjegyezniük az útvonalakat. Ha mindent a digitális eszközökre bízunk, az emlékezetért felelős agyi pályáinkat nem használjuk többé. Ez az agy sorvadásához, memóriavesztéshez, sőt az Alzheimer-kór korai kialakulásának kockázatához vezethet.

A könyvében azt is említi, hogy mindez személyiségünkre és kapcsolatainkra is hat. Hogyan?

Az emlékezet tesz minket emberré. Ezt jól látjuk az Alzheimer-kóros betegeknél: ha elveszítjük emlékeinket, előbb a barátaink, majd a családunk, végül önmagunk felismerését is elveszítjük. Ma egy tinédzser átlagosan napi hat órát tölt képernyő előtt – telefonál, üzeneteket vált, vagy a közösségi médiát böngészi. És közben a telefonunk is „ajánl” nekünk dolgokat: ruhamárkákat, utazásokat, fotóalbumokat… Praktikusnak tűnik, viszont az a veszélye, hogy szép lassan elkezdi meghatározni és ránk tukmálni azt, amit jónak tart a számunkra, és ezzel függőségbe sodor minket. Így nemcsak az emlékezetünket, hanem a személyiségünket is elveszíthetjük.

Ehhez az identitásvesztéshez társul a barátok elvesztése is, hiszen a barátság emberi kapcsolatokon alapul. A digitális eszközök révén ugyan az egész világ elérhető, így a kommunikációs körünk kitágult, ugyanakkor elveszítettük a személyes, jelenléttel járó emberi kapcsolatokat, az azokhoz kapcsolódó érzéseket és emlékeket. Érdekes módon viszont az idősek vagy a mozgáskorlátozottak számára az okostelefon valóban hasznos eszköz, mert lehetővé teszi, hogy kapcsolatban maradjanak a világgal, ami egyébként nehézkes lenne a számukra. És segíti őket, hogy ne érezzék magukat nagyon magányosnak vagy depressziósnak. Tehát, míg a fiataloknál a túlzott használat korai Alzheimerhez vezethet, addig az időseknél épp ellenkezőleg – késleltetheti a betegség megjelenését.

De akkor mit tegyünk? Mondjunk le az okostelefonokról?

Nagyon nehéz pontos szabályokat adni a használatukhoz, de fontos, hogy minden nap tornáztassuk meg az emlékezetünket, akár három-négy apró feladattal, mint ahogy a testünket is edzésben tartjuk.
Például: jegyezzük meg, hol parkoltunk, ahelyett, hogy lefotóznánk az autót; ne írjuk fel az aznapi összes teendőnket, hanem próbáljuk meg fejben tartani őket; memorizáljuk az útvonalakat ahelyett, hogy mindig GPS-t használnánk – így még a tájban is jobban gyönyörködhetünk. És mindenekelőtt: olvasni kell. Tanulmányok igazolják, hogy az olvasás váltja ki a legerőteljesebb agyi aktivitást a különféle intellektuális tevékenységek közül. Elősegíti az idegsejtek közötti kapcsolatokat, fejleszti az emlékezetet, a képzeletet és gazdagítja a személyiséget.

Fontos időnként kikapcsolni is. Természetesen jobb online követni egy misét vagy zarándoklatot, mint egyáltalán nem venni részt rajta, de Lourdes-ba vagy Chartres-ba elmenni soha nem olyan lesz, mint amit képernyőn keresztül látunk. Ne felejtsük el, hogy az emberek és a tájak látványa serkenti az agyat. Az okostelefon csodálatos találmány, de tudni kell, hogyan használjuk. Az okostelefon maradjon eszköz, ne tartson bennünket pórázon, ne váljunk a rabjává.

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia