„A szentek fogják megítélni a világot” – boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspök meghurcolása

Március negyedikén emlékeztünk boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspökre, halálának 72. évfordulóján. Az alábbiakban nem a néhai esztergomi segédpüspök életútjának fontos állomásait idézzük fel, csupán meghurcoltatásának előzményeit beszéljük el levéltári források alapján.

„Az isteni Gondviselésre, melyben Szent István rendületlenül hitt, s amelyet történelmünkben megvalósítva látunk, kell rábízni nemzetünk további jövőjét is. A mi vezetőink azt mondják nekünk, hogy higgyünk és dolgozzunk. Én szeretném megadni ennek a hitnek tartalmát, hogy ez a hit a magyar nemzetet fenntartó isteni Gondviselésben való hit legyen. Higgyük rendületlenül, hogy ez a nemzet minden gyarlósága mellett sem lett eddig méltatlanná Isten további kegyére, s hogy a mi vezetőink eszközei ugyanannak az isteni Gondviselésnek, amely megtartotta ezer éven át a nemzetet. Ha bízunk minden időben a felsőbb isteni segítségben, s ha megőrizzük azt a keresztény hitet, melyet az első király országának alapjává tett, ha tiszta lélekkel ápoljuk ezt a hitet, mint igazi emberi nagyságunk alapját is, akkor nem fog soha megrémíteni az apostoli szó: hogy a szentek fogják megítélni a világot. Nem fogunk félni attól, hogy az utolsó ítéleten szemben fogjuk találni magunkat az első szent király vádoló tekintetével. Úgy legyen!”

A fenti idézet részlet Meszlényi Zoltán püspök 1940. augusztus huszadikán, a „Koronázó- főtemplomban” elhangzott szentbeszédéből [Nemzeti Újság, 1940. augusztus 22 6. p.]. A 2009-ben a boldogok sorába emelt püspök hetvenkét éve, 1951. március negyedikén halt meg a kistarcsai internálótáborban (más források szerint a Mosonyi utcai rabkórházban).

Meszlényi Zoltánt 1937 őszén nevezte ki a pápa sinopei püspökké és esztergomi segédpüspökké. Meszlényi már egészen fiatalon Csernoch János bíboros-érsek közeli munkatársa, majd az őt követő főpásztor, Serédi Jusztinián mellett titkár, irodaigazgató lett. Mindszenty József hercegprímás letartóztatása után az egyházmegye kormányzását Drahos János érseki helynök vette át. Drahost a pápa ugyan püspöknek nevezte ki, de a kinevezési okmány csak Drahos halála (1950. június 15.) után érkezett meg Esztergomba. Rákosi Mátyás azt akarta, hogy Drahos utódjának Beresztóczy Miklós kanonokot, a papi békemozgalom vezető személyiségét válassza meg a káptalan. A kanonokok azonban másként döntöttek: előbb Witz Béla budapesti érseki helynökre voksoltak, mivel azonban ő nem vállalta el a megbízást, az újabb szavazáson Meszlényi Zoltán segédpüspök lett a „befutó”. A hatalom gyorsan válaszolt: alig két héttel megválasztása után Meszlényit letartóztatták, Kistarcsára internálták, mindenféle jogi eljárás, vád és ítélet nélkül kegyetlen körülmények között tartották fogva. A püspököt magánzárkában őrizték, a fönnmaradt beszámolók szerint télen is nyitott ablak mellett – az amúgy is betegeskedő Meszlényi püspököt így „ítélték” halálra.

Röviden fogalmazva: Meszlényi püspök vesztét az okozta, hogy elfogadta a káptalan döntését, vállalta az egyházmegye kormányzását. Hogy megválasztása miként történt, arról az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött iratok tudósítanak. A legfontosabb forrás: „A magyar római katolikus püspöki kar” című operatív dosszié (ÁBTL-3.1.5. – O-13405/1).

Ebben a dossziéban található az a jelentés, amely Drahos János temetésének napján, 1950. június 17-én készült, s amelynek tárgya: „Esztergomi egyházmegye káptalani helytartójának megválasztása”. A jelentésből megtudjuk, hogy ezen a napon, délelőtt, temették Drahost (temetésén a püspöki kar több tagja is jelen volt, többek között Czapik Gyula egri érsek, aki az állammal való együtműködés-tárgyalás híve volt, s aki Grősz József kalocsai érsek letartóztatása után a püspöki kar vezetője lett), majd utána összeült a káptalan 11 tagja, hogy megválassza az új helynököt. Ezen a napon Balázs Lajos Budapest-belvárosi plébános hozta Esztergomba a kommunistákkal jó kapcsolatot ápoló Balogh István katolikus békepap, az Elnöki Tanács tagja üzenetét: a kormány Beresztóczy megválasztását látná jónak. Egyesek, például Szabó Imre (a későbbi püspök), azt mondták, Balogh páter a belügyminiszterre (Kádár János) hivatkozott. A jelentésből megtudjuk, hogy Török Mihály kanonok, aki a káptalan ülését vezette, tájékoztatta kanonoktársait, hogy az előző napi megbeszélésen Meszlényi püspök Witz Béla budapesti érseki helytartót javasolta, akinek a hatáskörét kell csak kiterjeszteni az egész egyházmegyére. A kanonokok többsége ezt támogatta, ekkor érkezett meg üzenetével Balázs Lajos. Hosszú idézet az említett jelentésből:

„Röviddel az ülés megkezdése után megejtett titkos választáson 8 szavazattal Witz Bélát választották meg. Witz nem fogadta el a káptalani helynökséget arra való hivatkozással, hogy ő ezt a feladatot részben hozzá nem értése, részben betegsége miatt nem tudja ellátni és azt mondta, hogy a pesti vikáriátust sem tartja meg, nem hogy az esztergomit.

Közvetlenül a káptalani ülés kezdete előtt érkezett Esztergomba Dudás Miklós hajdúdorogi püspök, aki a d.e. folyamán Mindszentynél volt beszélőn. Dudás előbb az érseki palotában Czapikot kereste fel, és elmondotta neki, hogy most jön a prímástól, aki Drahos halálával kapcsolatban arra kérte őt, közölje a káptalannal, hogy Drahos helyére Beresztóczyt javasolja megválasztani.

Czapik, Dudás és Esty az érseki palotából átmentek a Bazilikába, ahová éppen Witz Béla lemondásával kapcsolatos vita közben érkeztek meg.”

Itt meg kell szakítanunk a szöveget. A jelentésben szereplő Esty: Esty Miklós pápai világi kamarás, a hercegprímás világi kísérője; Mindszenty bíboros őt elődjétől, Serédi bíborostól „örökölte”. A sokszor jó szimattal megáldott Mindszenty idővel távol tartotta magától Estyt, ma már tudjuk, alapos okkal. A nagy műveltségű Esty sok kárt okozott az Egyháznak: „Pátkai” fedőnéven az állambiztonságnak dolgozott, az egyik legbuzgóbb jelentésíró volt. Az operatív dossziéban található jelentés így folytatódik:

„Czapik az ülésről kihivatta Meszlényi, Mátrai és Gregorovics kanonokokat. Emiatt az ülést felfüggesztették.

A három kanonokkal Dudás közölte Mindszenty üzenetét. Czapik rámutatott arra, hogy gondolják meg jól a dolgot, mert itt nemcsak a káptalan ügyéről van szó, hanem ez a kérdés kihathat az egész országra. Czapik igen élénken kiállt Beresztóczy mellett, hangoztatta, hogy tárgyalóképes embernek ismeri, akinek személye a kibontakozás céljára igen alkalmas.

Ezután a három kanonok visszatért az ülésre, Czapik viszont Meszlényivel Beresztóczyt hivatta ki magához, hogy ne legyen benn, míg az ő személyéről tárgyalnak.

Czapik elmondta Beresztóczynak is a prímás üzenetét. A beszélgetés során megemlítette Beresztóczynak, hogy egynéhány püspök társával együtt az állammal való megegyezés álláspontját vallja és kérte Beresztóczyt, hogy ő is támogassa ezt az álláspontot. Czapik közölte Beresztóczyval, hogy feltétlen számít rá, mint olyanra, aki az állammal való tárgyalások esetén résztvesz a tárgyaló bizottságban. Czapik úgy tárgyalta ezeket a kérdéseket Beresztóczyval, mint aki biztosra veszi Beresztóczy megválasztását.”

Megint meg kell szakítani az idézést. Beresztóczy Miklóst a Mindszenty-ügyben letartóztatták, rövid ideig fogva tartották, majd miután kiengedték a börtönből, ő lett a hatalommal együttműködő békepapi mozgalom egyik, ha nem a legfontosabb vezetője. Sokan azzal magyarázzák pálfordulását, hogy fogsága idején megkínozták. A jelentés folytatása nagyon érdekes, választ kapunk arra, miért kellett eltüntetni Meszlényi püspököt:

„Közben a káptalani ülésen – Beresztóczy távollétében – Meszlényi Zoltán segédpüspök szólalt fel és a következőket mondotta:

Az imént Czapik érsek és Dudás püspök egy üzenet átadására kérték. Mielőtt ezt az üzenetet átadja a káptalannak, meg kell mondania, amit neki Balázs belvárosi plébános mondott még a káptalani ülés előtt, kérve őt, hogy mondja meg a többi kanonokoknak is, de amiről ő még nem szólt senkinek, mert nem akarta befolyásolni a káptalan tagjait. Azt t.i., hogy Balázs Balogh páterre hivatkozva felhívta a figyelmét arra, hogy a kormány nem emelne kifogást Beresztóczy megválasztása ellen és múltját nem tekinti akadálynak. (Ekkor Gregorovics kanonok egy-két társával együtt közbeszólt, hogy nekik Balázs ugyanezt mondta.)

Most pedig – folytatta Meszlényi – Czapik érsek és Dudás püspök Mindszenty üzenetét közvetítették, hogy a prímás jónak látná Beresztóczy megválasztását. A prímásnak ezt az üzenetét nem kell figyelembe venni, mert üzent már máskor is és azt sem vették figyelembe. Ezekkel az üzenetekkel szemben ott van a prímásnak az az írása, amelyet letartóztatása előtt készített, és amelyben azt írta, hogy semmit ne vegyenek komolyan, amit ő a börtönből ír. Ki tudja – mondotta Meszlényi -, hogy ‘milyen ördögi machinációt csináltak vele, nem kábították-e el, nem ismerheti a prímás a jelenlegi helyzetet, különösen pedig a legutolsó napok eseményeit.’ Itt vannak a prímásnak a saját papjai és azt sem tudják, hol van a prímás, ugyanakkor miért Dudást hívta magához a prímás már másodízben, amikor köztudomású, hogy Dudás és Mindszenty nem álltak egymással szoros kapcsolatban. Egymásmellé téve Balázs közlését és a prímás üzenetét – fejezte be Meszlényi -, a káptalani ülés zavaros és lehetetlen helyzetbe került, mert ezek után nem választhat szabadon és felmerül a kérdés, hogy egyáltalán választhat-e?

A meginduló vitában a kanonokok közül többen ismét Witz Bélát kapacitálták a helynökségre azzal érvelve, hogy az ő megválasztása még az üzenetek közlése előtt történt. Witz ismét visszautasította a káptalani helynökséget és azt javasolta, hogy az üzenetek figyelmen kívül hagyásával válasszanak újra. A káptalan ezt elfogadta, és a választásra behívták Beresztóczyt is.

Az ezután megejtett titkos szavazáson szótöbbséggel káptalani helynöknek megválasztották Meszlényi Zoltánt. A szavazásnál Meszlényi hat, Mátrai három, Witz és Beresztóczy egy szavazatot kaptak. A káptalani ülést 1/4 2 órakor fejezték be.

Megjegyzendő, hogy a tegnapi káptalani előtanácskozáson Meszlényi még kijelentette, hogy ő nem alkalmas erre a feladatra, különösen a mai helyzetben, tekintsenek el az ő személyétől, ő nem akar semmit sem vállalni. Megválasztása után azonban megbízást elfogadta.

Czapik érsek igen érzékenyen reagált az eredményre. Kijelentette, hogy az egészet Balázs Lajos belvárosi plébános fellépése rontotta el, aki korán odament Esztergomba és még a szertartás előtt minden kanonokot megfogott, és Balogh páterre, valamint a kormányra való hivatkozással igyekezett őket rávenni, hogy szavazzanak Beresztóczyra. A kanonokok attól féltek – mondja Czapik , hogy ki tudja mibe viszi őket Beresztóczy – ’hátha reverzálist adott, amikor kiengedték a börtönből arra, hogy mit vállal’.

Czapik meglehetősen keserűen jelentette ki: ‘Mi fogjuk meginni a levét annak, amit a kanonokok csináltak. Előfordulhat, hogy Meszlényit is elviszik ugyanúgy, mint ahogy Gieglert /sic!/ és akkor mi lesz?’ Hasonló megnyilatkozások és aggályok a káptalan néhány kanonok tagjánál is felmerültek a választás megtörténe /sic!/ után.”

239-241. p.

Az utolsó bekezdésben említett Gigler (s nem Giegler) Károly kanonok az ötvenes években Kistarcsán raboskodott. Czapik jól sejtette: a káptalani választás után 12 nappal, június 29-én, éjjel Meszlényi Zoltán püspököt az ÁVH őrizetbe vette – Giglerrel ellentétben ő soha nem tért haza.

Meszlényi Zoltán püspök 1950. június huszadikán vett részt először a püspöki kar ülésén. Először – és utoljára. A konferencia kezdetén Dudás Miklós püspök számolt be Mindszentynél tett látogatásáról és a káptalannak küldött üzenetéről. Az ülésről készült ávós jelentésben olvassuk:

„A Dudásnak a prímási üzenetre vonatkozó üzenetét meglehetősen rezerváltan hallgatták végig és az esztergomi választásra vonatkozóan nem volt megjegyzésük.”

243. p.

1950. június 28-án a püspöki kar küldöttsége tárgyalt a kormánnyal – ekkor már zajlott a szerzetesek deportálása. Az erről a napról készült ávós jelentés elsősorban Czapik elbeszélésére hagyatkozik, tehát egy Czapikra állított ügynök számolhatott be a történtekről – talán épp „Pátkai”. A jelentés végén érdekes megjegyzés olvasható:

„Végül az egri érsek elmondja, hogy Rákosi Mátyás szavaiból az a következtetése, hogy Meszlényi Zoltán esztergomi káptalani helynököt le fogják fogni.”

260. p.

Másnap valóban megtörtént a letartóztatás.

1950. július negyedikén ismét összejöttek a püspökök. A konferencián szóba került Meszlényi letartóztatása is. Az aznap készült ávós jelentés szerint Mátrai Gyula esztergomi irodaigazgató ismertette „a letartóztatás körülményeit” – „minden kommentár nélkül”. Mátrai beszámolója után először Badalik Bertalan veszprémi püspök szólalt fel (akit néhány évvel később szintén meghurcoltak, örökre el kellett hagynia egyházmegyéjét), s azt javasolta, a püspökök egységesen tiltakozzanak, s „testvéri együttérzését nyilvánítsa a konferencia”. Ezután Czapik Gyula érsek kért szót, s azzal érvelt: mivel az ügy nem szerepel a napirendi pontok között, ne foglalkozzanak vele – ráadásul azt sem tudják, mivel vádolják Meszlényit, ezért „nem foglalhatnak állást, mert ferde helyzetbe kerülhetnének”. Badalik ezután a Czapik által támogatott Beresztóczyról beszélt elítélően, s ebben püspöktársai is támogatták. Másnapra volt ugyanis kitűzve a káptalani ülés – az elhurcolt Meszlényi püspök helyett új helynököt kellett választani. Czapik javaslatára nem hoztak határozatot sem Beresztóczy mellett, sem ellene – a káptalanra bízták a döntést.

Szomorú tény: Meszlényi Zoltán püspök letartóztatása ellen – Czapik javaslatára – a püspöki kar nem tiltakozott. S végül teljesült Czapik Gyula óhaja: az esztergomi káptalan a nyomásnak engedve Beresztóczyt választotta meg helynöknek. A Szentszék azonban keresztülhúzta a kommunista hatalom és kiszolgálói számításait: 1950. július 18-iki dátummal, Tardini bíboros aláírásával megérkezett Hamvas Endre csanádi püspök kinevezése – ő lett az esztergomi egyházmegye apostoli adminisztrátora.

Hamvas Endre csanádi püspököt is megfigyelte a hatalom, a róla vezetett operatív dossziék megmaradtak, így tudjuk, hogy Hamvas megpróbált lépni Meszlényi püspök – és a korábban említett Gigler kanonok – érdekében. Egy 1950. szeptember 19-én kelt jelentésben olvassuk:

„Véleménye szerint nevezettek letartóztatása azért következett be, hogy Beresztóczinak /sic!/ utat készítsenek elő. Tökéletes értesüléseik vannak ezeknek minderől /sic!/, valaki pontosan informálja őket, mondotta Hamvas, célozva arra, hogy Meszlényi és Gigler internálásával tudták, hogy azt az eredményt el fogják érni, hogy Beresztóczi legyen az egyház vezetője.”

ÁBTL – 3.1.5-O-12.817/2 Hamvas Endre, 70. p.

Ugyanebben a jelentésben azt is olvassuk, hogy a korábban emlegetett Balázs Lajos belvárosi plébánosnak szerepe volt Meszlényi letartóztatásában. A hatalom felé finoman szólva igen hajlékony Balázs állítólag levelet kapott Meszlényitől, s a plébános „barátai” jártak közben azért, hogy a püspököt eltávolítsák, mert

„különben Balázsnak Meszlényitől kellemetlenségei lettek volna”.

Uo.

A szomorú történet végén summázatként kimondhatjuk: Meszlényi Zoltán püspököt azért hurcolta el a hatalom, mert – bár nem törekedett a helynöki posztra – elfogadta a kanonokok döntését, s ezzel vállalta a vértanúságot.

A kommunista hatalom jól ismerte Meszlényi püspököt. Tudták: ahogy az akkor már rablétre ítélt főpásztora, úgy ő is megtörhetetlen; megalázó, az Egyház javával ellentétes kompromisszumokra nem lehet kényszeríteni. 1945. december kilencedikén, advent második vasárnapján elhangzott szentbeszédében Meszlényi Zoltán püspök így fogalmazott:

„A múlt század kitermelte az ő rengeteg izmusát: liberalizmusát, marxizmusát, szocializmusát és kommunizmusát. Ezek mind a vádlók táborába özönlöttek a Krisztus körül folyó nagy perben, mert volt valami közös nagy alapgondolatuk, mely szöges ellentétben volt Krisztus tanításával, s ez az volt, hogy ezeknek az izmusoknak hívei mind eltemetkeztek a föld sarába, egy földöntúli világ nem kellett nekik, s mert Krisztus éppen azt tanította, hogy ez a földi élet előkészítése a túlvilági boldogságnak, azért Krisztus nem kellett nekik, vádolták őt, és ki akarták irtani hitét az emberek között. S mi van ma a nagy, Krisztus körül folyó perben? Ennek tanúi vagyunk…. Nem felejtjük-e el az örvendetes hír lényegét, hogy életünk előkészület az örök boldogságra?”

Alázatos szolgálat. Dr Meszlényi Zoltán Lajos szentbeszédei. Bp., 2007, 201-210. p.

Meszlényi püspök Krisztus hű követője volt, ezért lett osztályrésze a mártírium. Hitvalló életével megtestesítette azt a gondolatot, amelyet Prohászka Ottokár egyik, épp százhúsz évvel ezelőtt elhangzott szentbeszédében olvasunk:

„A Tábor hegyén kell keresztülmenni, ha valaki a keresztet Krisztussal együtt vinni akarja.”