(Szombaton, november 9-én volt a berlini fal leomlásának – tulajdonképpen lebontásának – 35. évfordulója, amelyet több százezren ünnepeltek Berlinben. A szerk.)
Az „Élni – életem története a nagy Történelemben” c. könyvben (Harper Collins kiadó) Ferenc pápa visszatekint az élete során történt nagy történelmi eseményekre, amelyek őt megérintették és megváltoztatták a világot az elmúlt 87 során. Ezek egyike volt számára a berlini fal leomlása.
1989. november 9-én a mostani Ferenc pápa a Buenos Aires központjában lévő nagyhírű jezsuita intézet, a Colegio del Salvadorban levő szobájában dolgozott. Éppen belefogott a Romano Guardini német teológusról szóló értekezésének megírásába – amit aztán soha nem fejezett be –, amikor hirtelen megszólalt a telefon. Egy jezsuita, akit Bergoglio jól ismert, Guilolermo Ortiz jelentkezett: – „Jorge atya, kapcsolja be hamar a televíziót…” Az 52 éves pap rohant a televízióhoz, és látta a németek képeit, ahogyan az emberek áthatolnak a berlini falon, ami 1961 óta választotta szét keleti és nyugati részre a fővárost.
„A történelem a szemünk előtt játszódott le”, emlékszik vissza Ferenc pápa, bevallva, hogy addig sohasem tudta elképzelni, hogy ilyen esemény bekövetkezhet. Visszaemlékszik, hogy a berliniek táncoltak, koccintottak, ölelgették egymást. „Ezek az emberek az elnyomás, az erőszak végét éltették. Rátaláltak a szabadságra.”
Az argentin főpap visszaemlékszik a könnyben úszó idős személyek arcára is, akikkel a televízió riportot készített, amint átlépték a vasfüggönyt. Képtelenek voltak beszélni, érzelmeik elárasztották őket, akik „megélték a nagy szenvedéseket, és éveken át várták ezt a pillanatot”.
Gorbacsov, Reagan és II. János Pál
Televíziója előtt a jövendő pápa ezeket a boldog jeleneteket nézte. Három évvel azelőtt jött el Nyugat-Németországból, ahol nem volt nagyon boldog, de számára, mint számos embernek a világon, ez a fal szimbólum volt „az egész világ ideológiai szétválasztása”. E mögött a változás mögött a pápa a békét akarók művét látja, elsősorban Mihael Gorbatchovét, aki „talán az egyik legnagyobb államférfi, aki csak élt a Szovjetunióban”. Csodálja, amiért a reform útját választotta, „hogy elkerülhetők lehessenek népének újabb szenvedései”.
Visszaemlékszik Ronald Reagan amerikai elnökre is, aki felszólította a Szovjetuniót a berlini fal ledöntésére. „És valóban ledöntötték: a változás szele végre végigsöpört Európán”. Végül pedig a pápa hangsúlyozza II. János Pál kulcsszerepét: „Szavaival és karizmájával mindezeknek az embereknek megadta az erőt, hogy egyesüljenek és harcoljanak a szabadságért”, hangoztatta, kiemelve a lengyelek képességét arra, hogy „megérleljék Kelet-Európa polgárainak a lelkiismeretét, akik újra felfedezték a reményt”.
Ezek az 1989-es történelmi képek egész különlegesen rögződtek Jorge Mario Bergoglio emlékezetében. És ez érthető is: ez volt ténylegesen egyike a legutolsó alkalmaknak, amikor a képernyőt nézte, mert egy évvel később megfogadta, hogy soha többé nem nézi, és azóta csak igen-igen ritkán nyitotta ki a televízióját.
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia
Sörös Teofil
2024. november 12. at 08:31
Bocsánat, de “Michael Gorbatchov” avagy az angol Wiki szerint Mikhail Gorbatchev a “fal innenső oldalán”, magyar átírással Mihail Gorbacsov…
Josefayerbrider
2024. november 14. at 23:21
INRI,
Fenn ez áll: „A történelem a szemünk előtt játszódott le”, emlékszik vissza Ferenc pápa, bevallva, hogy addig sohasem tudta elképzelni, hogy ilyen esemény bekövetkezhet. Visszaemlékszik, hogy a berliniek táncoltak, koccintottak, ölelgették egymást. „Ezek az emberek az elnyomás, az erőszak végét éltették. Rátaláltak a szabadságra.”
Erröl eszembejutott egy közeli barátom-mal meg-esett eset amin, amikor valahol elmeséltem mindenki nagyon csodálkozott…
Ki a külföldi és hol? Lehet-e “külföldi” a tös-gyökeres ottszületett, ha fordul a politikai kocka?
Tegnap 28.09.2023-kor ünneplete Dr. Turóczy… L… germanista professzor és neje Hofi…Zs… a 65. Házassági évfordulóját Budapesten egy templomi szentmisén. Egy magyar emberröl beszélünk, aki 1936-ban született Budapesten (névváltoztatás-sal irva).
A katolikus egyház szervezésében (Katolikus Akció=Actio-Chatolika) a háború után a Fam. Canloff svejci családnál töltött más-fél évet, hogy ott felhízlalják a “háborúban lesoványkodott magyar-gyerekeket.”
Ott megtanult németül. Akkor még nem tudta, hogy ez a nyelv lesz élete egyik nagyszerü munkássága is. Kiskorától német-nyelv és irodalommal foglalkozott. 1974-töl a Kelet-Berlini Nyelvészeti Intézet vezetöjeként a németeknek tanította nyelvészetüket és irodalmukat. A kommunista proletárdiktatúra alatt (1948-1989) magyar egyetem küldöttjeként nyugatra, kelet-német professzorként dolgozni nem is utazhatott.
Elözmények: 1949-től, a két Németország megalapításától a berlini fal felhúzásáig 1961-ig nagyjából 3 millióan menekültek az NDK-ból Nyugatra, a legtöbben Nyugat-Berlinen keresztül, mert a nagyvárosban Berlinben szinte egyáltalán nem volt ellenőrzés a keleti és a nyugati szektorok határán. Emiatt a kommunista keleti oldalon ott egy betonfalat húztak fel. A 156 kilométer hosszú berlini falon 1961-töl, 28 éven át mintegy ötezer ember szökött át élve Nyugat-Berlinbe. Több ezer embert azonban elfogtak szökés közben, és sokan életüket vesztették. Az áldozatok többségét azonnal lelőtték a keletnémet határrendőrök, mások vízbe fúltak. 1961. augusztus 13-a, a berlini fal felépítése után a Brandenburgi-kapu a lezárt zóna közepére került és sem keletről, sem nyugatról nem lehetett áthaladni rajta. Nyugati irányból csak 40-60 méterre, az ott álló falig lehetett megközelíteni, de a fal miatt rossz rálátással. Keleti irányban a kaputól 170 méterre lezárt kordon húzódott, azon belül tiltott zóna volt, ahol csak a keletnémet határőrök tartózkodhattak, így a kapu évtizedeken keresztül senkiföldjének minősült.
Az NDK=Német Demokratikus Köztársaság=DDR=Deutsche Demokratische Republik, kommunista vezetése engedélyezte L… bácsi számára 1976- ben a kelet berlini irodalomtudományi munkavállalást. Ö volt ott a magyar származású Német-irodalmi csodaprofesszor a németek szemében 1976-töl a Kelet-Berlini egyetem-en az irodalmi Intezet vezetöjeként. L. bácsi természetesen egy szélsöbalos kommunista egyetemi rektor fönök alatt kellet dolgozzon. Aki a legádázabb kommunista diktatúra utasításait hajtotta végre. A L-bácsit testvéreként kezelte mert a L- bácsi pedig a „kommunista a testvéri magyarország“ küldöttje volt.
Azonban 1989. november 9-én leomlott a berlini fal, amely évtizedekig jelképe volt a második világháború utáni Európa megosztottságának, mert az szovjet megszállók 40 év után kivonultak Berlinböl… 28 évvel a fal építése után, 1989. december 22-én a Brandenburgi kaput 100. 000 ünneplő ember jelenlétében újra megnyitották a lakosok elött, a kelti és nyugati berlini városrészek között.
L. bácsi és a rektor fönöke együtt sírtak az örömtöl a fal lebontását éljenezve az ünneplö keletnémet tömeggel a „fal-omlasztó-ünnepségen“ a brandenburgi kapu mellett.
Két hét múlva a „keletnémet-rektora“ figyelmezetette a L. bácsit arra a tényre, hogy az egyetem már (Nyugat-nagy) -Németország része lett. Mivel ö pedig külföldi magyar ezért felmond neki és távozzon 13 év után oda ahonnan jött, Magyarországra…
L. bácsi haza távozott.
Most láss csodát! Két hét múlva jelenetkezett a rektornál egy Bonn-ból (az NSZK=Német Szövetségi Köztársaság=Bundesrepublik Deutschland=Westdeutschland) a volt Nyugatnémet állam fövárosából kiküldött egyetemi rektor, aki figyelmeztette öt arra a tényre, hogy az egyetem már “Nyugat-Nagy-Németország” része lett. Ö is feltett egy költöi kérdést a “volt kommunista keletnémet rektornak, aki mellesleg ott is született-Kelet-Berlinben”. Mondja csak barátom??? -kérdezte töle némi ironiával-, mivel ön Ossi=Keltnémet, nem gondolja, hogy a most újra-egyesült Berlinben maga számít mostantól külföldinek??? “(Nagy)Berlinben 1989”-ben, a fal leomlása után???-akkor is ha Ön éppen Berlinben is született 1947-ben…, mivel Kelet-Berlinben élt-tanult-szocializálódott-ploitizált és dolgozott, tehát 1989. November 09-e után szemlélve ez-eddig külföldön élt…??? A keletnémet volt kommunista rektor pedig ezután megkapta a felmondását és továbbra is ott élt, ahol született, de most már nem Ossi-külföldiként, hanem a Berlini-Fal leomlása után belföldi-ként…annyi különbséggel, hogy nem közalkalmazotti vezetö, hanem beosztott állásban dolgozott tovább…
Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk…
Josefayerbrider
2024. november 18. at 21:49
INRI,
A történelmi hüség miatt azonban meg kell ezt még jegyeznem: Az 1945-ös felszabadítás u´táni szovjet zóna, sokkal szigorúbban szabályozta, mint az 1989-es ujraegysitett nyugat berlini városi vezetés, hogy ki dolgozhat vagy tanulhat az egytemen és ki nem. Mivel 1945 után, akinek nem tetszettek a szovjet diktáummal járó feltételek (pl. kommunista-marxista-leninista párthüség) nemcsak-hogy felmondtak nekik vagy kirugták öket, hanem 25 év kényszermunka egyes esetekben pedig kivégzés lett a büntetésük… Na, 1989 után ilyen esetek nem fotdultak elö…a vezetö posztokról azonban a volt kommunista kádereket leváltották.
Elözmények: A háború utáni Németországban a kelet-nyugati konfliktus egyre növekvő kommunista befolyáshoz vezetett az egyetemen, amelyik kelet Berlinben a szovjet zónában feküdt. A Berlin városának másik a nyugati fele Francia, Angol és Amerikai megszállás alatti övzet lett. Ez, hogy a kelet berlini egytem kommunista lett, heves tiltakozásokat eredményezett a diákságon és a tanári karon belül. Az első hallgatói panaszok már 1946. május 1-jén hangzottak el, amikor az egyetem főépületére a SED= Sozialistische Einheitspartei Deutschlands= Németország Szocialista Egységpártjánk cimerét rögzítették, és vörös zászlókat tüztek ki az egyetem épületére. Ezekre a panaszokra az egyik válasz többek között az volt, hogy több tanárt és egytemi hallagtót a szovjet MVD titkosrendőrség letartóztatott 1947 márciusában. A szovjet katonai törvényszék öket egyenként 25 év kényszermunkára ítélte. Ennek eredményeként 1947 végén újra felmerült a egyes tanári és egyes hallgatói igény egy „kommunistáktól szabad” egyetemre. Erre válaszul 1948-ig további 18 hallgatót és oktatót tartóztattak le. Néhány egyetemi tanárt és professzort halálra ítéltek és kivégeztek a megszálló Szovjet Vörös Hadsereg katonai törvényszékei.
Megjegyzés: SED = Németország Szocialista Egységpártja-nak ideologiája idövel a következöképp változott: Sozializmus Kommunizmus Marxizmus-Leninizmus Sztalinizmus (1946–1956) Reálsozializmus (1973–1989) Demokratikus Szozializmus (1989–1990).
Berlin városának több évtizedes felosztása Kelet-Berlinre és Nyugat-Berlinre megerősítette a szakadást két a kialakult egymás´tol független kelti és nyugati Humbolt egyetemekre 1949 után.
A kelet berlini egyetem 1946 óta pártalapúvá vált. A hallgatói és a tanári felvételi alkalmával és a vizsgákon a politikai beállítottság-ról tettek fel kérdéseket, láthatóan előnyben részesítették a munkásosztály-pártjához tartozókat és a kommunista szervezetek tagjait, míg a középosztálybeli vagy értelmiségi és a SED-kritikus tanárokat és hallgatókat kizárták. Az egyetemet sokan azzal vádolták, hogy „SED pártegyetemévmé” vált.
Megjegyzés: Nem sokkal a Berlin bevétele után, 1945. május 20-án sor került az első professzori értekezletre az egyetem újranyitása érdekében, amelyen az újonnan megalakult berlini magisztrátus és a szovjet katonai közigazgatás is részt vett. A „nácitanitás“-i folyamat részeként a Szövetséges Katonai Adminisztráció azt követelte, hogy a nemzetiszocialista szervezetekben aktívan részt vevő személyeket ne vegyenek fel az egyetemre. Bár az egyetem kezdetben formálisan négyhatalmi irányítás alatt állt, 1945 szeptemberében a Szovjet Katonai Igazgatóság (SMAD) egyoldalúan felelősnek nyilvánította magát a szovjet szektorban található egyetem irányításáért, és a Német Népi Közigazgatási Hivatal irányítása alá helyezte. Oktatás (DVV) az általa létrehozott keleti zónában.
Sok tanár hiányzott, mivel meghalt, eltűnt, vagy nem lehett vissza-venni a német-nemzeti-szocialista-munkáspárt-ban való részvétele miatt (ez volt az egytelen engedélyzett párt 1933-1495 között Németországban, holott a lakosság ezt a nemzeti-szocialista pártot soha nem legitimálta szabad és hamisítatlan választásokkal…). 1949-töl egy másik párt a SED a „Németországi Szocialista Egységpárt” az NDK tekintélyelvű reálszocializmusának államtámogató pártja irányitotta kelet németországot DDR néven a szovjet megszállási zónában… A SED marxista-leninista értelmezés szerint kommunista párt volt, és azt állította, hogy egyedül ő irányította a munkások sorsát és így a kelet-németországi kommunista forradalmat. A SED felelős az NDK felépítéséért és politikájáért, beleértve az emberi és polgári jogok számtalan megsértését, valamint a berlini fal felépítését és az ezzel kapcsolatos parancsot, hogy tüzet nyisson a menekülő polgárokra, ami sok ezer ember életébe került. A lakosság ezt a német-szocialista-egység pártot soha nem legitimálta szabad és hamisítatlan választásokkal.