Dr. Batthyány-Strattmann László herceg: Nyisd fel szemeidet és láss! Kalauz az egész életre – III. rész
Márciusban lesz húsz éve annak, hogy Dr. Batthyány-Strattmann László herceget Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta. Egy visszaemlékezés szerint a herceg gyakran mondta betegeinek: ő csak a szemműtétet végzi, a gyógyulást Isten adja. Búcsúzáskor betegeinek egy szentképet és egy vékony füzetet adott, amelynek címoldalán ez állt: „Nyisd fel szemeidet és láss!” A füzet 1926-ban jelent meg Szombathelyen. A boldoggá avatás évfordulójára készülve folytatásokban közöljük „a szegények orvosa” írását.
Isten a mennyországot jutalmul akarja nekünk adni.
Azt kívánja ő tőled, hogy a mennyországot megérdemeld. Azért is nevezik a boldogságot olyan jutalomnak, melyet munkával kell magunknak megszereznünk, és olyan koronának, melyet győzelmek árán kell kivívnunk.
A jó Isten akarata az is, hogy parancsolatait megtartsuk és ezáltal üdvözüljünk. Ugye minden szülő szófogadást követel gyermekeitől? Ha te atya vagy, eltűrheted-e, hogy gyermekeid tőled az engedelmességet megtagadják?
Még inkább be kell tehát minden okos embernek látnia, hogy feltétlen engedelmességgel tartozunk a jó Istennek, aki sokszorta inkább atyánk, mint bárki más. Istenhez való viszonyunk: a Teremtő és a teremtmények közt levő viszony természetében rejlik, hogy akaratát teljesítsük és pedig mindannyiunk állása szerint. Legyen valaki munkás vagy tudós, úr vagy szolga, gazdag vagy szegény, király vagy koldus, egészséges vagy beteg. Választhatsz jó és rossz között. Teremtőd akaratának teljesítése és az Ellene való lázadás között. Ha jól választottál, a végtelenül igazságos Isten ezt a mennyek számára szerzett mérhetetlen érdemül fogja neked felróni.
Mi a földön csak egy színdarabnak a szereplői vagyunk. Nem az a legjobb színész, aki a királyt személyesíti meg – a koldus lehet a színpadon, az életben is a legjobb, ha szerepét a legjobban játssza, feladatát a legjobban végzi.
Neked e földön nincs más tennivalód, mint minden pillanatban azt teljesíteni, amit Isten, a te Atyád akar. Ezzel szemben aztán a legcsekélyebb munkáért és fáradságért, a legcsekélyebb szenvedésért és bármi kis áldozatért, melyet az Iránta való engedelmességből magadra vállalsz, a mennyországban az üdvösségnek egy magasabb fokát fogod elérni.
Mily gyönyörű lehetne a világ, ha mindenki ezen igazságtól áthatva élne, ha valamennyi ember teljesítené minden percben és bármely hivatásban is kötelességét, de nem azért, mert reá van fellebbvalójának a szeme irányítva s nem is képmutatásból, hanem mert Isten előtt, ki mindent lát, meg akar felelni tartozásának.
Gondold meg továbbá, mily fontossá válik életed minden perce, ha hűen követed Uradat, Teremtődet; akkor már igazán érdemes élni. Mire határozod el magadat?
Ha a jó Istennek tetsző életet élsz, minden bizonnyal eléred a boldogságot, amelyre Istentől meghívattál, ha nem és ellenszegülsz Neki, eltéveszted célodat, s egyedül csak magadat okozhatod érte, ha örökké mérhetetlenül boldogtalan leszel. Vagy-vagy! Válassz, kedves Barátom, de jól válassz! Kezedben a kocka, mennyországra és pokolra megy a játék, minden attól függ, követed-e Istent, a te jóságos, bölcs és mindenható Atyádat és nem téveszted-e szem elől parancsolatait? Szívleld meg ezt jól!
Olyan nehéz-e Isten parancsolatait megtartani, ha meggondolod, hogy ezáltal lelkedet mented meg az egész örökkévalóság számára?
Mily óriási megerőltetésükbe kerül az embereknek, hogy földi javakat: pénzt, dicsőséget, egészséget, anyagi élvezeteket stb. szerezhessenek maguknak, s mindezt csak testük kedvéért s a képzelt boldogság néhány esztendejeért. Ha még oly nagy hajszát indítanak is nyugtalan vágyaik tárgya után, vagy egyáltalában nem érik el azt, vagy ha sikerült is a csábító célhoz jutniok, semmivé lesz az a kezükben, akárcsak a szappanbuborék, amelyet a gyermek megfogni készül.
Lelked szeretet után vágyódik, s ha Istent szereti, békességben és boldogan él, de ha vonzalmát hiú és alacsony dolgokra pazarolja, nem találhat igazi boldogságot és nyugalmat sem az egyesek, sem a családok számára.
Tekints csak körül e világon és figyeld meg, mennyire uralkodik a gyűlölet és az ellenségeskedés, amely csak az egyesek és a népek meghasonlására, romlására vezet. Nem e szomorú tény következménye-e, hogy eltérünk annak az Istennek örök törvényeitől, aki maga a szeretet megszemélyesítése? Miként a szőlő csak a tőkéjéből kaphatja éltető nedvét, úgy a valódi felebaráti szeretet is addig lehet csak tartós, amíg azt az Isten iránt való szeretet táplálja, amíg a szőlővesszőt át nem vágjuk.
Miért van az, hogy oly sok ember ér szerencsétlen véget? Mert azon balhitben élnek, hogy nehezebb Istennek szolgálni, mint a földi fejedelmeknek és a szenvedélyeknek rabszolgája lenni, és hogy az örök bírótól reszketniök kell.
Bizonyára ismertél szegény embereket, akik teljes életükben fázva, nyomorogva és éhezve küszködtek, hogy gyermekeiknek a betevő falatot megszerezzék, s dacára ennek mindig hű szolgái maradtak mennyei Atyjuknak és szentnek tartották Isten és az egyház parancsolatait. Mily nyugodtan és mily istenfélelemmel hunyták be ezek haláluk óráján könnytől ázott szemüket, hogy e siralomvölgy után mindjárt megláthassák azt, mit e földön szem még nem látott. De voltak oly gazdag ismerőseid is, akik uzsora és csalás útján harácsolták össze kincseiket, s akik egész életükön keresztül csupa anyagi gondokba voltak elmerülve, Teremtőjükkel, Atyjukkal azonban sohasem törődtek. Mily borzasztó lehetett megjelenésük a legigazságosabb bíró ítélőszéke előtt! Vajon melyikük sorsa volt jobb és könnyebb? Hogyan ítélkeznél te, ha igazságos bíró akarnál lenni felettük? Egyforma sorsot szánnál-e mindkettőnek az örökkévalóságban? Hogy mered tehát a jó Istenről, a legjobb és a legrészrehajlatlanabb bíróról feltenni, hogy igazságtalanul járjon el, vagyis hogy mindegyiküknek a boldogság ugyanazon sorsát juttassa?
A sötétség szellemének megvan a maga hadserege, amely állandóan csak neki dolgozik. Halhatatlan lelkedért folyik a harc. Ez tehát örök javakért való küzdés és tülekedés! Harc a győzelemért, hogy a világosság diadalt arathasson a sötétség felett.
Ez az a sarok, amely körül az egész világtörténelem és minden egyes ember története forog.
Az örök boldogságra vezető eszközök.
A mennyei Atya bőséges eszközöket bocsátott rendelkezésedre, hogy végső célodat elérhesd, hogy határtalan boldogsághoz juthass.
Szeretett fiát: Jézus Krisztust küldötte le Isten a földre, hogy téged a bűntől és az örök haláltól megváltson, és hogy számodra a mennyországot, amelynek kapui zárva voltak, ismét megnyissa.
Prófétái útján már évszázadokkal előbb hirdette a megváltó Jézus Krisztus eljövetelét. Előre és pontosan megmondták ezek születésének idejét és helyét, az életét, szenvedését, halálát és feltámadását, hogy mindazok, akikben jóakarat van, az eljövendőben a Messiást felismerhessék.
Miután Krisztus, ki után évezredek áhítoztak, megérkezett és benne az összes jövendölések pontosan valóra váltak, számtalan csodával tett bizonyságot messiási hivatásáról s az egész természet felett bírt isteni hatalmáról, istensége jeléül pedig az apostolok halálra kínoztatták magukat, kivéve Júdást, akinek árulását Ő előre megmondotta.
Azóta is mindenkor a vértanúk százezrei pecsételik meg vérükkel az evangéliumi igazságot; azóta is e világon minden, mi nemes, szép és felemelő, Jézus Krisztus életének és tanításának a követése és képmása. Krisztus nélkül az élet nem más, mint csupán gyűlölet, önzés, Istentől való elidegenedés és az ördögnek szolgálás.
Ha Krisztus csak álom, akkor az egész mindenség nem más, mint kietlen összevisszaság.
Mily nagynak tartanád és mennyire megcsodálnád azt a tettet, ha egy uralkodó egyetlen fiát küldené véres csatába, hogy téged az ellenségtől megszabadítson. Lásd: amit egy király sem tesz meg, azt cselekedte az Isten, kinek szent fia szegénységben, munkában és megaláztatásban élt és kimondhatatlan kínokat szenvedett éretted. A szíve éretted dobogott a jászolytól a keresztfáig, minden vére utolsó cseppig éretted folyt a keresztfán, pedig ennek minden cseppje többet ér ezer és millió világnál. Éretted adta ki szent lelkét, s miután haldoklásában fejét lehajtotta, még szívét is át akarta éretted szúratni, hogy menedékhelyet nyisson számodra, – és még most is nálad akar lenni az oltáron, midőn e kedves szavakkal hív magához: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok, és én megnyugtatlak titeket” (Mt 11, 28).
Halandó létedre te is bizonyára elég gond és fáradság terhe alatt nyögsz, miért ne követnéd tehát kedves hívását? Az oltár szentségházában imádkozik Ő érted éjjel-nappal; innen árasztja reád áldásait, itt várakozik reád, – s vajon te gondolsz-e Reá? Nem is kell Tőle külön kihallgatást kérned, felkeresheted Őt, amikor és amily ügyben csak óhajtod, és kegyelmet meríthetsz szívéből, amennyit akarsz. S tudod-e, micsoda ereje van e kegyelemnek? Sault, a Krisztus-gyűlölőt apostollá és Ignácot, a volt katonát egy szerzetesrend alapítójává változtatta át; erőt ad továbbá a keresztény szeretet sok-sok hősnőjének, hogy életüket a betegek ápolására áldozzák fel. Munkájában nem ismer határt és meglágyítja a legkeményebb emberi szíveket is, amióta a világ áll.
S neked esnék nehezedre felkeresni a kegyelem forrását: a szentségházat, hogy legalább kérj; vagy talán azt is sokallanád, ha néha egy-egy rövid imában elmondanád: „Ó Jézusom édes szíve, add, hogy téged mindig jobban szerethesselek”? Sejtelmed sincs róla, a kegyelemnek mily kincses ládái állanak előtted nyitva. Mind nagyszerű és hatalmas eszköz lelked megmentésére. Igazán nem panaszkodhatol, hogy üdvösségedet nehéz úton kell megszerezned.
Tehetett volna-e Ő még többet is érettünk? És te?
