„Tisztellyed te-is mint különös Pátronádat” – XVIII. századvégi szöveg Nagyboldogasszony ünnepéről

Sok-sok évvel ezelőtt véletlenül bukkantam rá a 18. században élt Szaicz Leó Mária hitszónok, egyházi író, szervita szerzetes műveire. Egy régi egyházi lapban hivatkoztak Szűz Mária ünnepeiről szóló, a 18. század alkonyán megjelent könyvére; utánanéztem, ki is volt a szerző, az a „bátor, szókimondó igehirdető” (ahogy életrajzírója, Leskó József fogalmazott a 19. század végén), akinek a nevét mára szinte teljesen elfelejtették.

Szaicz Leó Mária (1746-1792) tizennyolc évesen lépett be a szervita rendbe, hitszónoki és írói munkássága a jozefinista korszakban bontakozott ki; a felvilágosodás korának tévtanai ellenében igazi hitvédőként lépett föl, a Mária-tisztelet nagy terjesztője volt (a szerviták, mint nevük is jelzi, Szűz Mária Szolgái). Életrajzírója „a katholikus újságírás magyar úttörőjé”-nek nevezte a szerzetesi élete javát Egerben töltő Szaiczot, aki „más-más alakban, hacsak alkalma van, mindig a ’regnum Marianum’-ról beszél. Műveinek ez az eszmei tengelye. Mint egykor a hősök Mária nevével rohantak a pogány törökre, úgy Szaicz és társai az ő oltalma alatt küzdenek a hatalmas jozefinisztikus irodalmi tábor ellen”. (Leskó József: Szaicz Leó, a katholikus újságírás magyar úttörője. Katholikus Szemle, 1898. 2. sz. 724. p.)

Az Egerben elhunyt jeles szervita halála után több mint száz évvel így fogalmazott életrajzírója: „Ha Dobó városában az első kath. újságíró után kérdezősködnék az idegen, – alig fog feleletet kapni. A Boldogságos Szűz egyszerű szerzetes szolgájának hamvai összevegyültek az anyaföldben a pogányverő hősök poraival. Ércz, gránit, márvány nem emlékeztet a kath. újságírás első magyar úttörőjére, majd a jövő katholikusabb nemzedék őrizze meg szívében az Üdvözítő hitéért bajtálló ’igaz magyart’.” (Leskó József: i.m. 778-779. p.) Ma Egerben utca viseli Szűz Mária szolgájának a nevét, az egykori szervita rendház falán pedig márványtábla őrzi az emlékét.

Szaicz 1784-ben publikálta egyik legfontosabb könyvét: „A Boldogságos Szűz Mária’ főbb ünnepeinek szentelésérül”. A nemzeti könyvtárban néhány éve kikértem az említett művet. Élvezet volt olvasni. A Nagyboldogasszony ünnepére vonatkozó fejezetet másoltattam, s most megosztom az olvasóval a közel harmadfélszáz éves szöveget.

*

„Nagy B.A. napja, vagy-is B. A. mennybe vétele napja. Esik kis Asszony Havának, vagy-is Augustusnak 15. napján.

I.

Ezen ünnepnek Mi vóltárúl

E’ mái nap az Anyaszentegyház Máriának halála napját tiszteli, melly történt életének 72. esztendejében, mint a közönségesseb’, de még is nem tellyeséggel bizonyos, vélekedés tarttya.

Bizonyossab’ az, hogy minekutánna Szentséges lelke szentséges testétül el-vált, és mennybe vitetett, tsak hamar utána ugyan oda, úgymint mennyekbe vitetett az ő szent teste is; és jóllehet az sem egy általlyában Hit’ ágazattya, olly bizonyos még-is, hogy nagy vak merőség vólna ebben tsak legkissebbet kételkedni-is. Bővebben szól errül XIV. Benedek Pápa az B. A. ünnepeirül írtt könyvében.

II.

Ezen ünnepnek Eredetérül

Valamint B. A. halálának mind az esztendeje, mind az helye bizonytalan, úgy az sem világos tellyességgel, mikor eredett légyen azonnak ünnepe; én mindazonáltal ama’ Nagy Teológussal Suárez Ferentzel mint-egy kétség kívül-való dolognak tartom, hogy ezen Ünnep az Apostolokrúl, kik, a’ mint olvassuk, az ő halálán jelen valának, vette az ő eredetét. Bizonyos az is, hogy az Anyaszentegyház minden Szentek előtt a Szentek Királynéjának, az ISTEN’ Annyának az ő halála’, ’s mennybe vitetése’ napját kezdte ünnepleni. ’S ugyan ez, a’ mint némellyek helyes okokkal állattyák, a legjelesseb’, és leg-felségesseb’ Ünnep B. Asszonynak többi ünnepei közzül, ha tsak evvel nem vetekedik az ő Üdvözlése’ napja, úgymint melly napon ISTEN’ Annyává választatott, melly leg-felségesseb’ méltóság, és leg-főb kegyelem mintegy fondamentoma kút-feje, és fő-fő oka vólt mind a’ többinek.

Ugyan e’ mái napot különös ájtatossággal, és leg-jelesseb’, leg-felségesseb’ tisztelettel ünneplették ama régi ájtatos szent Magyarok, és kivált a’ mi első Szent Királyunk, és Apostolunk Szent István, ki-is ugyan ezen a’ fő jeles napon koronáztatott-fel amaz Angyali koronával, és ugyan ezen a’ napon hivattatott a’ Királyok’ Királlyátúl a’ mennyei koronára.

Ugyan Szent István Királyunk az ISTENnek Szent Annyát a B. Szűz Máriát, ki e’ mái napon mennynek és földnek Királynéjává koronáztatott, a’ Magyarok’ Nagy Asszonyává, és örökös Királynéjává választotta és meg-hagyta, hogy e’ mái Napot Nagy B. A. Napjának nevezzék, és különösnél különösseb’ tisztelettel, ájtatossággal, és buzgósággal ünnepellyék a’ Magyarok.

Szent István Királyunknak e’ szép gyönyörű példáját buzgón követték más dütsös Magyar Királyok-is, s kivált Szent László Király, ki Máriát Magyarország’ Pátronájává választotta. De az Magyaroknak ehez az ő Nagy Asszonyokhoz és Pátronájokhoz-való különös ájtatosságárúl más alkalmatossággal, ha az ISTEN, és az ő Szent Annya reá segít, egy különös könyvetskét irandok.

III.

Tanúságok

I./ Szent István Királyunk Máriát Magyaroknak Nagy Asszonyává választotta, és ugyan ezzel viszszontag a Magyarokat az ő Nagy Asszonyoknak örökös szolgáivá tette. Hazádnak el-fajúltt fia vagy, nem igaz magyar lélek szorúlt beléd, érdemetlen vagy, hogy tsak a’ Magyar nevet visellyed-is, ha kiváltképen-való indúlattal, és igyekezettel azon nem magyarkodol, hogy igaz, hív, buzgó szolgája légy a’ Magyarok’ Nagy Asszonyának Máriának. Mit mondgyunk épen a’ Magyarok’ Nagy Asszonyának nyilván-való ellenségeirül? Nemde méltán azokat tűzre, vasra kárhoztatta a’ Magyar Törvény az 1523. Esztendőbéli Ország-Gyűlésben?

II./ Szent László Királyunk Máriát Magyar Ország Pátronájának választotta. Tisztellyed te-is mint különös Pátronádat: minden szükségidben nagy bizodalommal ő hozzája folyamodgyál, bizonyos is lehetsz az ő segítségében, tsak magadat arra érdemessé tenni iparkodgyál.

III./ E’ mái nap az Anyaszentegyház Máriának bóldog kimúlását, és mennybe-menetelét, avagy vitelét említi, és tiszteli. Kivánod e’, hogy te-is bóldog halállal ki-költözzél e’ bóldogtalan világbúl? Ollyan a’ halál, millyen az élet. Kivánod e’, hogy kivált abban a’ rettenetes, és veszedelmes végső órádban Pátronád légyen, és hozzád Anyai jó-voltát ki-mutassa a’ B. Szűz Mária? ezt úgy várhatod, ha te-is azonnak éltedben igaz Fia lenni igyekezel: külömben vigyázz, hogy te is úgy ne járj, mint amaz, ki az utólsó szükségében segítségül hivá Máriát, mondván az Anyaszentegyházzal: Monstre te esse matrem, Mutasd magad’ Anyámnak; de felele néki Mária: Anyádnak mutatnám most magamat, ha te Fiamnak mutattad vólna magadat.

IV.

Mái Napra-való Ájtatosságok

I./ Szent Istvánnak példája szerint te-is ma kötelezd’-le magadat az Magyarok’ Nagy Asszonyának örökös szolgálattyára, sőt ne tsak magadat, hanem a’ mennyire lehet, másokat-is, kivált az alattad-valókat; ’s kivált a’ mái napot kiváltképen-való ájtatossággal ünnepellyed.

II./ Szent László Királlyal különös Pátronádnak válasszad a’ B. Szűz Máriát: minden testi, lelki szükségidben nagy bizodalommal ő hozzája folyamodgyál, ki könnyen segíthet-is rajtad, akar-is segíteni, ’s minden bizonnyal segít-is, tsak te magadat az ő különös kegyelmére Hozzá való különös ájtatosságoddal méltóvá tenni tehetséged szerint igyekezzél.

III./ De mindenekfelett ma a’ szent áldozás után, ’s másszor-is gyakorta, nagy buzgón arra kérjed az mái napon bóldogul e’ világbúl ki-múltt, ’s ditsőségessen mennyekbe fel-vitetett B. Szűz Máriát, hogy légyen Pátronád abban a te végső szükségedben, mellytül függ az örökké-való vagy bóldogság, vagy bóldogtalanság, hogy te-is bóldog halállal ’e világbúl kimúlván, véle együtt részesülhess a’ mennyei ditsősségben; azért mindennap, de kivált e’ mái napon különös ájtatossággal mondgyad az Angyali Üdvözletnek amaz utolsó igéit: És halálunknak óráján. Ugyan e’ végre mond’-el ma, és mindennap az egész oktáván e’ következendő Létániát-is.

Létánia Nagy Bóldog Asszony’ napjára

Uram irgalmazz nékünk. Krisztus kegyelmezz nékünk. Uram irgalmazz nékünk.

Krisztus hallgass minket. Krisztus hallgass-meg minket.

Mennybéli Atya Isten, irgalmazz mi nékünk.

Meg-váltó Fiú Isten, irgalmazz mi nékünk.

Szent Lélek Úr Isten, irgalmazz mi nékünk.

Szent Háromság egy Isten, irgalmazz mi nékünk.

Mária, ki ma bóldog halállal e’ világbúl ki-múltál, Könyörögj érettünk.

Mária, ki lelkestül, testestül mennyekbe fel vitettél, Könyörögj érettünk.

Mária, ki mennynek, és földnek Királynéjává tétettél, Könyörögj érettünk.

Mária, ki Szent István Királyunktúl Magyarok’ Nagy Asszonyává választattál, Könyörög érettünk.

Mária, ki Szent László Királyunktúl Magyar Ország’ Pátronájának választattál, Könyörögj érettünk.

Mária, ki kivált az halállal tusakodó Híveidnek különös Pátronájok lenni szoktál, Könyörögj érettünk.

Hogy mi-is a’ te szárnyaid alatt bóldog halállal e’ világbúl ki-múllyunk, Könyörögj érettünk.

Hogy Téged kivált abban az rettenetes végső szükségünkben Pátronánknak és Anyánknak tapasztallyunk, Könyörögj érettünk.

Hogy abban a végső veszedelemben az intselkedő sátántúl kísértetbe ne vitessünk, Könyörögj érettünk.

Hogy soha bűnbe, kivált halálos bűnbe, ne essünk, Könyörögj érettünk.

Hogy el-követett bűneinkrül halálunk előtt igaz pénitentziát tartsunk, Könyörögj érettünk.

Hogy néked utólsó pihenésünkig híven, s igazán szolgállyunk, Könyörögj érettünk.

Hogy hóltunk után a’ te jó, és hív szolgáid közzé az örök örömbe bé-fogadtassunk, Könyörögj érettünk.

Hogy Téged hóltunk után-is örökkön örökké szerethessünk, tisztelhessünk, ditsérhessünk, Könyörögj érettünk.

ISTENnek Báránya, ki el-veszed a´világ bűneit, Kegyelmezz mi nékünk.

ISTENnek Báránya, ki el-veszed a’ világ bűneit, Hallgass-meg minket.

ISTENnek Báránya, ki el-veszed a’ világ bűneit, Irgalmazz mi nékünk.

Krisztus hallgass minket, Krisztus hallgass meg minket.

Uram irgalmazz nékünk, Krisztus kegyelmezz nékünk, Uram irgalmazz nékünk.

Üdvöz légy…..

Könyörögjünk

Óltalmad alá sietünk ISTENnek Szent Annya: a mi könyörgésünket meg-ne útállyad szükségünk idején, hanem óltalmazz minket minden veszedelemtül ditsőséges, és áldott Szűz, mi Nagy Asszonyunk, mi szó-szólónk, mi közben-járónk, mi édes Szűz Anyánk, a’ te Szent Fiadnak ajánly minket, a’ te Szent Fiadnak mutass-bé minket.

Imádkozzál érettünk ISTENnek Szent Annya.

Hogy méltók legyünk Krisztus ígéretire.

Imádság bóldog ki-múlásért, és fogadás, mellyel magunkat Máriának örökös szolgálattyára kötelezzük.

O B. Szűz Mária, ISTENnek szentséges Szűz Annya, Magyaroknak Nagy Asszonya, Magyar-Országnak, ’s az halállal tusakodó Híveidnek különös Pátronája, áh kérlek mély alázatossággal, légy nékem-is Pátronám abban a rettenetes végső szükségemben! el-ne hadgy abban a félelmes végső veszedelemben, mellytül függ az örökké-való vagy bóldogság, vagy bóldogtalanság: akkor kérlek mutasd magad’ Anyámnak, akkor nyújts vigasztalást, adgy erőt, és segítséget, mikor az halálnak fájdalmi, s a pokol veszedelmei környül-vesznek mindenfelől, akkor nyújts erősséget, ’s segítséget az természetnek félelmi, ’s szorongatási, ’s az intselkedő pokolbéli ellenségnek olly felette hatalmas kísérteti ellen. De hogy ezen különös kegyelemre magamat méltóvá tegyem, fogadom erősen, hogy minden tehetségem szerint azon fogok lenni, hogy hóltig néked, mint édes Anyámnak, igaz Fiad (Leányod) mint Nagy Asszonyomnak pedig igaz szolgád (szolgálód) lehessek, hogy néked utolsó pihenésemig igazán és buzgón szolgálhassak, hogy Hozzád-való buzgó szeretetemet és tiszteletemet, ’s különös ájtatosságomat, ’s buzgóságomat tselekedettel-is értékem szerint meg-bizonyíthassam, ’s hogy ugyan ezen ájtatosságot mások’ szívében-is mennél buzgóbban fel-gerjeszthessem, ’s kivált a’ te örökségedben a’ te el-választott néped között, vagy legalább alattam-valóim között mennél jobban, ’s jobban ki-terjeszthessem. Erősíts engem, ó B. Szűz Anyám! ezen jó szándékomban, és segíts ezen fogadásomnak állhatatos meg-tartására, ’s tekélletes bé-tellyesítésére, és e’ végre imádd érettem a’ te szent Fiadat most és mindenkor, ésfőképen halálom óráján, Ámen.”

[A’ Boldogságos Szűz Mária’ főbb ünnepeinek szentelésérül. Írá Fr. Leo Mária Száicz, a B. Sz. Mária” szolgáinak szerzetébül-való pap. Budán, Landerer Katalin betüivel, 1784. Eszt., 110-125. p.]