Kanada: egyre több esetben ajánlanak orvosi segítség helyett eutanáziát
Augusztusban már beszámoltunk a Katolikus.ma hasábjain (itt) arról, hogyan lazít fokozatosan Kanada az orvosilag támogatott öngyilkosságra vonatkozó törvényeken. Megírtuk, hogy az Eutanáziát Megakadályozó Koalíció előre megmondta, hogy amint az orvosoknak és a nővéreknek törvényes jogában áll, hogy megöljék a betegeiket, akkor az orvosilag támogatott emberölés jóváhagyására szélesebb körben is sor kerül.
Ezt a folyamatot látjuk most Kanadában, ahonnan számos konkrét esetről érkezik hír. Egyre „szokásosabbá” válik a szegények, a fogyatékosok, a betegek halálba segítése, és nem csupán a gyógyíthatatlanok körében.
hirdetés
Sok hírforrás számolt be mostanában az agyat, izmokat és a test motoros feladatait érintő betegségben szenvedő Roger Foley esetéről, akitől az ápolónők megkérdezték, nem akarna-e inkább meghalni. Közben felhívták a figyelmét arra, hogy a kórházi ellátásért naponta 1800 dollárt számláznak ki neki, és a beteg eddigi számlái már 2 millió dollárra rúgnak. Foley titokban hangfelvételt készített a beszélgetésről, amely során a személyzet egyfolytában azt feszegette, nem érdekli-e őt ez a lehetőség, majd pert indított a Victoria Kórház Egészségügyi Szolgáltató Központ ellen.
A még 2019-ben halálba segített, depressziós Alan Nichols feltehetően nem is értette meg teljesen, mi fog vele történni. Eutanáziáért folyamodó kérvényében egészségi problémájaként egyedül hallásának elvesztését említette. Családja megfogalmazása szerint „Alant lényegében megölték”.
Egy krónikus betegségben szenvedő asszony azt nyilatkozta, hogy az eutanáziával olyan betegektől akarnak megszabadulni, mint ő.
„Nem akarnak bennünket megfelelően támogatni és kezelni. És ha nincs családi hátterünk, aki gondozzon, akkor a dolog csak ennyi: ’Na, akkor menjen és haljon meg”.
Egy volt katonanő, Christine Gauthier katonai szolgálatból került nyugdíjba, miután egy hadgyakorlat során olyan sérülést szerzett, amitől deréktól lefelé megbénult. Lehetőségeihez képest aktív maradt, atlétaként a 2016. évi Paralimpiai Játékokon is indult Rio de Janeiróban. Amikor a közelmúltban a Kanadai Veteránügyek Hivatalához (Veterans Affairs Canada, VAC) fordult segítségért, hogy a házában egy kerekesszéket mozgató liftet szereltethessen fel, a hivatal képviselője azt javasolta neki, hogy inkább forduljon az orvosilag támogatott halálba segítést intéző szervezethez (Medical Assistance in Dying, MAiD). A veterán sportolónő panaszlevelet írt Justin Trudeau miniszterelnöknek, és pert indított a VAC ellen. A bíróság viszont nem tartja hivatalos bizonyítéknak azokat a feljegyzéseket, amelyeket a telefonhívásairól készített.
Az 55 éves, torontói Michael Fraser nem tudta fizetni a lakbérét, egyszerre kellett szembenéznie a szegénységgel, a magánnyal, egy gyógyíthatatlan betegséggel és mentális egészségügyi problémáival. Júliusban ő is megkapta saját kérésére a halálos injekciót. Az egészségügyi rendszer hozzásegítette ehhez, hiszen „az ő élete, az ö döntése”. Az orvosi (gyógyító) segítséghez rendszerint több hónap várakozás után lehet hozzáférni, a halálba segítés pedig néhány nap alatt elintézhető.
Az orvosilag támogatott eutanázia eseteinek száma drámai módon megugrott az elmúlt években. 2020-ban 7600 ember kért eutanáziát, ami 17%-os emelkedést mutat az előző évhez képest. 2021-ben ez a szám több mint 10.000-re emelkedett. Azokban a régiókban, ahol a lakosság aránytalanul elöregedett, a halálba segítettek teszik ki az összes haláleset 7,5%-át. A MAiD 2016 óta érhető el legálisan Kanadában, és 2023 márciusára törvényileg ki kívánják terjeszteni a mentális betegségben szenvedőkre is.
A fellazítás eredményeképpen a szenvedő emberek egyre inkább bezárkóznak, magukba roskadnak és egyre erősebben hiszik azt, hogy ők semmit sem érnek, az ő életük már nem számít, és a világ jobban járna, ha ők nem lennének már itt.
Komoly válságot jelez, ha egy kormány eljut oda, hogy megfelelőnek ítéli az olyasféle gondoskodást az emberekről, hogy megengedi nekik, hogy kioltsák saját életüket.
Egy-két jel azonban arra utal, hogy a mélypontot Kanadában is kezdik felismerni. Amikor még a Toronto Star is az orvosilag alkalmazott emberölés ellen kiabál, akkor bizony már nem valami csúszós lejtőn vagyunk, hanem egy olyan erkölcsi fekete lyukban, ahol a fény már nem világít – írja a Catholic Register vezércikke. 2015-ben a Carter-ügyben a bírák arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi jogok megsértését jelenti, ha megakadályozzák, hogy valaki most kövessen el öngyilkosságot arra az esetre, ha esetleg később már nem tudna öngyilkosságot elkövetni. Ez volt az a pont, amikor a kocka el volt vetve, és beindult a gépezet.
A jogalkotást leghatározottabban ellenzők között volt Thomas Christopher Collins torontói bíboros, aki az alsóház és a szenátus közös bizottsági meghallgatásán tanúskodott az orvosi gyilkosságról szóló törvényjavaslatról. „Ugyan már – szóltak az ellenvetések – lesznek itt megfelelő garanciák.” Lettek is. De még meg sem száradt rajtuk a tinta, már beindult a dühödt lobbizás a korlátozások eltörléséért, a halálba segítéshez való hozzáférés kiterjesztéséért. Így vált Kanada a Catholic Register szerint a világ vezető MAiD-országává, ahol a nem végzetes vagy nem végső stádiumú betegségtől kezdve a mentális egészségi fogyatékosságon át a szegénységig minden feljogosít a végső injekcióra.
A trend másik szembetűnő következménye, hogy a halálba segítettek szerveit szervátültetésekhez használják fel. Az erre vonatkozó listát a liberális halálba segítési törvény elfogadása óta Kanada vezeti a világon. Az adatok szerint az eutanáziával elhunytaktól származó szervekkel végzett átültetések több mint felét kanadai orvosok végezték.
A University of British Columbia Befogadási és Állampolgársági Intézetének igazgatója, Tim Stainton megfogalmazása szerint a kanadai törvény „valószínűleg a legkomolyabb fenyegetést jelenti a fogyatékkal élők életére az 1930-as évek náci Németországának programja óta”.
Most mintha egy kicsit felébredne a Toronto Star és mások is. Azt már látják, hogy rettenetes dolog az embereket a megsemmisülésbe taszítani szegénységük és kétségbeesésük miatt. De vakságukban azt még nem látják, hogy igazából itt lelki rendellenességről van szó, amelynek a helye a sötétség legmélyén van. Ehelyett úgy vélik, az öngyilkossággal elkövetett gyilkosság gyakorlása tulajdonképpen azt mutatja, milyen felvilágosodottak is vagyunk.
Jézus Krisztus azt mondta nekünk, hogy bármit cselekszünk embertársainkkal, azt Vele cselekedjük. Ez jusson mindig az eszünkbe. A világ tele van szenvedő emberekkel. A mi dolgunk az, hogy átsegítsük őket ezeken a szenvedéseken, nem pedig az, hogy életük kioltásában segédkezzünk.
