Az Egyesült Államok püspöke és a Vatikánban zajló püspöki szinódus küldötte: „Miért foglalkozunk egyfolytában a német egyházzal?” – Öt lecke, amit az afrikai egyháztól tanulhatnánk.
A tavalyi püspöki szinóduson „az egyik kiscsoportban megkérdeztem: Miért foglalkozunk mi egyfolytában a német egyházzal? Igen, ez valamiféle »fixáció« – a Szinódusi Út, meg hogy mit tesznek a németek, meg a püspökök – de közben Németországban haldoklik az egyház. S én azt mondtam a csoportunknak: miért nem tanulmányozzuk inkább a nigériai egyházat?” Nigériában a katolikusok 94 százaléka részt vesz a vasárnapi szentmisén. „MI vagyunk az egyház perifériája, Európa és Észak-Amerika.” Az egyház valóban él Afrikában és Ázsia egyes részein: „Ott növekszik az egyház, az emberek járnak szentmisére, a papi szemináriumok zsúfolásig vannak. Miért nem az afrikai egyházat tanulmányozzuk inkább a szinóduson, s tesszük fel a kérdést magunknak, hogy mit tanulhatnánk tőlük?”
Ezekre a kérdésekre világít rá Robert Barron, az Egyesült Államok püspöke az általa alapított „Word on Fire” evangelizációs csatornán a vele készített interjúban. Barron 1992-től a Saint Mary of the Lake Egyetem szisztematikus teológia professzora volt, több mint 30 könyv szerzője, YouTube-videóival rendszerint rendkívül sok nézőt ér el, csak a Facebook-on kb. hárommillió követője van. Ferenc pápa 2015-ben Los Angeles segédpüspökévé, 2022-ben pedig Winoa-Rochester püspökévé nevezte ki. Az Egyesült Államok Püspöki Konferenciájának (USCCB) Világiak, Házasok, Családi élet és Ifjúság Bizottságában az elnöki tisztet tölti be. Jelenleg – ahogy már az előző évben is – egyike az USCCB küldötteinek a vatikáni püspöki szinóduson. Az „Öt lecke, amit az afrikai egyháztól tanulhatnánk” című videóinterjút a saját YouTube-csatornáján tette közzé.
Barron szerint éppen most indul meg az a folyamat, amelyben az Európa-központú egyház felfigyel az afrikai tapasztalatokra. Habár ő maga is teológus, bírálja a túlságosan akadémikussá vált teológiát, amely „elszakadt az egyház valóságától”. „Nyíltan bevallom, hogy szívesebben hallgatok egy nigériai teológust, mint egy németet”, mondja Barron, mert a nigériai „megélt tapasztalatokról” számol be.
1. A „természetfeletti elsőbbségéről” van szó – erősíti meg Barron, egy kérdésre válaszolva. „Az egyház Isten létét hirdeti, Jézust a világ üdvözítőjeként állítja elénk, a megváltás tényét tanítja, amelyet a szentségeken keresztül közvetít… az emberi létezés célja az örök élet. Ez mind »természetfeletti«. Ha elvesszük belőle a természetfelettit, összeroskad a szentmise, az Eucharisztia, a szentségek, összeomlik a valódi evangelizáció”, és az egyház „evilági projektté válik”. Úgy tűnik, „bizonyos körökben” az „egyház küldetése” csupán a „szegények politikai és szociális helyzetének javítását” jelenti. „Bár ez egy jó dolog, magam is a rajongója vagyok, de nem ez az egyház elsődleges feladata”, az egyház legfőbb feladata az üdvösség hirdetése. A világ jobbá tétele csak egy következménye a megváltásnak, de első helyen a természetfelettinek kell állnia. „A vallás kollaboráns lesz, amikor a természetfelettit a természetesre redukálják.” Az afrikai egyházban a „természetfeletti elsőbbségét” láthatjuk, ezért tudnak növekedni. Ha az egyházban elveszítjük a természetfelettit, az egyház az őt körülvevő „tágabb kultúra visszhangjává” válik, „annak visszhangjává, amit politikai, gazdasági, stb. körökben hallunk”.
Barron kitér a liberalizmus teológiára gyakorolt hatásaira, például Friedrich Schleiermacheréra (1768-1834) és másokéra, majd a 20. századra, amelynek egy meghatározó mozzanata volt a természetfeletti visszahozása a természetesbe, „abban a meggyőződésben, hogy akkor majd a világ hallgatni fog ránk. De véleményem szerint éppen az ellenkezője történik: a világ akkor figyel ránk, amikor a küldetésünket teljesítjük… az Evangéliumot adjuk át. Az én fő feladatom nem az, hogy a kultúrát olyan irányba változtassam meg, hogy engem szeressen, vagy reagáljon rám, hanem hogy elmagyarázzam, Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül. A kultúra néha nyitott erre az üzenetre, néha meg nem, …de ez nem jelenti azt, hogy az üzenetet hozzá kell igazítanunk a kultúrához.”
2. A teológiai és erkölcsi igazhitűség (ortodoxia) megtartása, és az egyház tanításától való eltérés elkerülése. Barron itt Timothy Dolan bíboros (New York érseke) „affirmatív ortodoxia” kifejezésére utal, vagyis olyan ortodoxiára, amely egyetértést igényel. Ebben mindenképp teret kap korunk kérdéseinek megválaszolása is, azaz „az egészséges inkulturáció”, ahogy azt az egyház mindig is tette.
3. Elköteleződés a bennünket körülvevő kultúra evangelizálására/kereszténnyé tételére. Itt arról van szó, hogy az evangéliumot vigyük el oda, ahol a kultúra formálódik, a szórakoztatásba, a kormányzásba, a művészetekbe. Mindig az embert evangelizáljuk, nem elvont dolgokat, de megpróbálhatjuk megszólítani azokat az embereket, akik a kulturális mátrixot alakítják.
4. A nyilvánosság előtt dicsérjük az egyházat, a kritikát pedig négyszemközt fogalmazzuk meg. Manapság, az internet korában különösen is demotiváló, amikor valaki a hitről szeretne többet megtudni, s folyton olyan weboldalakra akad, ahol az emberek csak veszekszenek egymással. „Együtt kell szembenéznünk egy olyan szekuláris kultúrával, amely gyakran agresszív és ellenséges velünk szemben. Ha mi egymással is hadakozunk, olyanok vagyunk mint Tolkiennél az orkok.” „Az olyan egyház, amely állandóan vitában áll önmagával, hatástalan.” Ha valaki katolikusnak vallja magát, de nyilvánosan teljesen helytelen dolgokat képvisel, „akkor írják meg az illetékes püspöknek”.
5. Bátorság az ellenálláshoz. Az interjú idézi a Vatican News-t, amely szerint az elmúlt 15 évben Nigériában 15.000 embert gyilkoltak meg a hitéért, és 18.000 templomot gyújtottak fel. Barron püspök ezzel a tragikus helyzettel kapcsolatban feleleveníti Tertullianus szavait, miszerint a mártírok vére a keresztények magvetése – „és ma újra ennek vagyunk tanúi”. „Ez az egyik oka annak, hogy ma Nigériában virágzik az egyház, bátran kiáll a hite mellett.” „Mindig, amikor egy nigériaival találkozom, azt mondom: Ó! Ön a szent Nigériából való”, mert Nigéria „az igazi szentség egyik helyszíne az egyház életében”.
A kérdező még hozzáfűzte: „tehát nekünk, katolikusoknak készeknek kell lennünk arra, hogy meghaljunk a hitünkért?” Barron igennel válaszolt. „»Kövess engem«, mondta az Úr, és az Ő útja a keresztfához vezetett”. Néhányan közülünk arra hivatottak, hogy ezt a legradikálisabb módon teljesítsék.
Barron ezenkívül megjegyzi, hogy tulajdonképpen NEKÜNK kellene az afrikai egyház lábaihoz ülnünk, és megkérdeznünk, hogyan tanulhatnánk az ő nyilvánvaló sikerükből.
Az interjúkészítő már a bevezetőben felhívta a figyelmet arra, hogy John Allen katolikus újságíró adatai szerint a szentmisére járók száma, amely egyedül Nigériában, Kenyában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban 80 millió lelket tesz ki, 25%-kal magasabb, mint egész Európában és Észak-Amerikában, beleértve az Egyesült Államokat is.
Barron püspök a püspöki szinóduson való részvételének korábban már egy másik aspektusát is megemlítette a blogjában: világegyházi kapcsolatainak felfrissítését. „Számomra a legjobb a szinódusban az a lehetőség, hogy katolikus vezetők rendkívüli sokféleségével kerülhetek kapcsolatba. Örülök, hogy feleleveníthetem barátságunkat Stefan Oster passaui püspökkel, akit nagyon csodálok; John Wilson érsekkel, akit hosszú évek óta ismerek, és aki a brit katolikus egyház egyik legékesszólóbb és legbefolyásosabb vezetője; Anthony Fisher sydney érsekkel, az angol nyelvű egyház egyik legjelentősebb alakjával; Kelly Paget asszonnyal, az ausztráliai egyház csodálatos világi vezetőjével; a hongkongi Chow bíborossal, aki, mint tavaly megtudtam, a minnesotai Duluthban végezte egyetemi tanulmányait; és Georg Bätzing püspökkel, a Német Püspöki Konferencia elnökével, akivel a legtöbb teológiai kérdésben őszintén szólva nem értek egyet, de akivel tavaly baráti kapcsolatba kerültem.”
Fordította: Klausz Eszter
Forrás: kath.net
Josefayerbrider
2024. november 6. at 05:49
INRI, habemus papam.
Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk.