Megfoszt-e a házasság a szabadságtól?

Egyesek azt gondolhatják, hogy ha egyszer megházasodnak, meg lesznek fosztva a szabadságuktól, de valóban ez lenne a helyzet?

A keresztény házasságban a két házastárs megszűnik kettőnek lenni, hogy egy testet alkossanak. Ebből kiindulva egyesek azon tűnődnek, hogy vajon ez a szentség elveszi-e a teljes szabadságot. Néha megtörténik, hogy azok, akik már a házasságkötés küszöbén állnak, olyan megjegyzéseket kapnak, mint „Túlságosan fiatalok vagytok, szórakozzatok még, mielőtt összeházasodnátok!”, vagy „Gondoljatok bele, ezzel vége lesz a szabadságotoknak!”, esetleg „A házasság börtön…”

De mi a szabadság?

A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint „A szabadság az értelemben és az akaratban gyökerező hatalom: cselekedni vagy nem cselekedni, ezt vagy azt tenni, megfontolt cselekedeteket önállóan végezni. A szabad akaratnak köszönhetően minden egyes ember rendelkezik önmaga fölött. A szabadság az emberben az igazságban és a jóságban való növekedés és érlelődés ereje. A szabadság akkor éri el a tökéletességét, amikor Istenre, a mi boldogságunkra irányul.” [KEK 1731]

Minél nagyobb a választandó és Istennek rendelt jó, annál inkább megnöveli a szabadságodat, ha elkötelezed magad mellette. Ezzel szemben azok, akik a rosszat választják, nem találják meg a szabadságot, hanem rabszolgákká válnak.

Házasságkötésük pillanatában a két fél szabadon dönt, hogy igent mond az örökké tartó közös életre, és megszűnik két „én” lenni, hogy egyetlen „mi” legyen belőlük. Ez két ember kölcsönös és ingyenes ajándéka, akik egymás szeretetét, és közös család alapítását vállalják, de ez a házasság nem akadályozza meg önmegvalósításukat, céljaik elérését, és nem akadályozza őket abban, hogy élvezzék az életet és a fiatalságukat. Íme három igazság a házasságban való szabadságról.

Önmegvalósítás a házasságban

A házasság nem korlátja a személyi szabadságnak, hanem inkább a szeretet és a kölcsönös elkötelezettség révén alkalom arra, hogy megtapasztaljuk az igazi szabadságot. Házasnak lenni nem azt jelenti, hogy feladjuk személyes törekvéseinket, hanem azt, hogy házastársunk támogatásával érjük el azokat.

A házasság nem önzés

Az igazi szereteten alapuló házasság nem önző, és „nem keresi a maga javát”, ahogy Szent Pál mondja a szeretet himnuszában (1 Kor 13,4-8). Éppen ellenkezőleg, a házasságban mindkét fél a legnagyobb jót kívánja a másik félnek, és arra törekszik, hogy a mennybe vezesse a másikat.

A házasság adomány

E szentség által, mindkét házasfél ajándékká válik a másik számára, jó és rossz időkben egyaránt. Mindkét házastárs a nehéz időkben a másik rendelkezésére áll, mindegyikük szol­gálja a másikat, szereti és tiszteli őt, és együtt haladnak előre a szentség útján.

A házasság nem felszámolja a szabadságot, hanem éppen ellenkezőleg, erősíti azt, a szeretetnek, a bizalomnak és annak a közös akaratnak köszönhetően, hogy mindketten a legnagyobb jó elérésére törekszenek.

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia