Platón, papok és Ady – „Pap ne politizáljon!”

A fejünk felett lezajlott a háború. A háború, amely arról próbált dönteni, hogy szabad-e papnak politizálnia. Ágyúk dörögtek a viharban, és ki milyen állásokat foglalt el, onnan tüzelt. A katolikus.ma hasábjain béke honolt. Nem volt vihar és nem is volt tűzparancs. Nem akartunk kardot rántva kard által veszni. Annak viszont eljött az ideje, hogy semlegesen írjunk a kérdésről. Ez azért fontos, hogy mint mindig az érem másik oldalára is fényt vessünk, nehogy a médiában fellépő általánosítások alaptalan megbotránkozást szüljenek a hívekben.

„Pap ne politizáljon!” Olyan erősen beégett fejünkbe ez a mondat, mint a „ Pénz beszél kutya ugat” szólás. Logikus egyébként a kijelentés: a pap ne legyen híve politikai ideológiának, Istent szolgálja ne a pártot. Érdekességként megemlíteném, hogy míg Platón a költőket akarta száműzni az államból, úgy Ady Endre már érezhetően a papokról gondolkodott ugyanígy (lásd: Nagyváradi Napló 1903. I. 20.).

hirdetés

Hogy Platónnak igaza van, vagy sem, nem tisztem eldönteni. Azt azonban tudom, hogy Ady nem élte át a 20. század második felét, ahol a kommunista diktatúra megjelent „új időknek új dalaival”- a költő szavaival élve. Ha átélte volna, talán felfigyelt volna arra, hogy az olyanokra, mint Mindszenty bíboros vagy Márton Áron püspök fel lehet nézni. Ők kiálltak az igazság mellett és a szabadságért. Tény, hogy a kommunista hatalom legszívesebben száműzte volna őket a világból, de csak a bebörtönzésig jutottak el. Ezek a papok politizáltak, hiszen politikai fogolynak minősültek. Őket a népemlékezet és az egyház pozitív módon ítéli meg mind a mai napig.

Láthatjuk tehát, hogy vannak esetek, amikor a papoknak nem szabad semlegesnek maradniuk, mert ha ezt megteszik, akkor az evangéliumnak nem szereznek hangot. A következőt írja a katekizmus:

„Az Egyház akkor mond erkölcsi ítéletet gazdasági és társadalmi kérdésekről, “amikor azt az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdvössége megkívánja”. [161] Az erkölcsiség rendjében a politikai hatalom küldetésétől eltérő küldetéssel cselekszik: az Egyház azért foglalkozik a közjó evilági összetevőivel, mert a legfőbb Jóra, végső célunkra vannak rendelve. Arra törekszik, hogy segítse helyes magatartások kialakulását a földi javak kezelésében és a társadalmi–gazdasági kapcsolatokban.”  

Ha tehát egy pap nem követi a fent leírt irányvonalakat, akkor kell, és érdemes feltenni a kérdést, hogy miért cselekszik másként. Van valamilyen ismerete, amely a nagy népességnek nincs, vagy egyszerűen behódolt a hatalomnak? Márton Áron püspökre visszatérve, mellette is voltak besúgó papok. Nem nagyobb a tanítvány a mesternél: Jézus mellett is ott volt Júdás.