276. nap: Ámán terve

Korszak: Visszatérés

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Köszönjük szent igédet, amit Ezdrás tárt elénk. Köszönjük, hogy felolvasta és megismertette a te törvényedet a hazatért zsidókkal. Köszönjük, hogy örömre hívod a te népedet, mert a te törvényed öröm forrása. Engedd, hogy mi is úgy tekintsünk a te törvényedre, a szeretet törvényére, hogy ez a mi szívünk örömének forrása. Engedd, hogy Isten gyermekeinek örömében élhessünk Krisztus, a mi Urunk által, ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Most ismét találkozunk Ezdrással, aki Nehemiás társa. Mit látunk itt? Mit tesz Ezdrás, az írástudó? Újra ismerteti Isten törvényét Izrael népével, mert úgy látszik, a száműzetés során elfelejtették azt. Pontosabban, arra emlékeztek még, hogy zsidók, de nem ismerték már a rájuk vonatkozó törvény mélységeit, az ezzel járó szövetség lényegét.

A 8. fejezet 9. verse így szól: „Akkor Nehemiás, a kormányzó, Ezdrás pap és írástudó, s a leviták, akik a népet tanították, így szóltak az egész néphez: »Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve. Ne szomorkodjatok hát, és ne sírjatok!« Mert amikor a törvény szavait meghallotta, az egész nép sírt.”

A cikk a hirdetés után folytatódik…

De vajon miért sírhat egy nép a törvény hallatán? Talán úgy képzeljük ezt, hogy kijön a közlöny legújabb száma, elolvassuk benne az új közigazgatási szabályokat, hogy mennyi jár gyorshajtásért, meg milyen új építészeti rendeletek vannak, és ettől úgy meghatódunk, hogy mindjárt zsebkendő után kell nyúlni.

Nem, ez nem így volt. Ezdrás Isten törvényeit olvasta fel, amik… milyenek is voltak? Egyrészt bölcsek. Másrészt mélységesen igazságosak. Harmadrészt pedig nemcsak az igazság iránt elkötelezettek, de irgalmasok is.

Volt például ilyen előírás is: „Menjetek, és egyetek zsíros ételeket, és igyatok édes italokat!” (Neh 8,10). Ez nagyszerű! Igen, tessék ünnepelni! Ez az Úr szent napja! Azt is mondja: „Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek!” (Neh 8,10). Tehát nemcsak egyszerűen ünnepelni kell ma, hanem ebbe be kell vonni azokat is, akiknek semmijük sincs. Ez az igazság megjelenése, Isten törvénye és egyben Isten irgalma is.

Tehát a népnek oka volt a sírásra például azért, mert sosem hallottak még ennyire erős, bölcs és jóságos parancsokat. De ennél jóval többről is szó volt: a törvény szelleméről. Mi ennek a lényege? Az, hogy meghatározó kapcsolatban állnak Istennel. Az Úr egykor régen szövetséget kötött velük. Ez pedig mindent megváltoztat, ugye?

Voltak tehát rendkívül hasznos szabályok, amik nagyon okosan állították fel az együttélés és a közös boldogulás rendszerét. De ezek a törvények ugyanakkor egy viszonyból, egyfajta kapcsolódásból is származtak. Ez pedig nem volt más, mint a szövetség, amit Isten létesített népével. Ahogy Ezdrás ott állt ezen a faállványon, a férfiak és nők pedig mindnyájan hallották és értették, amit mond, felismerték, hogy hoppá, itt van Isten, aki ismer engem. Itt van Isten, aki szeret engem. Itt van Isten, aki szövetségre lépett velem, velünk. 

Szóval, onnan indultunk, hogy tudták még azt, hogy ők zsidók, de már nem értették, mit jelent ez. Néha mi is ilyenek vagyunk, ugye? Felnövünk azzal a közhellyel, hogy mindenki Isten gyermeke. Ha olyan helyen töltötted gyerekkorodat, ahol többnyire keresztények éltek, mi sem lehetett természetesebb… Nyilvánvaló, hogy mindenki Isten gyermeke. Aztán felfedezted, hogy azért ez így, ilyen formában nem igaz, és azt is, hogy tulajdonképpen nem is érted, mit jelent ez.

Igen, tudom, hogy keresztény vagyok, de nem tudom, mit jelent ez. Isten fia vagy lánya vagyok, de sosem gondolkoztam még azon, hogyan kell ezt érteni. De egyszer csak jön Ezdrás, az írástudó, és felolvassa a törvény szavait. Téged pedig szíven talál a felismerés, hogy „most már látom, milyennek alkottak meg engem, hogy ez legyek egész életemben… de egyáltalán nem éltem eddig ennek megfelelően”.

Az emberek azért sírtak, mert szembesültek az élettel, amire teremtve lettek, az önazonossággal, amire meg lettek váltva, de rádöbbentek, hogy hűtlen módon nem élnek ennek megfelelően. Ezért kell Ezdráséknak tisztázniuk, hogy ennek ellenére ez a nap szent a mi Urunk számára, mert lehet, hogy eddig nem értették mindezeket, de most már igen. Ezért a mai nap ünnepnap, nem pedig gyásznap. Ne szomorkodjatok! Menjetek, ünnepeljetek!

„Menjetek, és egyetek zsíros ételeket, és igyatok édes italokat! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek.” (Neh 8,10). Az Úrban való öröm az erősségetek. Ezeket a szavakat belehímezheted hát a kispárnádba, beleégetheted az elmédbe, a szívedbe. Hallottam olyan fordítást is, hogy „Az Úrban való öröm kell, hogy legyen az erősségetek.” Tehát ez nem lehetőség, hanem szükség. Az Úrban való örömnek kell a mi erősségünknek lennie.

Hagyjuk őket ünnepelni, és térjünk át Eszter könyvére, ahol elértünk a válság kezdetéhez. Itt van Ámán, aki a leghatalmasabb személlyé lépett elő Achasvéros király alatt. Az egész nép leborult előtte Mardokeus kivételével, aki Eszter rokona, egyfajta gyámja volt. Ámán kisstílűen ebből a tiszteletlenségből általánosít, amikor Achasvéros elé tárja, hogy „ezek a zsidók” itt élnek közöttünk a saját törvényeik szerint és „olyan ellenségesek voltak mindig is”, miért nem szabadulunk hát meg tőlük egyszer és mindenkorra? A király pedig, mint mondtam már, nem volt egy jó ember. Nem tekintünk rá történetünk hőseként. Rábólint, hogy rendben, csináld! Ha annyi zűr van ezekkel, nyírd ki mindet, ne vacakolj! Így hát megszületik az a bizonyos levél is.

„Látjátok, én szeretném megőrizni királyságom stabilitását, tartós nyugalmat teremteni, ezért kiirtok mindenkit, aki utamba áll. Békét szeretnék hozni azzal, hogy elpusztítom azokat, akik nem illenek a képbe.” – Ez olyan morbid, mint amikor biztosítani szeretném, hogy senki se legyen százhatvan centinél magasabb azzal, hogy levágom a lábát annak, aki mégis.

Ez majdnem olyan, mint amikor Izlandon fel akarták számolni a Down-szindrómát. Ez hihetetlen! Hogy csinálták? Egészen egyszerűen: a CBS News cikke szerint 2007 és 2015 között abortáltak minden olyan magzatot, akiről még a méhen belüli vizsgálatból kiderült, hogy Down-szindrómás… Achasvéros király levelében is azt olvashatjuk, hogy tartós nyugalmat és békét akar teremteni, de hogy? Úgy, hogy megöl mindenkit, aki békéjét megzavarja. Ebből is kiviláglik, mennyire gonosz uralkodó volt.

Így, amikor Eszter az ő színe elé készül, már nemcsak Vasti királynő esetét láttuk, hanem már az is világos, mennyire ingatag, erőszakos és ésszerűtlen tud lenni ez a király máskor is, és milyen könnyen dönt akár egy egész nép kiirtása mellett is. Ezért amikor Eszternek közben kell járnia a népéért – és egy kis előzetes: erre valóban meghívást kap –, akkor szó szerint az életét teszi kockára.

Hogyan vonatkozik ez ránk? Isten arra hív, hogy legyünk az Ő tanúi. Arra hív, hogy tanúságot tegyünk az Úr Jézus Krisztus mellett, ezért mi is az életünkkel játszunk. Ebből következik, hogy imákra és Isten kegyelmére van szükségünk. Ti is részesei vagytok a szövetségnek, ami a szeretet, igazság, irgalom és igazságosság szövetsége. Azért, hogy ezt a szövetséget megéljük és hirdessük, kegyelmekre van szükségünk.

Ezért imádkozom érted. Kérlek, te is imádkozz értem!