BIY HU cover 276. nap

276. nap: Ámán terve

Ezdrás reformja.

Akkor egy emberként összegyűlt az egész nép a Víz-kapu előtti térségen. Felszólították Ezdrás papot, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek. Akkor Ezdrás a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé tárta a törvénykönyvet, akik meg tudták érteni. A hetedik hónap első napja volt. A Víz-kapu előtti térségen reggeltől délig olvasott belőle a férfiaknak, a nőknek és mindazoknak, akik meg tudták érteni. Az egész nép figyelt a törvény könyvére. Ezdrás írástudó felállt az erre a célra készült faállványra. Jobbja felől Mattitja, Sema, Anaja, Urija, Hilkija és Maaszeja állt, balján Pedaja, Misael, Malkia, Hasum, Hasbaddana, Zakariás és Mesullam. Ezdrás kinyitotta a könyvet az egész nép szeme láttára – magasabban állt ugyanis, mint a nép –, s amikor kinyitotta, az egész nép felállt. Akkor Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, s az egész nép kitárt kézzel ráfelelte: ámen, ámen, ámen; majd mélyen meghajoltak, s földre borulva imádták az Urat. [Jesua, Bani, Serebja, Jamin, Akkub, Sabtai, Hodija, Maaszeja, Kelita, Azarja, Jozabad, Hanan, Pelaja, akik leviták voltak, kifejtették a törvényt a népnek. Közben a nép a helyén állt.] Ezdrás felolvasott az Isten törvénykönyvéből, lefordította, és megmagyarázta az értelmét, úgy, hogy meg is értették, amit felolvasott. Akkor Nehemiás, a kormányzó, Ezdrás pap és írástudó, s a leviták, akik a népet tanították, így szóltak az egész néphez: „Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve. Ne szomorkodjatok hát, és ne sírjatok!” Mert amikor a törvény szavait meghallotta, az egész nép sírt. Így szólt továbbá hozzájuk: „Menjetek, és egyetek zsíros ételeket, és igyatok édes italokat! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek.” A leviták meg csitították az egész népet ezekkel a szavakkal: „Csendesedjetek el, mert ez a nap szent. Ne szomorkodjatok!” Erre az egész nép elment, hogy egyék, igyék, megossza az ételt, és a nagy örömnek szentelje magát, mert megértették a tanítást, amelyet hirdettek nekik.

A sátoros ünnep.

Másnap az egész népből a családfők, a papok és a leviták Ezdrás írástudó köré gyűltek, hogy fejtse ki nekik a törvény szavait. Azt találták a törvényben megírva, amit az Úr Mózes által parancsolt, hogy Izrael fiai a hetedik hónap ünnepén lakjanak lombsátorban. Mihelyt ezt megtudták, kihirdették minden városukban és Jeruzsálemben: „Menjetek ki a hegyekbe, szedjetek olajfaágakat, fenyő-, mirtusz- meg pálmaágakat és más leveles ágakat, s csináljatok belőlük sátrat, amint meg van írva.” A nép kivonult, ágakat szedett, és sátrat csinált, ki-ki a háza tetején, az udvarában, az Isten házának előcsarnokában, a Víz-kapu előtti téren és az Efraim-kapu előtti téren. Az egész közösség – mindenki, aki csak hazatért a fogságból – csinált sátrat, és a sátorban lakott. Izrael fiai nem tettek így Nun fiának, Józsuénak napjaitól kezdve egészen eddig a napig. Igen nagy volt az örömük.

Ezdrás mindennap felolvasott az Isten törvénykönyvéből, az első naptól az utolsóig. Hét napon át ülték az ünnepet. A nyolcadik napon ünnepélyes összejövetelt tartottak az előírás szerint.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ezek után az események után Achasvéros király kitüntette Ámánt, az Agag nemzetségből való Hamdata fiát: magas méltóságra emelte, s székét minden fejedelme fölé helyezte, aki csak udvarában volt. A király szolgái, akik a kapunál voltak, mind térdet hajtottak, és leborultak előtte, mert így parancsolta a király. Mardokeus azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. „Miért hágod át a királyi parancsot?” – kérdezték tőle a király szolgái, akik a királyi kapunál voltak. De hiába ismételték neki napról napra, nem hallgatott rájuk. Ekkor jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon Mardokeus továbbra is úgy viselkedik-e, megmondta ugyanis nekik, hogy zsidó. Amikor Ámán tapasztalta, hogy Mardokeus nem hajt térdet és nem borul le előtte, fellángolt benne a harag. Miután tájékoztatták Mardokeus származásáról, kevésnek látszott szemében, hogy csak Mardokeusra emeljen kezet, s azon gondolkozott: Mardokeussal együtt mind kiirtja a zsidókat Achasvéros király egész birodalmában.

Rendelet a zsidók kiirtására.

Achasvéros király 12. évében, az első – azaz Niszán – hónapban „purt”, vagyis sorsot vetettek Ámán szeme láttára a napra és a hónapra. A sors a tizenkettedik – azaz Adar – hónapra esett. Ámán akkor így szólt Achasvéros királyhoz: „Királyságod megszámlálhatatlan népe között él a tartományokban szétszórtan és elkülönülten egy nép. Törvényük különbözik minden más népétől, s a királyi rendeleteket sem tartják meg. Ezért nem válik javára a királynak, ha nyugton hagyja őket. Ha a király jónak látja, adjon írásos parancsot kiirtásukra, s leszámolok 10 000 talentum ezüstöt tisztviselői kezébe a királyi kincstár javára.”

A király lehúzta ujjáról a gyűrűt, és Ámánnak, az agagita Hamdata fiának, a zsidók üldözőjének adta. Azt mondta a király Ámánnak: „Az ezüstöt tartsd meg magadnak, a néppel pedig bánj tetszésed szerint!”

Az első hónap tizenharmadik napján összehívták a király írnokait, és úgy, amint Ámán parancsolta, levelet írtak a király szatrapáinak, minden tartomány kormányzójának, minden egyes nép fejedelmének – minden tartománynak a saját nyelvén. Achasvéros király nevében állították ki az írást, és a király pecsétjével pecsételték le. Futárok hordták szét a király minden tartományába a leveleket, amely szerint el kellett pusztítani, le kellett mészárolni és ki kellett irtani minden zsidót, az ifjakat, az öregeket, a gyermekeket és az asszonyokat egyaránt, egyetlen napon, a tizenkettedik – azaz Adar – hónap tizenharmadik napján, javaikat pedig el kellett vinni zsákmányul. Így szólt a levél: „Achasvéros nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány kormányzójának és a nekik alárendelt vezetőknek. Bár sok nép fölött uralkodom és az egész földkerekséget meghódítottam, nem akarok erőszakhoz folyamodni, hanem mindig szelíden és jóságosan uralkodva akarom biztosítani alattvalóim zavartalan életét, birodalmam nyugalmát, biztonságát és a minden ember által óhajtott békét a legszélső határokig. Amikor megkérdeztem tanácsosaimat, hogyan lehetne ezt megvalósítani, akkor Ámán, aki bölcsességével kitűnik köztük, s aki rendíthetetlen odaadásról és megingathatatlan hűségről tett bizonyságot és a második helyet foglalja el a birodalomban, tudtomra adta, hogy a föld minden törzse között szétszórtan él egy izgága nép, amely törvényeivel minden néppel ellentétben áll, állandóan megveti a király rendeleteit, s így akadályozza, hogy mindenki megelégedésére kormányozzuk a birodalmat. Megtudtuk, hogy ez a nép – a népek közül egymaga – minden emberrel szemben ellenséges magatartást tanúsít, törvényeinktől idegen életmódot követ, és szándékainkkal szembeszegülve alávaló tetteket visz végbe, és veszélyezteti a birodalom nyugalmát. Ezért elrendeltük, hogy azokat, akiket levelében Ámán – ügyeink intézője, s számunkra atyánk után az első – felsorol, azokat asszonyaikkal és gyermekeikkel egyetemben mind hányjátok kardélre, irgalmat és kíméletet nem ismerve a jelen esztendő tizenkettedik – azaz Adar – hónapjában, a tizenharmadik napon. Ezek a régen is, most is gonosz emberek jussanak erőszakos úton az alvilágba, ugyanazon az egy napon, s szilárduljon meg az állam nyugalma és biztonsága.” A rendelet szövege, amelyet törvényként hirdettek ki, minden tartományban tudtára adta minden népnek, hogy erre a napra készüljön elő. A futárok a király parancsára sietve elindultak. A rendeletet hamarosan nyilvánosságra hozták Szuza várában is. S amíg a király és Ámán lakomát tartottak, Szuza városában eluralkodott a döbbenet.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A szorgalmas tervei
biztos nyereséget szereznek,
de a mohónak minden vágya csődbe vezet.

Kincsnek halmozása hazudozó nyelvvel
a halált hajszolóknak szétfoszló kacatja.

A rosszakat lerántja erőszakos tettük,
mert hisz nem hajlandók a helyeset tenni.

A bűnbe esett ember útja tekervényes,
de a tisztának egyenes a tette.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Köszönjük szent igédet, amit Ezdrás tárt elénk. Köszönjük, hogy felolvasta és megismertette a te törvényedet a hazatért zsidókkal. Köszönjük, hogy örömre hívod a te népedet, mert a te törvényed öröm forrása. Engedd, hogy mi is úgy tekintsünk a te törvényedre, a szeretet törvényére, hogy ez a mi szívünk örömének forrása. Engedd, hogy Isten gyermekeinek örömében élhessünk Krisztus, a mi Urunk által, ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Most ismét találkozunk Ezdrással, aki Nehemiás társa. Mit látunk itt? Mit tesz Ezdrás, az írástudó? Újra ismerteti Isten törvényét Izrael népével, mert úgy látszik, a száműzetés során elfelejtették azt. Pontosabban, arra emlékeztek még, hogy zsidók, de nem ismerték már a rájuk vonatkozó törvény mélységeit, az ezzel járó szövetség lényegét.

A 8. fejezet 9. verse így szól: „Akkor Nehemiás, a kormányzó, Ezdrás pap és írástudó, s a leviták, akik a népet tanították, így szóltak az egész néphez: »Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve. Ne szomorkodjatok hát, és ne sírjatok!« Mert amikor a törvény szavait meghallotta, az egész nép sírt.”

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1016

De vajon miért sírhat egy nép a törvény hallatán? Talán úgy képzeljük ezt, hogy kijön a közlöny legújabb száma, elolvassuk benne az új közigazgatási szabályokat, hogy mennyi jár gyorshajtásért, meg milyen új építészeti rendeletek vannak, és ettől úgy meghatódunk, hogy mindjárt zsebkendő után kell nyúlni.

Nem, ez nem így volt. Ezdrás Isten törvényeit olvasta fel, amik… milyenek is voltak? Egyrészt bölcsek. Másrészt mélységesen igazságosak. Harmadrészt pedig nemcsak az igazság iránt elkötelezettek, de irgalmasok is.

Volt például ilyen előírás is: „Menjetek, és egyetek zsíros ételeket, és igyatok édes italokat!” (Neh 8,10). Ez nagyszerű! Igen, tessék ünnepelni! Ez az Úr szent napja! Azt is mondja: „Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek!” (Neh 8,10). Tehát nemcsak egyszerűen ünnepelni kell ma, hanem ebbe be kell vonni azokat is, akiknek semmijük sincs. Ez az igazság megjelenése, Isten törvénye és egyben Isten irgalma is.

Tehát a népnek oka volt a sírásra például azért, mert sosem hallottak még ennyire erős, bölcs és jóságos parancsokat. De ennél jóval többről is szó volt: a törvény szelleméről. Mi ennek a lényege? Az, hogy meghatározó kapcsolatban állnak Istennel. Az Úr egykor régen szövetséget kötött velük. Ez pedig mindent megváltoztat, ugye?

Voltak tehát rendkívül hasznos szabályok, amik nagyon okosan állították fel az együttélés és a közös boldogulás rendszerét. De ezek a törvények ugyanakkor egy viszonyból, egyfajta kapcsolódásból is származtak. Ez pedig nem volt más, mint a szövetség, amit Isten létesített népével. Ahogy Ezdrás ott állt ezen a faállványon, a férfiak és nők pedig mindnyájan hallották és értették, amit mond, felismerték, hogy hoppá, itt van Isten, aki ismer engem. Itt van Isten, aki szeret engem. Itt van Isten, aki szövetségre lépett velem, velünk. 

Szóval, onnan indultunk, hogy tudták még azt, hogy ők zsidók, de már nem értették, mit jelent ez. Néha mi is ilyenek vagyunk, ugye? Felnövünk azzal a közhellyel, hogy mindenki Isten gyermeke. Ha olyan helyen töltötted gyerekkorodat, ahol többnyire keresztények éltek, mi sem lehetett természetesebb… Nyilvánvaló, hogy mindenki Isten gyermeke. Aztán felfedezted, hogy azért ez így, ilyen formában nem igaz, és azt is, hogy tulajdonképpen nem is érted, mit jelent ez.

Igen, tudom, hogy keresztény vagyok, de nem tudom, mit jelent ez. Isten fia vagy lánya vagyok, de sosem gondolkoztam még azon, hogyan kell ezt érteni. De egyszer csak jön Ezdrás, az írástudó, és felolvassa a törvény szavait. Téged pedig szíven talál a felismerés, hogy „most már látom, milyennek alkottak meg engem, hogy ez legyek egész életemben… de egyáltalán nem éltem eddig ennek megfelelően”.

Az emberek azért sírtak, mert szembesültek az élettel, amire teremtve lettek, az önazonossággal, amire meg lettek váltva, de rádöbbentek, hogy hűtlen módon nem élnek ennek megfelelően. Ezért kell Ezdráséknak tisztázniuk, hogy ennek ellenére ez a nap szent a mi Urunk számára, mert lehet, hogy eddig nem értették mindezeket, de most már igen. Ezért a mai nap ünnepnap, nem pedig gyásznap. Ne szomorkodjatok! Menjetek, ünnepeljetek!

„Menjetek, és egyetek zsíros ételeket, és igyatok édes italokat! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek.” (Neh 8,10). Az Úrban való öröm az erősségetek. Ezeket a szavakat belehímezheted hát a kispárnádba, beleégetheted az elmédbe, a szívedbe. Hallottam olyan fordítást is, hogy „Az Úrban való öröm kell, hogy legyen az erősségetek.” Tehát ez nem lehetőség, hanem szükség. Az Úrban való örömnek kell a mi erősségünknek lennie.

Hagyjuk őket ünnepelni, és térjünk át Eszter könyvére, ahol elértünk a válság kezdetéhez. Itt van Ámán, aki a leghatalmasabb személlyé lépett elő Achasvéros király alatt. Az egész nép leborult előtte Mardokeus kivételével, aki Eszter rokona, egyfajta gyámja volt. Ámán kisstílűen ebből a tiszteletlenségből általánosít, amikor Achasvéros elé tárja, hogy „ezek a zsidók” itt élnek közöttünk a saját törvényeik szerint és „olyan ellenségesek voltak mindig is”, miért nem szabadulunk hát meg tőlük egyszer és mindenkorra? A király pedig, mint mondtam már, nem volt egy jó ember. Nem tekintünk rá történetünk hőseként. Rábólint, hogy rendben, csináld! Ha annyi zűr van ezekkel, nyírd ki mindet, ne vacakolj! Így hát megszületik az a bizonyos levél is.

„Látjátok, én szeretném megőrizni királyságom stabilitását, tartós nyugalmat teremteni, ezért kiirtok mindenkit, aki utamba áll. Békét szeretnék hozni azzal, hogy elpusztítom azokat, akik nem illenek a képbe.” – Ez olyan morbid, mint amikor biztosítani szeretném, hogy senki se legyen százhatvan centinél magasabb azzal, hogy levágom a lábát annak, aki mégis.

Ez majdnem olyan, mint amikor Izlandon fel akarták számolni a Down-szindrómát. Ez hihetetlen! Hogy csinálták? Egészen egyszerűen: a CBS News cikke szerint 2007 és 2015 között abortáltak minden olyan magzatot, akiről még a méhen belüli vizsgálatból kiderült, hogy Down-szindrómás… Achasvéros király levelében is azt olvashatjuk, hogy tartós nyugalmat és békét akar teremteni, de hogy? Úgy, hogy megöl mindenkit, aki békéjét megzavarja. Ebből is kiviláglik, mennyire gonosz uralkodó volt.

Így, amikor Eszter az ő színe elé készül, már nemcsak Vasti királynő esetét láttuk, hanem már az is világos, mennyire ingatag, erőszakos és ésszerűtlen tud lenni ez a király máskor is, és milyen könnyen dönt akár egy egész nép kiirtása mellett is. Ezért amikor Eszternek közben kell járnia a népéért – és egy kis előzetes: erre valóban meghívást kap –, akkor szó szerint az életét teszi kockára.

Hogyan vonatkozik ez ránk? Isten arra hív, hogy legyünk az Ő tanúi. Arra hív, hogy tanúságot tegyünk az Úr Jézus Krisztus mellett, ezért mi is az életünkkel játszunk. Ebből következik, hogy imákra és Isten kegyelmére van szükségünk. Ti is részesei vagytok a szövetségnek, ami a szeretet, igazság, irgalom és igazságosság szövetsége. Azért, hogy ezt a szövetséget megéljük és hirdessük, kegyelmekre van szükségünk.

Ezért imádkozom érted. Kérlek, te is imádkozz értem!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

Egy hozzászólás

  1. Isten kegyelmet szeretnénk,imádkozunk sokan és sokat,Kedves Kornél Atya Isten áldja hogy tanít minket!❤️