BIY HU cover 276. nap

276. nap: Ámán terve

Ezdrás reformja.

Akkor egy emberként összegyűlt az egész nép a Víz-kapu előtti térségen. Felszólították Ezdrás papot, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek. Akkor Ezdrás a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé tárta a törvénykönyvet, akik meg tudták érteni. A hetedik hónap első napja volt. A Víz-kapu előtti térségen reggeltől délig olvasott belőle a férfiaknak, a nőknek és mindazoknak, akik meg tudták érteni. Az egész nép figyelt a törvény könyvére. Ezdrás írástudó felállt az erre a célra készült faállványra. Jobbja felől Mattitja, Sema, Anaja, Urija, Hilkija és Maaszeja állt, balján Pedaja, Misael, Malkia, Hasum, Hasbaddana, Zakariás és Mesullam. Ezdrás kinyitotta a könyvet az egész nép szeme láttára – magasabban állt ugyanis, mint a nép –, s amikor kinyitotta, az egész nép felállt. Akkor Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, s az egész nép kitárt kézzel ráfelelte: ámen, ámen, ámen; majd mélyen meghajoltak, s földre borulva imádták az Urat. [Jesua, Bani, Serebja, Jamin, Akkub, Sabtai, Hodija, Maaszeja, Kelita, Azarja, Jozabad, Hanan, Pelaja, akik leviták voltak, kifejtették a törvényt a népnek. Közben a nép a helyén állt.] Ezdrás felolvasott az Isten törvénykönyvéből, lefordította, és megmagyarázta az értelmét, úgy, hogy meg is értették, amit felolvasott. Akkor Nehemiás, a kormányzó, Ezdrás pap és írástudó, s a leviták, akik a népet tanították, így szóltak az egész néphez: „Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve. Ne szomorkodjatok hát, és ne sírjatok!” Mert amikor a törvény szavait meghallotta, az egész nép sírt. Így szólt továbbá hozzájuk: „Menjetek, és egyetek zsíros ételeket, és igyatok édes italokat! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek.” A leviták meg csitították az egész népet ezekkel a szavakkal: „Csendesedjetek el, mert ez a nap szent. Ne szomorkodjatok!” Erre az egész nép elment, hogy egyék, igyék, megossza az ételt, és a nagy örömnek szentelje magát, mert megértették a tanítást, amelyet hirdettek nekik.

A sátoros ünnep.

Másnap az egész népből a családfők, a papok és a leviták Ezdrás írástudó köré gyűltek, hogy fejtse ki nekik a törvény szavait. Azt találták a törvényben megírva, amit az Úr Mózes által parancsolt, hogy Izrael fiai a hetedik hónap ünnepén lakjanak lombsátorban. Mihelyt ezt megtudták, kihirdették minden városukban és Jeruzsálemben: „Menjetek ki a hegyekbe, szedjetek olajfaágakat, fenyő-, mirtusz- meg pálmaágakat és más leveles ágakat, s csináljatok belőlük sátrat, amint meg van írva.” A nép kivonult, ágakat szedett, és sátrat csinált, ki-ki a háza tetején, az udvarában, az Isten házának előcsarnokában, a Víz-kapu előtti téren és az Efraim-kapu előtti téren. Az egész közösség – mindenki, aki csak hazatért a fogságból – csinált sátrat, és a sátorban lakott. Izrael fiai nem tettek így Nun fiának, Józsuénak napjaitól kezdve egészen eddig a napig. Igen nagy volt az örömük.

Ezdrás mindennap felolvasott az Isten törvénykönyvéből, az első naptól az utolsóig. Hét napon át ülték az ünnepet. A nyolcadik napon ünnepélyes összejövetelt tartottak az előírás szerint.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Mardokeus és Eszter szembenéznek a veszedelemmel.

Mardokeus is megtudta mind, ami történt. Akkor Mardokeus megszaggatta ruháját, hamuval és szőrzsákkal födte be magát, aztán bejárta az egész várost, és keservesen jajgatott. A királyi kapuval szemben megállt, mert szőrzsákba öltözve nem léphette át senki a király kapuját. Minden egyes tartományban, ahol csak kihirdették a király rendeletét és parancsát, nagy gyász borult a zsidókra, böjtöltek, sírtak és jajgattak. Sokaknak hamu meg szőrzsák lett a fekvőhelye. Eszterhez bementek szolgálólányai és eunuchjai, és elbeszélték neki a dolgot. A királyné mélyen megrendült, s ruhát küldött Mardokeusnak, hogy öltse magára, a szőrzsákot meg vesse le. De nem fogadta el. Akkor Eszter hívatta a király által szolgálatára rendelt eunuchok közül az egyiket, Hatakot, s elküldte Mardokeushoz, kérdezze meg tőle, mi történt és miért viselkedik így. Hatak elment, és fölkereste Mardokeust, aki egész nap ott volt a királyi kapu előtti téren. Mardokeus elbeszélt neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók kiirtása fejében. Aztán átadott neki egy másolatot is a kiirtásukról szóló, s Szuzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg Eszternek, és tájékoztassa felőle. Egyúttal meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe irgalomért, és könyörögjön népéért.

Ezt üzente neki: „Emlékezzél kicsiséged napjaira, amikor még kezemmel tápláltalak. Ámán ugyanis, aki második ember a királyságban, ellenünk beszélt és halálunkat kérte a királytól. Könyörögj az Úrhoz, s beszélj a királlyal, hogy szabadítson meg minket a haláltól.”

Hatak visszatért, és átadta Eszternek Mardokeus üzenetét. Eszter azt felelte Hataknak, meghagyva neki, hogy mondja meg Mardokeusnak: „A király szolgái és a tartományok lakói mind tudják, hogy aki – férfi vagy nő – hívatlanul bemegy a királyhoz a belső udvarba, az a könyörtelen törvény szerint halállal lakol, hacsak a király feléje nem nyújtja aranyjogarát, mert akkor életben marad. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király.” Amikor Mardokeus Eszter szavait meghallotta, ezt az üzenetet küldte neki: „Ne gondold, hogy a király palotájában te majd megmenekülsz, egyedül a zsidók közül. Mert ha te most hallgatsz, más helyről jön segítség és szabadulás a zsidóknak, de te és atyád háza elpusztultok. Ki tudja, vajon nem éppen ilyen időre jutottál-e királyi méltósághoz?” Erre Eszter azt üzente Mardokeusnak:

„Menj, és gyűjtsd össze a Szuzában található összes zsidót, s böjtöljetek értem! Három nap és három éjjel semmit se egyetek és ne is igyatok! Magam is ugyanígy böjtölök szolgálólányaimmal. Akkor aztán nem törődve a törvénnyel, bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.”

Mardokeus imája.
Eszter imája.

Mardokeus elment és aszerint járt el, amint Eszter meghagyta neki. Mardokeus – felidézve az Úrnak minden tettét – így könyörgött az Úrhoz: „Uram, Uram, mindenható Király! A te hatalmadban van a mindenség, és senki sem tud neked ellenállni, ha meg akarod Izraelt menteni.
Te alkottad az eget és a földet, s az összes csodálatos dolgot, amely az égbolt alatt található.
Te vagy a mindenség Ura, és nincs senki, aki ellenállhatna neked, Uram.
Te mindenről tudsz, tudod azt is, Uram, hogy nem gőgből, kevélységből vagy dicsőségvágyból tettem, hogy nem borultam le a fennhéjázó Ámán előtt.

Izrael szabadulásáért szívesen megcsókoltam volna még a lába nyomát is.
Azért tettem, hogy ne helyezzem ember dicsőségét Isten dicsősége fölé. Nem borulok le, Uram, senki más előtt, csak teelőtted, s ezt nem kevélységből teszem.

Most pedig, Uram, Istenem, Királyom, Ábrahám Istene, könyörülj népeden! Ránk vetették ugyanis szemüket, hogy elveszítsenek bennünket.

Azon vannak, hogy örökségedet, amely kezdettől fogva a tiéd, elpusztítsák.
Ne fordulj el tulajdonodtól, amelyet kiszabadítottál Egyiptom földjéről!
Hallgasd meg imámat, légy irgalmas örökségedhez, fordítsd gyászunkat örömre, hogy életben maradhassunk és dicsőítsük a nevedet, Uram! Ne engedd, hogy elnémuljon azoknak ajka, akik téged dicsőítenek!” Egész Izrael könyörgött minden erejéből, mert a halál már a szemük előtt lebegett. Eszter királyné is az Úrnál keresett menedéket a ránehezedő halálveszedelemben. Levetette díszes öltözékét, s a szorongás és gyász ruháját öltötte magára. Illatos kenetek helyett hamut és szemetet tett a fejére. Keményen megsanyargatta testét, s minden részét, amelyet azelőtt szívesörömest ékesített, most befödte hajával. Az Úrhoz, Izrael Istenéhez könyörgött, ezekkel a szavakkal:
„Uram, Királyunk, te Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs segítségem, s életemet kockáztatom. Tudom már a bölcsőtől, családom ölétől, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nép közül és atyáinkat is őseik közül, hogy örökrészed legyenek örök időkre, és amit ígértél, azt mind megadtad.

De vétkeztünk ellened, azért ellenségeink kezébe adtál minket, mert az ő isteneiket imádtuk. Igazságos vagy, Uram!

Nem elég nekik keserű szolgaságunk – kezüket bálványaik kezébe tették, hogy eltörlik szád parancsait, megsemmisítik örökségedet, bezárják azok ajkát, akik téged dicsőítenek, kioltják házad és oltárod fényét, és megnyitják a pogányok száját, hogy magasztalják az üres bálványokat, és ujjongjanak egy testi király színe előtt, örökké. Ne engedd át, Uram, jogarodat azoknak, akik nincsenek. Ne nevessenek romlásunkon! Fordítsd vissza tervüket ellenük, s aki ellenünk fordult, azt példásan büntesd meg! Emlékezzél, Uram és nyilvánítsd ki magadat szorongatásunk idején! Adj bátorságot, te isteneknek királya és minden hatalomnak Ura. Adj ajkamra ékes szavakat, amikor az oroszlán színe előtt leszek. Szívében kelts gyűlöletet ellenségünk ellen, hogy elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele. Minket meg szabadíts meg karoddal, és siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs senkim, Uram. Te mindenről tudsz, tudod azt is, hogy gyűlöltem a gonoszok dicsőségét, s borzadok a körülmetéletleneknek és minden idegennek ágyától. Ismered szorultságomat, hogy dicsőségem jelvényét, amelyet homlokomon hordok azokon a napokon, amikor meg kell jelennem, mennyire szégyellem. Utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, s nem is viselem nyugalmam napjaiban.

Szolgálód nem evett Ámán asztalánál, nem tartotta sokra a király lakomáit, s nem ivott az italáldozatok borából.

Szolgálód nem találta örömét másban, attól a naptól kezdve, hogy idehozták, mind a mai napig, csak tebenned, Uram.

Ábrahám Istene! Ó Istenem, te erősebb vagy mindenkinél, hallgasd meg a kétségbeesettek szavát, szabadíts ki minket a gonoszok kezéből! Szabadíts meg a félelemtől!”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A szorgalmas tervei
biztos nyereséget szereznek,
de a mohónak minden vágya csődbe vezet.

Kincsnek halmozása hazudozó nyelvvel
a halált hajszolóknak szétfoszló kacatja.

A rosszakat lerántja erőszakos tettük,
mert hisz nem hajlandók a helyeset tenni.

A bűnbe esett ember útja tekervényes,
de a tisztának egyenes a tette.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Köszönjük szent igédet, amit Ezdrás tárt elénk. Köszönjük, hogy felolvasta és megismertette a te törvényedet a hazatért zsidókkal. Köszönjük, hogy örömre hívod a te népedet, mert a te törvényed öröm forrása. Engedd, hogy mi is úgy tekintsünk a te törvényedre, a szeretet törvényére, hogy ez a mi szívünk örömének forrása. Engedd, hogy Isten gyermekeinek örömében élhessünk Krisztus, a mi Urunk által, ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Most ismét találkozunk Ezdrással, aki Nehemiás társa. Mit látunk itt? Mit tesz Ezdrás, az írástudó? Újra ismerteti Isten törvényét Izrael népével, mert úgy látszik, a száműzetés során elfelejtették azt. Pontosabban, arra emlékeztek még, hogy zsidók, de nem ismerték már a rájuk vonatkozó törvény mélységeit, az ezzel járó szövetség lényegét.

A 8. fejezet 9. verse így szól: „Akkor Nehemiás, a kormányzó, Ezdrás pap és írástudó, s a leviták, akik a népet tanították, így szóltak az egész néphez: »Ez a nap az Úrnak, a ti Isteneteknek van szentelve. Ne szomorkodjatok hát, és ne sírjatok!« Mert amikor a törvény szavait meghallotta, az egész nép sírt.”

De vajon miért sírhat egy nép a törvény hallatán? Talán úgy képzeljük ezt, hogy kijön a közlöny legújabb száma, elolvassuk benne az új közigazgatási szabályokat, hogy mennyi jár gyorshajtásért, meg milyen új építészeti rendeletek vannak, és ettől úgy meghatódunk, hogy mindjárt zsebkendő után kell nyúlni.

Nem, ez nem így volt. Ezdrás Isten törvényeit olvasta fel, amik… milyenek is voltak? Egyrészt bölcsek. Másrészt mélységesen igazságosak. Harmadrészt pedig nemcsak az igazság iránt elkötelezettek, de irgalmasok is.

Volt például ilyen előírás is: „Menjetek, és egyetek zsíros ételeket, és igyatok édes italokat!” (Neh 8,10). Ez nagyszerű! Igen, tessék ünnepelni! Ez az Úr szent napja! Azt is mondja: „Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek!” (Neh 8,10). Tehát nemcsak egyszerűen ünnepelni kell ma, hanem ebbe be kell vonni azokat is, akiknek semmijük sincs. Ez az igazság megjelenése, Isten törvénye és egyben Isten irgalma is.

Tehát a népnek oka volt a sírásra például azért, mert sosem hallottak még ennyire erős, bölcs és jóságos parancsokat. De ennél jóval többről is szó volt: a törvény szelleméről. Mi ennek a lényege? Az, hogy meghatározó kapcsolatban állnak Istennel. Az Úr egykor régen szövetséget kötött velük. Ez pedig mindent megváltoztat, ugye?

Voltak tehát rendkívül hasznos szabályok, amik nagyon okosan állították fel az együttélés és a közös boldogulás rendszerét. De ezek a törvények ugyanakkor egy viszonyból, egyfajta kapcsolódásból is származtak. Ez pedig nem volt más, mint a szövetség, amit Isten létesített népével. Ahogy Ezdrás ott állt ezen a faállványon, a férfiak és nők pedig mindnyájan hallották és értették, amit mond, felismerték, hogy hoppá, itt van Isten, aki ismer engem. Itt van Isten, aki szeret engem. Itt van Isten, aki szövetségre lépett velem, velünk. 

Szóval, onnan indultunk, hogy tudták még azt, hogy ők zsidók, de már nem értették, mit jelent ez. Néha mi is ilyenek vagyunk, ugye? Felnövünk azzal a közhellyel, hogy mindenki Isten gyermeke. Ha olyan helyen töltötted gyerekkorodat, ahol többnyire keresztények éltek, mi sem lehetett természetesebb… Nyilvánvaló, hogy mindenki Isten gyermeke. Aztán felfedezted, hogy azért ez így, ilyen formában nem igaz, és azt is, hogy tulajdonképpen nem is érted, mit jelent ez.

Igen, tudom, hogy keresztény vagyok, de nem tudom, mit jelent ez. Isten fia vagy lánya vagyok, de sosem gondolkoztam még azon, hogyan kell ezt érteni. De egyszer csak jön Ezdrás, az írástudó, és felolvassa a törvény szavait. Téged pedig szíven talál a felismerés, hogy „most már látom, milyennek alkottak meg engem, hogy ez legyek egész életemben… de egyáltalán nem éltem eddig ennek megfelelően”.

Az emberek azért sírtak, mert szembesültek az élettel, amire teremtve lettek, az önazonossággal, amire meg lettek váltva, de rádöbbentek, hogy hűtlen módon nem élnek ennek megfelelően. Ezért kell Ezdráséknak tisztázniuk, hogy ennek ellenére ez a nap szent a mi Urunk számára, mert lehet, hogy eddig nem értették mindezeket, de most már igen. Ezért a mai nap ünnepnap, nem pedig gyásznap. Ne szomorkodjatok! Menjetek, ünnepeljetek!

„Menjetek, és egyetek zsíros ételeket, és igyatok édes italokat! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek.” (Neh 8,10). Az Úrban való öröm az erősségetek. Ezeket a szavakat belehímezheted hát a kispárnádba, beleégetheted az elmédbe, a szívedbe. Hallottam olyan fordítást is, hogy „Az Úrban való öröm kell, hogy legyen az erősségetek.” Tehát ez nem lehetőség, hanem szükség. Az Úrban való örömnek kell a mi erősségünknek lennie.

Hagyjuk őket ünnepelni, és térjünk át Eszter könyvére, ahol elértünk a válság kezdetéhez. Itt van Ámán, aki a leghatalmasabb személlyé lépett elő Achasvéros király alatt. Az egész nép leborult előtte Mardokeus kivételével, aki Eszter rokona, egyfajta gyámja volt. Ámán kisstílűen ebből a tiszteletlenségből általánosít, amikor Achasvéros elé tárja, hogy „ezek a zsidók” itt élnek közöttünk a saját törvényeik szerint és „olyan ellenségesek voltak mindig is”, miért nem szabadulunk hát meg tőlük egyszer és mindenkorra? A király pedig, mint mondtam már, nem volt egy jó ember. Nem tekintünk rá történetünk hőseként. Rábólint, hogy rendben, csináld! Ha annyi zűr van ezekkel, nyírd ki mindet, ne vacakolj! Így hát megszületik az a bizonyos levél is.

„Látjátok, én szeretném megőrizni királyságom stabilitását, tartós nyugalmat teremteni, ezért kiirtok mindenkit, aki utamba áll. Békét szeretnék hozni azzal, hogy elpusztítom azokat, akik nem illenek a képbe.” – Ez olyan morbid, mint amikor biztosítani szeretném, hogy senki se legyen százhatvan centinél magasabb azzal, hogy levágom a lábát annak, aki mégis.

Ez majdnem olyan, mint amikor Izlandon fel akarták számolni a Down-szindrómát. Ez hihetetlen! Hogy csinálták? Egészen egyszerűen: a CBS News cikke szerint 2007 és 2015 között abortáltak minden olyan magzatot, akiről még a méhen belüli vizsgálatból kiderült, hogy Down-szindrómás… Achasvéros király levelében is azt olvashatjuk, hogy tartós nyugalmat és békét akar teremteni, de hogy? Úgy, hogy megöl mindenkit, aki békéjét megzavarja. Ebből is kiviláglik, mennyire gonosz uralkodó volt.

Így, amikor Eszter az ő színe elé készül, már nemcsak Vasti királynő esetét láttuk, hanem már az is világos, mennyire ingatag, erőszakos és ésszerűtlen tud lenni ez a király máskor is, és milyen könnyen dönt akár egy egész nép kiirtása mellett is. Ezért amikor Eszternek közben kell járnia a népéért – és egy kis előzetes: erre valóban meghívást kap –, akkor szó szerint az életét teszi kockára.

Hogyan vonatkozik ez ránk? Isten arra hív, hogy legyünk az Ő tanúi. Arra hív, hogy tanúságot tegyünk az Úr Jézus Krisztus mellett, ezért mi is az életünkkel játszunk. Ebből következik, hogy imákra és Isten kegyelmére van szükségünk. Ti is részesei vagytok a szövetségnek, ami a szeretet, igazság, irgalom és igazságosság szövetsége. Azért, hogy ezt a szövetséget megéljük és hirdessük, kegyelmekre van szükségünk.

Ezért imádkozom érted. Kérlek, te is imádkozz értem!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.