Adjunk hálát Istennek az élet ajándékáért – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

A hideg időjárás és a megfázás elmúlt napokban jelentkező tünetei miatt Ferenc pápa december 22-én, vasárnap délben a Szent Márta Ház kápolnájából vezette az Úrangyala imát.

„Sajnálom, hogy nem lehetek veletek a téren, de egyre jobban vagyok és szükség volt elővigyázatossági intézkedésekre” – nyugtatta meg a pápa a Szent Péter téren összegyűlt híveket, akik óriás kivetítőn követték szavait.

„Egyetlen gyermek sem tévedés” – fejtette ki beszédében a Szentatya. A Mária és Erzsébet találkozásáról szóló evangéliumi szakaszt elemezve a pápa hangsúlyozta, hogy legyen áldott minden anyaság. A világ minden édesanyja adjon hálát Istennek, aki az emberekre bízza a hatalmat, hogy életet adjanak a gyermekeknek!

Advent negyedik vasárnapján az evangéliumi szakasz Máriát mutatja be nekünk, aki az angyali üdvözlet után meglátogatja idős rokonát, Erzsébetet (vö. Lk 1,39-45), aki szintén gyermeket vár – kezdte beszédét a Szentatya, rámutatva, hogy találkozásuk olyan két nő találkozása, akik örülnek az anyaság rendkívüli ajándékának: Mária éppen most foganta meg Jézust, a világ Üdvözítőjét (vö. Lk 1,31-35), Erzsébet pedig előrehaladott kora ellenére méhében hordja Jánost, aki előkészíti majd a Messiás útját. (vö. Lk 1,13-17).

Mindketten sok mindenért örülhetnek, és talán azt érezhetnénk, hogy olyan távoli, nagy csodák főszereplői, amelyek általában nem fordulnak elő a mi tapasztalatainkban. Az üzenet, amit az Lukács evangelista Karácsony előtt néhány nappal át akar adni nekünk, azonban más – állapította meg Ferenc pápa. Amikor szemléljük Isten üdvözítő tevékenységének csodálatos jeleit, ez nem jelentheti azt, hogy távolinak érezzük magunkat tőle, hanem inkább hozzásegít ahhoz, hogy felismerjük az Ő jelenlétét és hozzánk közel álló szeretetét, például minden élet ajándékában, minden gyermekben, minden édesanyában. Az élet ajándékára utalva Ferenc pápa megjegyezte, hogy „Az Ő képmására” c. olasz katolikus tévéműsorban, amelyre gyakran utal beszédeiben, olvasott egy nagyon szép mondatot, amely így hangzott: Egyetlen gyermek sem tévedés. A gyermek az élet ajándéka.

A Szent Péter téren ma is ott lesznek az anyukák gyermekeikkel és talán vannak várandós anyukák is – folytatta beszédét a Szentatya, arra kérve a híveket, hogy ne legyenek közömbösek a várandós édesanyák jelenléte iránt. „Tanuljuk meg csodálni szépségüket, ahogy Erzsébet és Mária tette, áldjuk meg az édesanyákat, és dicsérjük Istent az élet csodájáért!” – hangzott a pápa buzdítása, majd felidézte személyes emlékét: „Nekem nagyon tetszik – nagyon tetszett, mert most már nem tehetem meg – amikor buszon mentem egy másik egyházmegyében és láttam, hogy amikor egy várandós nő felszállt a buszra, azonnal átadtak neki egy ülőhelyet: ez a remény és a tisztelet gesztusa!”

Utalással ezeknek a napoknak az ünnepi hangulatára, a díszekre, dekorációkra, karácsonyi zenére, a pápa arra buzdított, hogy ne feledkezzünk meg kifejezni az öröm érzéseit minden alkalommal, amikor egy anyával találkozunk, aki a karjában vagy az ölében hordja gyermekét. Ilyenkor imádkozzunk szívünkben, és mondjuk mi is, mint Erzsébet: „Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse!” (Lk 1,42); énekeljünk, mint Mária: „Magasztalja lelkem az Urat” (Lk 1,46), hogy minden anyaság áldott legyen, és a világ minden édesanyja adjon hálát Istennek és magasztalja Isten nevét, aki az emberekre bízza a hatalmat, hogy életet adjanak a gyermekeknek!

Hamarosan megáldjuk a „Kis Jézusokat” – mondta a pápa, utalva a hagyományra, miszerint a római gyermekek elhozzák a Szent Péter térre a Gyermek Jézus szobraikat, amelyeket majd Szenteste otthon elhelyeznek a jászolban. A Szentatya rámutatott az előtte lévő kis szoborra, amelyet Santa Fé érseke ajándékozott neki és amelyet ecuadori őslakók készítettek.

Szokásához híven beszéde végén a pápa önvizsgálatra szólította a híveket, a következő kérdések feltevését javasolva: hálát adok-e az Úrnak azért, hogy hozzánk hasonló emberré lett, hogy mindenben osztozzon létünkben, kivéve a bűnt? Dicsérem és áldom-e az Urat minden gyermekért, aki megszületik? Amikor találkozom egy kismamával, kedves vagyok? Fenntartom-e és megvédem-e a kicsinyek életének szent értékét az anyaméhben való fogantatástól kezdve?

Végül Szűz Máriához fohászkodott, aki áldottabb minden asszonynál: tegyen minket képessé arra, hogy áhítatot és hálát érezzünk a születendő élet misztériuma előtt.

Forrás: Vatican News