XVI. Benedek emeritus pápa lelki végrendelete: Maradjatok állhatatosak a hitben!
Az év utolsó napján, az emeritus pápa csendes távozásának estéjén tették közzé „sprirituális testamentumát” melyet 2006. augusztus 26-án írt, 79 éves korában, pápasága második évében. A pápa hálát ad életéért az Istennek, megköszöni családja, szeretett hazája, munkatársai és tanítványai segítségét, majd felhívással fordul a hívekhez: „Maradjatok állhatatosak a hitben! Ne hagyjátok, hogy összezavarjanak benneteket!”
Lelki végrendeletem
Ha életem e késői óráján visszatekintek megélt évtizedeimre, először is azt látom, mennyi mindenért kell hálát adnom. Hálát adok mindenekelőtt magának Istennek, minden jó adomány sáfárának, aki életet adott nekem és átvezetett a zűrzavarok különböző időszakain. Mindig felemelt valahányszor kezdtem elcsúszni és mindig újra rám derítette arcának világosságát. Visszatekintve látom és megértem, hogy ennek az útnak még a sötét és fárasztó szakaszai is az üdvösségemet szolgálták és hogy éppen azokban Ő jól irányított engem.
hirdetés
Köszönetet mondok szüleimnek, akik életet adtak nekem egy nehéz időszakban és akik nagy áldozatok árán, szeretetükkel csodálatos otthont készítettek számomra, amely tiszta fényként világítja meg napjaimat mind a mai napig. Apám világos hite megtanított minket, gyerekeket, hogy higgyünk és útjelzőként mindig szilárdan állt minden tudományos ismeretszerzésem közepette. Édesanyám mély áhítata és nagy jósága olyan örökség, amelyet soha nem tudok eléggé megköszönni. Nővérem évtizedeken át önzetlenül és szerető gondoskodással segített engem. Bátyám világos ítéleteivel, erélyes eltökéltségével és szívének derűjével mindig utat egyengetett számomra, az ő folyamatos előttem járása és kísérése nélkül nem tudtam volna megtalálni a helyes utat.
Őszintén köszönöm Istennek azt a sok barátot, férfiakat és nőket, akiket mindig mellém állított; munkatársakat életutam minden szakaszában; tanárokat és tanítványokat, akiket nekem adott. Mindnyájukat hálásan rábízom az Ő jóságára. És szeretnék köszönetet mondani az Úrnak gyönyörű hazámért, a bajor Elő-Alpok lábainál, amelyben mindig magának a Teremtőnek a ragyogását láttam meg kitűnni. Köszönet szülőföldem népének, mert bennük mindig újra megtapasztalhattam a hit szépségét. Imádkozom, hogy országunk a hit földje maradjon és kérem kedves honfitársaimat, ne engedjétek, hogy eltántorodjatok a hittől. Végül hálát adok Istennek azért a szépségért, amit életutam minden szakaszán megtapasztalhattam, különösen Rómában és Olaszországban, amely második hazámmá vált.
Szívből bocsánatot kérek mindazoktól, akiket bármilyen módon megbántottam.
Amit korábban honfitársaimnak mondtam, most azt mindazoknak mondom, akiket az egyházban a szolgálatomra bíztak: Maradjatok állhatatosak a hitben! Ne hagyjátok, hogy összezavarjanak benneteket! Gyakran úgy tűnik, hogy a tudomány – egyrészt a természettudományok, másrészt a történeti kutatások (különösen a Szentírás exegézise) – mintha képes lenne a katolikus hittel ellentétben megdönthetetlen eredményeket felmutatni. Régi időktől fogva megéltem a természettudományok átalakulását és megállapíthattam, hogy éppen ellenkezőleg, a hittel szembeni látszólagos bizonyosságok elenyésztek, mivel nem bizonyultak tudománynak, hanem a tudományt csak látszólagosan illető filozófiai értelmezéseknek, ahogy másfelől a természettudományokkal folytatott párbeszéd során a hit is jobban megtanulta megérteni állításai illetékességének határait és így önnön sajátosságát.
Immár hatvan éve kísérem a Teológia útját, különös tekintettel a biblikus tudományokra és a nemzedékváltások során olyan megingathatatlannak tűnő tételek összeomlását láttam, amelyek puszta hipotézisnek bizonyultak: a liberális nemzedék (Harnack, Jülicher stb.) , az egzisztencialista nemzedék (Bultmann stb.) és a marxista nemzedék. Láttam és látom, hogy a hit ésszerűsége miként emelkedett ki és emelkedik ki ma is újra a hipotézisek szövevényéből. Jézus Krisztus valóban az út, az igazság és az élet – és az Egyház, annak minden elégtelenségeivel együtt – valóban az Ő Teste.
Végül alázatosan kérem, imádkozzatok értem, hogy az Úr minden bűnöm és hiányosságom ellenére fogadjon örök hajlékába. Mindazokért, akik rám bízattak, nap mint nap szívből imádkozom.
XVI. Benedek pápa
