„Woelki bíborost el kell pusztítani, mert egyértelműen katolikus” – Mi az igazság a gyűlöletkampány mögött?
Rainer Maria Woelki kölni bíborost az utóbbi években szüntelen támadások érik, a legvalószínűbb értelmezés szerint amiatt a szilárd kiállása miatt, amivel nem fogadja el a németországi Szinódusi Út erőteljes nyomulását. Álláspontjáról már többször tájékoztattuk a Katolikus.ma olvasóit (itt és itt), legutóbb pedig az Úrnapján tartott prédikációját tettük közzé (itt). Az alábbi írásban Martin Lohmann történész, teológus áll ki a kölni főpap mellett.
A támadókat nem érdekli, hogy Woelki bíborost már többször is felmentették, hogy esetében nem sikerült sem a visszaéléseket, sem pedig azok eltussolását bizonyítani, viszont az áldozatok tanácsadó testületét bizonyíthatóan csak eszközként használják ellene.
Nagyon úgy tűnik, hogy a Woelki-ügyből egy véget nem érő történetet akarnak csinálni. Legalábbis azok, akik semmi mást nem akarnak, mint ennek a bíborosnak és érseknek a végét. A tények és a tisztesség már régóta nem játszanak szerepet. Verik a tamtamot és lármáznak, többé-kevésbé előkelősködően és mindig olyan aggodalmaskodó kifejezéssel az arcukon, amennyire csak sikerül. Nekik nem számít semmit, hogy Rainer Maria Woelkit már többször felmentették, hogy nem lehetett bizonyítani a visszaélést, de a visszaélések eltussolását sem, hogy bizonyíthatóan nem történt semmi pénzügyi szabálytalanság, vagy hogy ellene az áldozatok tanácsadó testületét is csak eszközként használják. Még ha az áldozatok tanácsadó testülete ki is jelenti, hogy a bíboros semmilyen formában nem bántalmazta, egyesek az ilyen kijelentéseket következetesen félrehallják, és figyelmen kívül hagynak minden más tényt is, amely csak zavarná a Woelki elleni lejárató kampányt. Össztűz alá vették a bátran kitartó érseket, és azt a valóságnak korántsem megfelelő benyomást keltik, hogy már a kölni érsekségen belül is mindenki a püspök ellen fordult. Különösen egyes papok, akik, ki tudja, milyen okból – féltékenységből, irigységből, a problémáik kivetítéséből vagy önteltségből? – a nyilvánosság előtt folyamatosan támadják az érseket, miközben magukat egy kellemetlen „Feszítsd-meg hadjárat” vezetőinek láttatják, amely hadjárat reményeik szerint azzal ér véget, hogy a bíboros majd csak eltűnik egyszer. Csöndesen jegyezzük meg, hogy mindez pont az ellenkezője annak az engedelmességnek, amire ezek az urak a felszentelésükkor felesküdtek.
Egy biztos: Woelki sokakat zavar. De az is biztos, hogy sokakat éppen NEM zavar. Éppen azokat nem zavarja, akik hálásak azért, hogy az érsekük még mindig katolikus, hogy hisz Isten Fiának valóságos jelenlétében az Eucharisztiában, és nem a korszellemre, hanem az egyház alapítójára, Jézus Krisztusra akarja alapozni az egyházi reformokat. Az érsekség híveinek többsége nagy valószínűséggel így gondolkodik, ezek az emberek pedig bíborosuk mellett állnak. Sajnos amivel a korrekt bánásmódot nem ismerők brutális és aljas módon visszaélnek, az pontosan az a tény, hogy aki csendben marad, az nem tartozik a hangoskodók közé, és nem tartozik a magukat aggódónak láttató önimádókhoz sem, akik gyűlöletükben egészen nyilvánvalóan szemük elől vesztették a valóságot, a fősodratú média hatalmába kerültek, és most támadásba lendültek egy néha kissé érdesnek és ügyetlennek tűnő főpásztor ellen. Őket ez az ember pontosan azért zavarja, mert nem támogatja a “német” egyház önpusztítását, hanem katolikus akar maradni. Woelki még mindig pontosan tudja, mi jelent egy püspök küldetése. És mivel ezzel a “német” nemzeti egyház megsemmisítésének útjában áll, őt magát kell megsemmisíteni. Az önpusztító mozgalmaknak egzisztenciálisan veszélyesnek és zavarónak kell találniuk egy érseki címet viselő embert, akinek hite van és aki ki is tart mellette.
Bizony az érsek elleni uszítók közül nem egy ember, aki média-tanácsadóra szorul, de fejlődésre biztosan képes még, meghallhatná a bűnbánatra és megtérésre szóló belső hívást, akár papi gallért visel, akár nem. Aztán, amikor majd a soha véget nem érő történet mégiscsak jó és tisztességes véget ér a bámulatosan toleráns érsekre mondott egyértelmű igennel, bizony sok bűnösen aggodalmaskodónak lesz némi házi feladata a méltányosság és a keresztényi szeretet újbóli elfogadásával kapcsolatban. A kölni egyháznak és a németországi egyháznak szüksége van erre, és meg is érdemli.
Rövidített fordítás: Frick József
Forrás: Kath.net