Kim Taegon Szent András, Isten csempésze

Az árulással és kémkedéssel vádolt koreai pap, Kim Taegon András a csempészek ásza volt, de elítélték, mert nem volt hajlandó megtagadni Krisztust. Az egyház szeptember 20-án ünnepli őt és a szintén mártírhalált vállaló társait.

Kim Taegon Andrást, az ország első katolikus papját 1984-ben avatták szentté Szöulban apjával és sok más mártírtársával együtt. Mindannyian azért áldozták életüket, hogy megnyerjék Koreát Krisztusnak. Kim Taegon Szent Andrást honfitársai az ország egyik legnagyobb alakjaként tartják számon. Egy hatalmas szentélyben tisztelegnek előtte, melyet a gyászos nevű „Levágott Fejek Dombján” építettek, ahol 1846. szeptember 16-án vesztette életét. Nem mindig becsülték őt ilyen sokra: amikor meghalt, ezt a csupán 25 éves fiatalembert egyszerűen árulónak és kémnek tekintették. Ez volt egyébként az elítélésének az oka is.

Az ön-evangelizáció egyedülálló jelensége

Koreának az Egyházba való belépése nagyon meglepő történet, mivel koreai világi híveknek köszönhető. 1780 körül Kínában missziót teljesítő diplomaták fedezték fel Krisztust és döntöttek úgy, hogy hogy megosztják a Jézussal való találkozás boldogságát és örömét honfitársaikkal. Sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Róma felfigyeljen az ön-evangelizációnak erre az egyedülálló jelenségére, és aggódva ezeknek az elkötelezett, de a hitben felületesen képzett embereknek az esetleges tévelygései miatt, úgy döntött, hogy papokat küld hozzájuk. Olyan nehéz és veszélyes volt misszionáriusokat küldeni „a reggeli nyugalom földjére”, ahogy Koreát nevezik, hogy csaknem fél évszázad telt el, mire megérkeztek.

Ez idő alatt az evangelizáció árnyékban és titokban folyt, a műveltebb emberek szűk köreiben, akik többnyire az arisztokráciához tartoztak. Ilyen volt Ignace Kim és felesége is, szülei annak az 1821-ben Dangjinban született kisfiúnak, aki kései megkeresztelésekor, 15 éves korában az András nevet kapta.

Isten csempésze

1839-ben András apját letartóztatták és kivégezték keresztény volta miatt, ami a Csoszon-dinasztia fejedelmeinek szemében egyet jelentett azzal, hogy átállt az ellenséghez. A más vallásra áttérést Koreában, akárcsak Kínában vagy Vietnamban, a civilizáció és az ősi szokások elárulásának tekintik. Ez már önmagában is súlyos vád, de emellett a keresztényeket még azzal is gyanúsították, hogy egy „ötödik hadoszlophoz” tartoznak, amely előkészíti az ország nyugati hadseregek általi megszállását, a misszionáriusok és a helyi katolikusok pedig ennek a hadoszlopnak az előőrsei. Ez szörnyű ördögi kör volt, mert a katolikus misszionáriusoknak, akik a világ végére is elmentek életüket kockáztatva a pogányok megmentéséért, nem volt hátsó politikai szándékuk (mint egyes protestáns társaiknak), és letartóztatásuk és mártíromságuk híre olyan felháborodást váltott ki Európában, hogy ez végül valóban elvezetett a nyugati flották beavatkozásához, amelyek hivatalosan a külföldön levő papok és a helyi keresztények védelmében indultak meg. Ez pedig természetesen a legellenségesebbek alá adott lovat…

Tény azonban, hogy mint mindig, az üldözések éppen ellenkező hatást eredményeztek, mint amit reméltek, hiszen „a vértanúk vére a kereszténység magva”. Apja halála nem riasztotta el a fiatal Andrást, hanem felébresztette benne a papi hivatást. Elhagyta Koreát, hogy Makaóban készüljön fel a papságra, ahol az egyetlen távol-keleti szeminárium működött. 1845-ben a kínai Sanghaj közelében szentelte pappá a párizsi külképviseleti missziók francia püspöke, Ferréol püspök, aki nagyon hamar felismerte az első koreai papban rejlő lehetőségeket. Hiszen beszéli a nyelvet, ismeri a szokásokat, el tud vegyülni a lakosság körében és szabadon mozoghat, ami szinte lehetetlen a misszionáriusok számára, akik kénytelenek voltak hónapokig rejtőzködni mindenféle lehetetlen menedékhelyeken. Hasonlóképpen, András ismerte a Kínából Koreába vezető összes utat, amelyeket hagyományosan arra használtak, hogy vámmentesen hozzák be az országba az árukat. Ez a tevékenység, amely ideje nagy részét lekötötte, számos misszionáriusnak tette lehetővé, hogy bejusson Koreába, ezért a fiatalember elnyerte az „Isten csempésze” becenevet.

Tettenérése, letartóztatása

A tengeri útvonalakat mégis csak kényelmesebbnek ítélő Ferréol püspök felkérte Kim Taegon atyát, hogy végezzen részletes kutatást a Koreai-félsziget partjairól és kikötőiről. Ezt a munkát kétségtelenül csak misszionáriusok végezhették volna, és valóban kémtevékenységre hasonlított, különösen, mivel az anyagokat a francia haditengerészet tisztjeinek adták át… Miközben megpróbált kapcsolatot teremteni egy kínai hajó kapitányával a misszionáriusok titkos beutaztatása céljából, 1846 júliusának végén Andrást, akit már figyelt a rendőrség, tetten érték és letartóztatták a hajó fedélzetén.

Előkelő származása és műveltsége megmenthette volna, ha megtagadja Krisztust. Több mint két hónapig kínozták a börtönben, de a fiatal pap hűséges maradt. A vizsgálóbíró ezután Szöulba szállíttatta őt hazaárulás és ellenséges hatalom szolgálatában elkövetett kémkedés vádjával, amely Koreában mindenhol halálbüntetést vont maga után. Kim Taegon András sem úszhatta meg. 1846. szeptember 16-án lefejezték. Az Egyház kétszer is megemlékezik róla: a vértanúságának napján és szeptember 20-án, a többi kora ősszel megkínzott kereszténnyel egy időben.

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia