Szent Ferenc ünnepének apropóján nézzük meg, hogyan inspirálhat bennünket a 13. századi szerzetes arra, hogy pozitívabban, és kevésbé stresszes módon lássuk a pénzügyi dolgainkat.
Mai világunkban gyakran úgy tűnik, hogy az értékünket az anyagi sikerrel és a gazdagsággal azonosítják. Ebben a felfogásban az emberek könnyen eshetnek abba a csapdába, hogy úgy látják, az élet végső célja a pénz. Akár anyagi biztonságra törekszünk, akár napi kiadásainkat szeretnénk jobban kontrollálni, anyagi ügyeink sokszor túl nagy szerepet játszanak az életünkben. Sőt, még emberi kapcsolatainkra is megosztó hatással lehetnek.
Játsszunk el a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha másképp gondolkodnánk a pénzügyekről? Ha nem a pénz felhalmozása, gyűjtése lenne az elsődleges célunk, hanem a pénzügyi egyensúly, az anyagi javak által elérhető célok és azok megvalósítása lebegne a szemünk előtt?
A 13. századi szerzetes, Assisi Szent Ferenc egyházunknak az egyszerűség és az együttérzés iránti elkötelezettségéről ismert szentje. Szent Ferenc időtlen bölcsességet ajánl a mai ember számára is, mely segíthet megváltoztatni a pénzhez való viszonyunkat. Tanításai ugyan a spirituális hitben gyökereztek, de arra ösztönözhetnek bennünket, hogy egészségesebb, tartalmasabb kapcsolatot alakítsunk ki anyagi ügyeinkkel.
Íme néhány jó tanács Szent Ferenctől, hogy pénzügyeinket békésebben és céltudatosabban tudjuk kezelni.
Tekints más szemmel a gazdagságra, vedd észre, hogy az nem pusztán a pénz bősége
Köztudott dolog, hogy Szent Ferenc lemondott a családi vagyonról, és a szegénységet választotta. Nem azért, mert magát a pénzt elutasította, hanem mert úgy látta, hogy az élet egyszerű örömeiben és mások szolgálatában nagyobb gazdagságot talál. Bár nem kell mindannyiunknak ilyen szélsőséges döntéseket hoznunk, mégis meríthetünk egy kis inspirációt példájából, ha újra megfogalmazzuk magunknak, mit is jelent igazából a „gazdagság”.
A gazdagságot nem csupán pénzben kell mérni. Gazdagabbak lehetünk emberi kapcsolataink által, gazdagíthat bennünket az értelmes munka vagy a másoknak végzett szolgálat. Ha a gazdagság fogalmát kitágítjuk úgy, hogy ezeket a nem anyagi elemeket is beleértjük, értékelni fogjuk mindazt a bőséget, ami már a miénk, ami a birtokunkban van. Ez a szemléletváltás csökkentheti azt a nyomást, ami arra irányul, hogy folyamatosan több pénzt hajszoljunk, és arra ösztönözhet bennünket, hogy értékeljük azokat az élményeket és kapcsolatokat, melyek az ember életét teljessé teszik.
Légy hálás azért, amid van
Szent Ferenc egyik legcsodálatosabb tulajdonsága volt, hogy az élet legegyszerűbb dolgaiért is hálát adott. Naphimnusz című imájában a természet szépségét ünnepelte, a napot és a holdat, a szelet és a vizet. Ha megbecsülést, hálát táplálunk szívünkben a körülöttünk levő világ legkisebb és legalapvetőbb dolgai iránt, megváltozhat az anyagi dolgokhoz való hozzáállásunk is.
Napjaink fogyasztásorientált világában könnyű egyfolytában azon tépelődni, hogy mi az, amink nincs – legyen az magasabb fizetés, nagyobb ház vagy valamilyen luxuscikk. De a hála érzésének szokássá alakításával megtanulhatjuk értékelni azt, amink van – ahelyett, hogy mindig többre törekednénk.
Szánj minden nap legalább egy percet arra, hogy átgondold, milyen források állnak a rendelkezésedre, elegendőek-e a szükségleteid fedezésére vagy akár a pénzzel megkapható apró élvezetekre, például meg tudsz-e inni egy csésze kávét egy barátoddal. A hála érzése képes átbillenteni gondolkodásunkat a „szűkösségből” az „elegendő” dimenziójába. Ezáltal olyan elégedett, jó érzés tölthet el bennünket, amely kevésbé függ az anyagi helyzetünktől.
Találd meg az egyensúlyt a szerzés és az adás között
Szent Ferenc életét a szolgálatnak szentelte. Bár legtöbbünknek nem lehet manapság ez a teljes munkaidős hivatása, mégis van valami magával ragadó abban, ahogyan Szent Ferenc az adakozásra összpontosít, nem pedig a szerzésre, a gyarapodásra. Tanításai emlékeztetnek bennünket arra, hogy a nagylelkűség nem csak a nagy adományokból vagy nagy gesztusokból áll. Az adakozás szellemének ápolása a lényeg, akár időt, pénzt vagy egyéb erőforrást ajándékozunk.
A kiegyensúlyozott pénzügyi élet nem csak arról szól, hogy mit tartunk meg magunknak, hanem arról is, hogy mit osztunk meg másokkal. Ha költségvetésednek akár egy kis részét is olyan célokra fordítod, amelyek számodra fontosak, vagy olyanokat támogatsz, akik rászorulnak, pénzügyi döntéseid céltudatosabbá válnak. Tanulmányok kimutatták, hogy az adakozás növelheti a boldogság és a beteljesülés érzését, ez a jó érzés pedig csökkentheti a pénzügyi stresszt gyakran kísérő szorongást.
Egyszerűsítsd pénzügyi dolgaidat!
Szent Ferenc egyik alapvető tanítása az egyszerűség gondolatára épült. Az egyszerűség elméletébe beletartozott az anyagi fölöslegektől mentes élet, ami szabaddá tesz arra, hogy az ember arra összpontosítson, ami igazán számít. Bár a legtöbben nem fogunk szegénységi fogadalmat tenni, pénzügyeink kezelésében az egyszerűség elvét hasznosan alkalmazhatjuk.
Az egyszerűsítés szellemében leegyszerűsíthetjük költési szokásainkat például azáltal, hogy tudatosabban vásárlunk. Tegyünk fel magunknak egészen egyszerű kérdéseket: „Valóban szükségem van erre?” Vagy: „Tényleg olyan értéket hoz az életembe, amire szükségem van?” (Ezeket átgondolva módosíthatjuk fogyasztási szokásainkat, ami még a környezetünkre is pozitív hatással lehet. Arról nem beszélve, hogy Szent Ferenc is biztosan értékelné!)
A kiadások egyszerűsítésébe beletartozik a pénzügyi folyamatok egyszerűsítése, például az online számlafizetés használata, vagy a saját értékeinkhez igazodó, világos pénzügyi terv felállítása. A cél nem a nélkülözés, hanem a tisztánlátás. A pénzügyi káosz megszüntetése lehetővé teszi számunkra, hogy az igazán fontos dolgokra figyeljünk.
Légy elégedett azzal, ami itt és most van
Mivel általában egyre többre vágyunk, Szent Ferenc elégedettsége a meglévő körülményekkel fontos tanulsággal szolgálnak. Inkább abban lelte örömét, amije van, semmint a jövőbeli gazdagságra törekedett volna. Ha így fogjuk fel az elégedettséget, akkor képesek lehetünk ellenállni annak a kísértésnek, hogy túlhajtsuk magunkat a mind több anyagi javak hajszolása közben.
Ahelyett, hogy azon „pörögnénk”, hogy mink nincsen, próbáljunk meg a jelenben élni, és örülni annak, ami van. Ki tudjuk elégíteni az alapvető szükségleteinket? El tudjuk fogadni a jelenlegi anyagi helyzetünket, még ha nem is ideális? A jelenre összpontosítva és az elégedettség érzésének gyakorlásával csökkenthetjük a stresszt, és könnyebben megbékélünk azzal, hogy jelenleg hol tartunk anyagilag.
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia
Josefayerbrider
2024. november 5. at 21:14
INRI,
Lélek lélek, de miböl élek? Kérdezte egyszer Erdödy Imre atya a sajóvámosi plebános édesanyámtól. Attól függ, hogy ki miböl akar élni? Elengedhetetelen a pénz vagy az azon vett javak az életünkhöz. Egyszerü belátni: étel, ital, ruházat, meleg szoba (épitkezés-vagy bérlet), tanulás-i lehetöség, közlekedés, müvelödés, urambocsá` szórakozás, nyaralás, beteg és nyugdíjasellátás, adományozás mind -mind pénzbe kerülnek…
Egyszerü azt is belátni, hogy ki-kiért felelös a fentiek biztosítására azok felé, akik nem tudnak (még, vagy-már) dolgozva, a munkájukkal pénzt keresni valamely munkátatónál vagy vállakozoként (gyerekek, betegek, öregek stb.) …
Vannak olyan munkáltatók is, amelyek adományokból élnek- ilyenek pl. az egyházi munkáltatók, akik a papokat is alkalmazzák (nyugdij és beteg biztosítójuk is van). Azonban az egyháznak vannak „termelö munkáltató részlegei is“, pl. erdök, földbirtokok, szállodák, fizetös öregotthonok és kórházak-iskolák, üdülök, lelkigyakorlatos házak stb. Egy biztos, bevételekre szüksége van annak akinek kiadásai is vannak.
Azoktól a predikációktól fel áll a ször a hátamon, amelyek teljesen elrugaszkodnak a valós élettöl. Pl. legutóbb egy hála´szról volt szó egy predikációban , aki naponta 2 órat halászott, a halat eladta egy sütödenek és abból megélt a meditarrán klimában, utána pedig aludt a tengerparton, meg élvezte az életet. Egy vállakozo erre felfigyelt, s`mondta neki, hogy hala´sszon többet, mert akkor többet tud eladni több pénze lesz. De minek nekem több pénz? – kérdzte a halász. Mert akkor gépesíthetsz-céget alapithatsz és alkalmazottaid dolgoznak, te meg majd aludhatsz a napon a tengerparton. Azt így is megtehetem- mondta a halász – mert csak két órát halászok. Az atya a predkikációban megdicsérte a halászt, mert nem volt pénzhajhász- hanem kímélte a testét és egészségét a túlzott munkától…Abszurdum…Tipikusan egy adományokból élö vénlegény mentalitás…de ha páran rágják a küszöböt (a gyerekek) ez akkor már nem olyan egyértelmü, hogy pihenjünk mert az egészséges…
Hogy valaki ne legyen harácsoló az eddig ok…meg, hogy ne hajszoljuk magunkat…A napi nyolc óra munka (plusz ingázás 1-2-3 óra) azonban mindenkitöl megkövetelhetö…Vasárnapi pihenönapot azonban meg kell tartani… (de az ökrünket akkor is el kell la´tni)…Persze akinek nincs ökre, mert pl. adományokból él az ezt másképp látja.
Edödy Imre atya a vatkiáni valutáról:
Tele van a hócipőm, padlásom az „Isten áldja, fizesse meg”-gel. Inkább adnának pár forintot, ahelyett, hogy a „vatikáni valutával” fizetnek ki.
Minden attól függ, hogy ön hitetlen vagy hívő, vallástalan vagy vallásos. Valóban, egy hitetlen ember számára az Isten áldása, vagy az az ígéret, hogy imádkoznak érte, az égvilágon semmit sem jelent. Ha nincs egy hatalmas, jó Urunk, akkor mindez lehet a jóakaratnak, szeretetnek, ragaszkodásnak egy bizonyos jele, semmi több. Ezért oly veszedelmes kinevetni vagy megmosolyogni ezt a köszönetet. Aki ezt teszi, elárulja, hogy lényegében számára Isten segítsége, az imádság nem jelent semmit.
Viszont, ha valaki komolyan, igazán hisz, ez a „vatikáni valuta” milliószor többet ér az angol fontnál, a dollárnál, vagy bármilyen hatalmas összegű bankbetétnél.” -eddig az atya intelmei…
Magam is ezt tapasztaltam. Álljon itt egy konkrét velem megesett példa. A nejem kántor karnagy volt 12 éves kora óta. Az egyik nagy-városi plebánián a domonkos atya megfizette a nejemet a stola dijszabás szerint a tempolmi orgonálásáert és karvezetésért…Az utódja, ezt beszüntette… Azt mondta, hogy az Isten majd megfizeti az orgonálást a miséken… Láss csodát úgy is lett. Reggel nyolcra egy másik atya egy másik közeli templomban megbízta a nejemet egy korai vasárnapi nyolcas misén való orgonálásra igen magas díjazással. Söt a városi önkormányzati temetökbe is felvételt nyert a nejem un. “temetési orgonista-ként”-I alkalmazásra. Volt, hogy többet keresett vele, mint én. Arról nem is szólva, hogy abban az idöszakban magam is egy biztos önkormányzati müszaki-munkahelyet kaptam, aminek az esélye elötte igen kicsi volt… Csodák csodákra történtek velünk. Ezekröl késöbb írok. Volt a jólfizetö állásainkból pénzünk amikböl tudtuk a gyerekeinket iskoláztatni is- Méghozzá mind a tízet…
Osli mosolygós madonna könyörögj érettünk.