Szellemidézés bibliai szemmel
A hónap végéhez közeledve illik egy dolgot tisztázni: A „Halloween” az angol „All Hallows’ Eve” (Mindenszentek előestéje) kifejezésből származik. Mindenszentekkor azokról az elhunytakról emlékezünk meg, akik már eljutottak a mennyországba. Szent IV. Bonifác pápa május 13-án szentelte fel a római Pantheont a Szűzanya és az összes vértanú tiszteletére, melyből évfordulós ünnep lett. Az összes szentnek az ünnepét a VIII. században III. Gergely május 31-re, majd a IX. században IV. Gergely november 1-jére helyezte. A Halloween tehát lényegileg keresztény eredetű, az újpogányság képviselői viszont szeretik visszavezetni az ősi kelta Samhain ünnepre, melyet október vége felé tesznek. A többségnél azonban ez az ünnep manapság átment egyfajta romantikus rajongásba a félelem, a sötétség és a rémisztő dolgok irányába, így a szellemek felé is. Többen próbálkoznak ebben az időszakban ez utóbbiak megidézésére, akár komolyan, akár játékból.
A halottak szellemeinek a megidézése mindig is szembement a Biblia tanításával (vö. Lev 19,31; MTörv 18,11; Iz 8,19). A szellemidézés egyetlen konkrét esete az 1Sámuel 28,3-25-ben található meg, amikor Saul – akit egykor Isten választott ki, hogy Izrael első királya legyen, de később engedetlensége miatt elhagyta őt – a filiszteusok hatalmas seregétől megrettenve, végső elkeseredésében egy halottlátó asszonyhoz fordult, hogy idézze meg Sámuel próféta szellemét, hogy tanácsot kérjen tőle. A megidézett szellem aztán megjövendölte a király vereségét és halálát, amely végül be is következett.
A Szentírás más helye azt erősíti meg, hogy valóban Sámuel volt (vö. Sir 46,20). Egyes bibliamagyarázók a történet más aspektusaiból is arra következtetnek, hogy az elhunyt Sámuel megjelenése nem az asszony révén, hanem Isten akaratából történt. Ilyen az asszony meglepő felkiáltása (1Sám 28,12), Sámuel szemrehányása Saul felé (28,15), illetve, hogy az író nevén nevezi (28,15-16.20).
Csodás jelenések történhetnek Isten által, melyekről a Szentírás is tanúskodik. Ilyen Makkabeus Júdás döntő csata előtti álombéli látomása, melyben az előző főpap, Oniász és Jeremiás próféta bátorította (2Makk 15,11-16), illetve Mózes és Illés megjelenése Jézus mellett a színeváltozás hegyén (Lk 9,30).
Viszont az elhunytak lelkének megjelenítését két fő okból sem szabad kierőszakolni. Először is, ezzel megsértenénk az ő méltóságukat. Másodszor pedig, ezzel azt kockáztatjuk meg, hogy démoni erőket szabadítunk a nyakunkra, melyek szeretnek a „világosság angyalaiként” megmutatkozni (vö. 2Kor 11,14).
Mindenszentek, illetve Halottak Napján törekedjünk inkább a szentek életpéldájának elmélkedésére, valamint a tisztítótűzben szenvedő lelkek megsegítésére a nekik felajánlott szentmise, az ima (vö. 2Makk 12,44-45) és a jócselekedetek révén.
Írta: Jámbor Tibor
INRI,
az ember vallásos lény. Mindenki meghalt a kezedtektöl fogva. Miért nem nyugszik bele az ember, hogy ez a 60-120 évünk van és kész? Miért megy ki a temetöbe egyáltalán? Miért vannak temetök? Senki nem hiszi, hogy az elásott halott tényleg az az ember akit elötte ismert…Mégis kimegy a sírjához (minek, ha rágondolni otthonról a folteböl is tudna?)
Mert emlékeink vannak a paradicsomi állapotokról (örök bolodgságról amit a bün szakított félbe), aki odalent van (a csontjai) az azok feletti ima hatékony…Tudjuk, érezzük, hogy ezzel nincs vége-kampec és kész…Mert az a személy már a mennyei Yerushalaymban van (ha nem zárja ki magát onnan-mert ehez is hatalmat kapott). Például-ha maga akarja eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz, mindíg változó hangulatának engedve. Nem akar engedelmeskedni a Mózesi 10 parancsolatnak (4 parancsolat és 6 tiltás), ami boldogságunk egyetlen forrása ezen a földön…Mert a mennyei Yerushalaymban nincsenek templomok, se papok se vallások-nem kell egy harmadik, az egyes ember és a Jótermtö közé, aki elmagyarázza, hogy mit is akar Ö (mert mindeki megtudja töle közvetlenül). Az ember annyival több minden teremtménynél (állatnál-növénynél és élettelen-létzönél), hogy nyilvánvalóan képes a jó és a rossz megkülönböztetésére, meg arra is, hogy kiválassza az ahoz való mércét=normatívát is, amihez képest jót vagy rosszat tehet…Aki ezt a választást tudatosan kerüli, annak az Istenhitnél sokkal nagyobb hitre van szüksége a saját létezése és annak érteleme “ki-ókumlálásához”…Megnyugtató választ önmagában az ember erre nem találhat egyedül (Isten nélkül) ezért lesz az ilyen ember szabados-letargikus-csapongó és soha sem megelégdett-boldog…ugyanis csakis a Jóteremtönél vannak az örök életet (boldogságot) adó igék. Méghozza közösségben. Jézus mondta, lásd Máté evangeliuma 18 fejezezet: “A közös ima. 19Azt is mondom nektek, Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. 20Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.”
Az, hogy Illés eljött (Mózessel együtt) a Jézusnak eröt adniuk (amikor vért izzadt a félelemtöl amiatt ami rávárt-a büntelenre-kirótt korbácsolasok és kereszthalál) az a messiás jegyei.
Lásd Malakiás könyve 3. fejezezet:
“22Emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek a törvényéről, a parancsokról és a rendelkezésekről, amelyeket Hóreb hegyén adtam neki egész Izrael számára. 23Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom.” Ez az emberi megváltás=halál és harmadnapi feltámadás napja lesz…A bárány az Ószövetségben Isten szabadító szeretetének legkiemeltebb jele. A húsvéti lakoma központi szimbóluma (Kiv 12,1-27), hibátlan, hím és
egyéves, akinek vére megmenti mindazokat, akiket érint.
„Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bûneit!” Ezekkel a szavakkal mutatja be Keresztelô János tanítványainak a feléjük közeledô Jézust.
Lásd még Izajás 11. fejezezet: “A Messiás
111Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. 2Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, 3s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, 4hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. 5Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő. 6Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket. 7Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. 8A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. 9Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.”
Tehát fennen látható, hogy Keresztelö János és Illés próféta is (aki meg is jelent Jezusnak a szineváltozásakor) A Jézus Krisztus=Felkent=messiás Istenfia Megváltó elöhirnökei voltak. Ez azonban nem “szellemidézés”, hanem a profeciai beteljülés miatt történt volt.
Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk.