Székely János püspök: A nyugati kereszténységnek megtérésre volna szüksége

Székely János szombathelyi megyéspüspökkel közölt részletes interjút a Szabad Európa, mely szól az egyház és az állam szoros kapcsolatáról és a Ferenc pápa támogatta szinodalitás veszélyeiről; az egyházi iskolák „privilegizált” helyzetéről, az abúzusok kezeléséről, valamint az egyház és a politika, a kereszténydemokrácia –politikai kereszténység viszonyáról és végül de nem utolsó sorban a megújulás lehetőséges útjáról.

A teljes interjú itt olvasható, a továbbiakban néhány gondolatot emelünk ki és osztunk meg olvasóinkkal.

Székely János püspök szerint az egyháznak nem szabad beavatkoznia a konkrét politikai küzdelembe. Az egyháztalanodó korban a befogadó magatartás helyett inkább bárkákat kellene építeni, „ahol az értékeinket átmenthetjük”.

„Úgy gondolom, hogy igen sok keresztény ember (és köztük sok egyházi vezető) azért támogatja a konzervatív eszmeiségű pártokat, mert úgy gondolja, hogy sok nagyon alapvető kérdésben – például az illegális migráció fékezése, a család értékének hangsúlyozása, a genderideológia iskoláktól való távol tartása stb. – ezekhez a politikai erőkhöz hasonlóan gondolkodunk.

Ez a fontos értékekben való hasonlóság természetesen nem menti fel az egyházakat az alól a prófétai küldetés alól, hogy időről időre felemeljék a szavukat az aktuális államhatalom igazságtalanságaival szemben, hogy szóljanak és cselekedjenek a gyöngék, szegények, betegek, idősek, a társadalom legsérülékenyebb rétegei érdekében.”

Egyházi iskolák helyzete

Az egyházi iskolák kapcsán a főpásztor megjegyzi: „Az egyházi iskolák alapvetően ugyanannyi támogatást kapnak, mint az államiak. Az alapvetően szó azért szükséges a mondatba, mert ezek a számítások igen bonyolultak, sohasem egészen pontosak. Az azonban igaz, hogy az egyházi iskolák mintha mégis többet tudnának fordítani az iskolák fenntartására. Ennek oka egyrészt az, hogy az egyházi iskolákat működtető szakmai szervezeteink sokkal kisebbek, mint a hasonló funkciót ellátó állami szervek (Klebelsberg Központok), másrészt az egyes egyházi iskolák gazdaságilag önállók, így jobban tudnak tervezni, gazdálkodni, spórolni.”

“A katolikus egyház elsősorban a szakpolitikai testületekbe (Köznevelési Érdekegyeztető Tanács, Köznevelés-stratégiai Kerekasztal, Szakképzési Innovációs Tanács, Köznevelési Tudományos Tanács) delegált képviselőin keresztül igyekszik a pedagógusok helyzetének javítását szolgáló intézkedéseket elérni.”

Szinódus

“A szinodalitás jelszavának örve alatt sok olyan jelenség kezd teret nyerni az egyházban (például a genderideológia; a Szentírás isteni tekintélyének és a Katolikus Egyház Katekizmusa irányadó voltának megkérdőjelezése; az evangélium hirdetésének háttérbe szorulása a mindenkivel való párbeszéd érdekében; erkölcsi és tanbeli relativizmus és szubjektivizmus), amelyek az egyházat gyengítik, amelyek a hiteles kereszténységtől idegenek. Ezért tart bizonyos távolságot ettől a szellemi áramlattól a magyar katolikus közösség túlnyomó többsége.”

Szeretet és befogadás

“”Az első keresztények egyik legfőbb jellemzője volt, hogy szerették egymást, segítették a szegényeiket, egyenlő méltóságú embernek tartották a rabszolgát is. Kereszténységünk hitelességének egyik legfőbb mértéke az, hogy a hitünkből fakad-e szeretet, fakadnak-e tettek.

A római közgondolkodás nem tartotta elég befogadónak az első keresztényeket.”

“Egy hanyatló nyugati kultúrában nem biztos, hogy a legfontosabb érték a befogadó magatartás. Lehet, hogy sokkal fontosabb bárkákat, élő szigeteket építeni, ahol az értékeinket átmenthetjük.”

A nyugati kereszténység megtérésére volna szükség

“A nyugati kereszténységnek megtérésre volna szüksége. Szükség lenne először is újra belátni a hit igazságait, újra meggyőződni ezekről, visszanyerni a kereszténység intellektuális erejét. Másodszor szükség lenne hitelesebb keresztény életre: élő szeretetközösségekre, a szegények segítésére, ragyogó családokra. Harmadszor szükség volna a hit erőltetés nélküli, de mégis bátor és örömteli továbbadására.”

“A mindenkori polgári hatalomtól való távolságot elsősorban a kereszténység saját identitásának megtalálása útján tudjuk elérni. Azt kell világosan látnunk és tennünk, ami kereszténységünkből fakad, és bátran, néha prófétai módon is kell tudnunk ezt kimondani az ateista, materialista ideológiákkal, az erkölcsi relativizmussal és akár egy adott kormányzat igazságtalanságaival szemben is.”

“Tegyünk meg mindent egy olyan társadalomért, ahol az erkölcsi tisztaság újra érték, a médiában, a kultúránk minden területén, az egyházi és állami intézményekben és családjainkban is!”

Az igazi megújulás

“Az igazi megújulás egyébként mindig az emberi szívekben, a mélyben történik, nem külsődleges mozgalmak és aktivizmus által. (…) Az igazi megújulás elsősorban nem a formákat és külsőségeket, nem az intézményi szintet érinti. Annál mélyebb. Bennünk kell hogy történjen.”