202. nap: Isten ítélete

Korszak: Fogság

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged és hálát adunk neked. Köszönjük bölcsességedet, amikor a Példabeszédek könyvében Salamon által beszélsz hozzánk. Salamon a gondolatok szintjén bölcs volt, de a tetteiben nem mindig… Ő emlékeztet minket arra, hogy akik téged választanak, még ha semmijük sincs, akkor is a helyes úton járnak. Még a gazdagok és az erősek is hozzád térnek vissza. Mi nem gazdagságot vagy hatalmat kérünk tőled, hanem mindenekelőtt jó kapcsolatot szeretnénk ápolni veled és egymással is. Urunk, Istenünk, saját magunkkal is szeretnénk megbékélni. Olyanok szeretnénk lenni, akik nemcsak az elménkkel és a szavunkkal mondunk igent neked, hanem az egész életünkkel. Jézus nevében kérünk, segíts, hogy igent mondjunk bölcsességedre, hogy ma és minden nap bölcsességben járjunk! Ámen. Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Izajás könyve 66 fejezetből áll, és most az első harmadánál tartunk. Az Ítélet könyvénél járunk, de bátorítalak titeket, hogy ne csüggedjetek! Pár gondolat elöljáróban… A Bibliában ezek a fejezetek a legnehezebbek. Eddig azt gondolhattátok, hogy a Leviták, a Számok vagy a Második Törvénykönyv volt a legnehezebb. Valóban, ezek nehezek voltak, de amikor Izajást olvassuk a következő negyven napban, majd Jeremiást és Ezekielt, akkor is nagy kihívás elé nézünk. 

Izajás 23. fejezetében Tíruszról olvasunk egy fenyegető jövendölést. Olvasunk Tarsisról, Ciprusról, Szidonról, amik ismerősek lehetnek, de valójában fogalmunk sincs, miről beszél itt a próféta. Ezek a részek egyfajta titokzatos nyelvezetet használnak. Egy misztikus, prófétai nyelvet, ami régi időkről és emberekről beszél. Nehéz felismerni, hogy Isten ezekben ma hogyan szól hozzánk. Néha konkrét történelmi eseményekre utalva beszél Isten Izajáshoz, amikor például Tíruszról kap próféciát. Néha viszont nagyon egyértelműen látszik, hogy ez nekünk is szól. Ha nem érted ezeket a szavakat, fogalmad sincs miről beszélnek, akkor segítek most pár dolgot helyretenni.

Tehát Tíruszról van szó. Tírusz egy hatalmas és gazdag föníciai kikötőváros volt a Földközi-tengernél a mai Libanon területén. Ez a város valóban nagyon gazdag lett, s emiatt el is felejtkezett Istenről. Pedig Isten alkotta, hozta létre és áldotta meg. Emiatt rosszra fordul a sorsa: „A Seregek Ura határozott így, hogy megszégyenítse minden dicsőségét s gőgjét, és megalázza a föld minden előkelőjét” (Iz 23,9). Ezt olvassuk tehát: „Olyan gazdag és hatalmas lettél a nemzetek között, hogy elfelejtetted az Urat, a te Istenedet”.

Mi történik ezután? Az Úr megengedi a káldeusoknak és az asszíroknak, hogy elfoglalják: „Bástyáit lerombolták, s az egész romhalmazzá vált” (Iz 23,13). Majd így folytatja: „Azon a napon Tírusz feledésbe merül hetven esztendőre” (Iz 23,15). „A hetven év elmúltával … az Úr meglátogatja Tíruszt” (Iz 23,17). Vagyis ez fog történni hetven évvel azután, hogy az asszírok bejöttek és elpusztították Tíruszt: visszatér, felépül és újból gazdag lesz. A gazdagsága most azonban valami nagyobb célt szolgál majd. Ezt olvassuk a 23. fejezet 19. versében: „De nyeresége és keresete adomány lesz, amelyet az Úrnak szentelnek. Nem gyűjtik tehát össze és nem teszik félre, hanem azoké lesz ez a nyereség, akik az Úr színe előtt laknak, hogy jóllakásig egyenek és szép ruhákba öltözzenek” (Iz 23,19). A nyeresége lesz az érdeme, vagyis az adománya. Ez egy prófécia. Nemcsak Tírusz hetven év utáni azonnali helyreállításról, hanem egyértelműen arról is, hogy a tírusziak keresztényekké válnak. Ez Tírusz történelmének valós része. Tírusz már az Egyház missziójának kezdetén kereszténnyé vált. Az Apostolok cselekedetei 21,3-ban olvashatjuk, hogy Pál apostol Tíruszban keresztény tanítványokkal találkozott. A város keresztény közössége fennmaradt a későbbi századokban is, bár a keresztények különböző korszakokban üldözéseket szenvedtek el, és a város a középkor folyamán többször muszlim uralom alá került. De ami lényeges, hogy Tírusz az Úrhoz fordult. 

A 24. fejezet a föld közelgő ítéletéről beszél. Ismét a költői nyelvezet jelenik meg az Úr soha meg nem hiúsuló ítéletéről. Ezt úgy kell érteni, hogy az Úr ítélete mindig beteljesedik. „Aki elmenekül a rettegés hangja elől, az verembe esik. És aki kimászik a veremből, azt tőr fogja meg” (Iz 24,18). Vagyis bármit teszel, az Úr ítélete mindenképp be fog következni. „Bizony, megnyílnak az ég zsilipjei, és meginognak a föld alapjai” (Iz 24,18b). Az Úr ítélete mindent érinteni fog. Erről beszél a 19. és a 20. vers is: „Recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld. Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl.” (Iz 24,19-20). Tovább, a 21-től a 23-asig terjedő szakaszok is erről írnak, hogy a foglyok és az uralkodók is ítélet alá esnek. Végül az utolsó versben ez áll: „Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsősége véneinek színe előtt” (Iz 24,23).Ez már nem csupán egy figyelmeztetés, hanem egy ígéret is. Ígéret arról, hogy bár az ítélet el fog jönni, s akik elfordultak az Úrtól és lázadtak ellene, azok ítélet alá esnek, de Isten végül uralkodni fog. Uralkodni fog Júdában, a Sion-hegyén. Uralkodni fog Jeruzsálemben. Ez Izajás üzenete.

Térjünk rá Habakuk könyvére. Habakuk nem feltétlenül Júda népének prófétál. Egyszerűen rámutat, hogy Isten válaszolni fog a sok gonoszságra, ami a földön van. A második fejezetben ötször kiált fel úgy, hogy „jaj annak, aki…”. Az első fejezetben először elmondja mit lát, hogy az emberek elfordultak az Úrtól, bántják és kihasználják egymást. Majd megkérdezi, hogy ki fog felettük ítélkezni? És ekkor jön a 2. fejezetben Isten válasza, az öt „jaj annak, aki” rész, ahol Isten hoz ítéletet. Az első két részben Isten kijelenti Habakuk által, hogy „jaj azoknak, akik igazságtalanul gazdálkodnak, gyűjtögetnek”. A harmadik részben „jaj azoknak, akik szolgákat tartanak és másokat kihasználnak”. A negyedik részben „jaj azoknak, akik felelőtlenül irányítanak másokat, leitatják és megszégyenítik őket”. Végül az utolsó jajkiáltás a bálványimádókra vonatkozik. Majd Habakuk teljesen egyértelműen leírja, hogy mi fog történni Babilonban. Ami Babilonnal történik, az minden nemzetben meg fog történni. A legtöbb nemzet Babilonná válik majd… 

Mindegyik jajkiáltás, az emberek bántása, a rabszolgamunka, az igazságtalan vezetés, a bálványimádás és az Úrtól való elfordulás – ez mind Babilonban lesz és minden nép körében megtörténik. Ezért a próféta szavai ugyanúgy szólnak hozzánk most is, ahogyan ott, abban az időben szóltak.

Holnap Habakuk utolsó fejezetét fogjuk hallani. Ez Habakuk imádsága, amelyben visszafordul az Úrhoz, bár tudja – ahogy a Szentírás bölcs emberei is tudják –, hogy ami Babilonnal történik, az minden nemzettel megtörténik. A legtöbb nemzet elbukik, ahogy Babilon is elbukott.

Habakuk pedig olyan imádságot mond majd, amely nemcsak erről a bukásról beszél, hanem az Úr szerepéről is saját dicsőségének megmutatásában. Az Úr szerepéről nemcsak az ítélet elhozatalában, hanem a dicsőség elhozatalában is – az ő saját dicsőségében, hogy megismerhető legyen.

Remélem, elég érthető így. A próféták könyveiben nagyon-nagyon könnyen el lehet veszni. De nem akarunk elveszni. És ha csak egy napra is elvesztettétek a talajt a lábatok alól; ha elvesztettétek a fonalat, és azt gondoltátok: „nem értem, mi van Tírusszal, Szidónnal és mindezekkel a helyekkel Izajás könyvében. Nem tudom, miről beszél Habakuk Babilonnal kapcsolatban” – ne aggódjatok!

Csak nyissátok ki holnap is a Zarándok applikációt, vagy a Spotifyt, az Apple podcastet vagy a YouTube-ot. Nagyon jó lesz. A következő napokban tovább haladunk Izajással. Habakukkal még egy napig, aztán Szofoniás következik, majd Báruk, aztán Ezekiel. És minden rendben lesz, higgyétek el!

Csak haladjatok tovább! Olvassatok tovább! Hallgassatok tovább! Nyomjátok meg továbbra is a lejátszás gombot!

Én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem! És imádkozzunk a Biblia egy év alatt hallgatóiért, minden társunkért!