Hollandia Európa egyik legszekularizáltabb országa. Persze nem volt ez mindig így. 1860 és 1960 között az egyház Hollandiában virágzott – sőt, egyes becslések szerint a világon minden 10 misszionáriusból egy holland volt.
De nem sokkal ezután az időszak után az egyházi élet Hollandiában elkezdett összeomlani. Az 1980-as években a holland gyermekek 37%-át keresztelték meg a katolikus egyházban – ma már kevesebb, mint 3%-át.
A 70-es években a katolikusok a lakosság 40%-át tették ki, ma a lakosság mintegy 20%-a vallja magát katolikusnak.
Napjainkban gyakran hallani templombezárásokról és plébániák összevonásáról, mivel a holland egyházmegyék az alacsony templomlátogatottsággal küzdenek. Hollandiában nem ritka, hogy az ember belép egy óvodába, boltba vagy étterembe, és hamar rájön, hogy a hely korábban templom volt.
Hollandia arról is ismert, hogy a világ egyik legprogresszívebb társadalma: elsőként legalizálta a melegek házasságát, és többek között az abortusz, az eutanázia, a prostitúció és a kábítószerek legalizálása terén is élen jár.
De ezeket a nehézségeket jól ismerve, néhány katolikus azt mondja, hogy látja a remény jeleit a jövőre nézve. Az egyik ilyen katolikus Wim Eijk bíboros, Utrecht érseke.
Eijk bíboros a múlt héten adott interjút a The Pillarnak Utrechtben – a hollandiai egyház jövőképéről, a szinodalitásról szóló szinódusról és az evangelizációról.
Az alábbiakban néhány gondolatot emelünk ki Eijk bíboros válaszaiból.
A “zsinat” szó két görög szóból származik, a sún szóból, amely “egyet” jelent, és a hodós szóból, amely “utat” jelent, tehát a jelentése: egy út.
Mi katolikusok egy utat választunk, aki maga Krisztus. A kérdés tehát az, hogyan tudjuk az Egyház minden tagját arra ösztönözni, hogy azt az utat járja, amely Krisztus személyében van.
Az evangelizáció akkor lesz gyümölcsözőbb, ha a közösség minden tagja részt vesz benne. A fő kérdés tehát az, hogyan tudjuk a közösség minden tagját a Krisztusba vetett személyes hitre ösztönözni.
Egyházunknak ki kell lépnie, kifelé kell fordulnia, és ez nem csak a holland egyházat érinti, hanem az egész világot. Egyházközségeinknek misszionáriussá kell válniuk. Papjainknak misszionáriusokká kell válniuk saját plébániájukon.
Hirdetniük kell az evangéliumot sok olyan embernek, akik elvesztették az egyházhoz való kötődésüket és elvesztették hitüket, vagy akiknek a hite nagyon meggyengült. Tehát kifelé forduló egyháznak kell lennünk.
2008 és 2011 között egyesítettem a plébániákat [az Utrechti Főegyházmegyében]. A 326 plébániáról 48 plébániára csökkentünk. 2014-ben írtam egy körlevelet az érsekség jövőjével kapcsolatos elvárásaimról. Ebben a levélben azt írtam, hogy 2028-ban, abban az évben, amikor 75 éves leszek és lemondok, az érsekségnek körülbelül 20 plébániája lesz, egyenként egy-két templommal.
Tehát a plébániák, a papok és a katolikusok száma végül is egyensúlyban lesz. Arra számítok, hogy addigra kicsi lesz az egyházunk, de a fiatalabb, meggyőződéses katolikusok egyháza lesz.
Ez az a kreatív kisebbség, amelyik kereszténnyé tudja tenni a kultúrát.
– Sokszor mondta, hogy reménykedik. De mivel látja, hogy az egyház sokkal kisebb hatást gyakorol a társadalomra és a holland emberekre, ez ésszerűtlennek tűnhet. Miért reménykedik? – teszi fel a kérdést a The Pillar újságírója.
Hiszek Krisztusban, és Krisztus soha nem fogja cserbenhagyni az egyházát. Ez az első.
Még ha az egyház az egész világon hanyatlik is – és látjuk, hogy a katolikusok száma világszerte csökkenni fog, nem csak Hollandiában -, ez számomra nem jelent különbséget.
A Krisztusba vetett hitem ugyanaz marad.
A lelkem mélyén nagy örömet érzek, mert Krisztus elhívott, hogy pap legyek. Ezt az örömöt senki sem veheti el tőlem. Semmi. Ez az öröm megmarad. Még ha a templomba járók száma csökken is, a papság öröme megmarad bennem.
Ezért nagyon hálás vagyok, hogy Isten elhívott, hogy személyesen képviseljem Őt, különösen az Eucharisztiában és a kiengesztelődés szentségében.
Ismétlem, mi marad Hollandiában? Egy kicsi, de erős egyház, mert azok az emberek, akik még mindig az egyházban maradnak, és továbbra is minden vasárnap misére járnak, meggyőződéses katolikusok.
Egyszer lelkiatyám azt mondta nekem, hogy visszatértünk az Apostolok Cselekedeteinek napjaihoz. Az Egyház nagyon sanyarú körülmények között alakult ki, és nagyon kicsi Egyház volt.
Hogyan is remélhették, hogy ilyen kis létszámmal az egész világon terjeszteni tudják az evangéliumot? Pedig aztán nagyon gyorsan ez meg is történt. Tíz vagy húsz évvel a feltámadás után a hit már a Római Birodalom számos részén elterjedt. Ez a Szentlélek munkája. Amikor az Apostolok Cselekedeteit nézzük, azt gondolhatjuk, hogy a főszereplők Péter, Pál, az apostolok. De nem. A főszereplő, bár egy kicsit a háttérben van, mindig a Szentlélek, aki pünkösdkor adatott az apostoloknak.
Az interjú kivonatolt fordítását Garay Barna olvasónknak köszönjük!
Josefayerbrider
2024. június 17. at 23:14
INRI,
a föszereplö Szentlélek az emberi hithirdetést használja fel az igazság és a hit terjesztésére. Embereket tesz meg föszereplövé:
Az a 12 (11) analfabéta zsidó halász a Jézus barátai. Ök. A föszereplök. Akiket az elsö perctöl kezdve üldöztek, majdcsak minden hatalmi csoportok akik körülvették öket. Az apostolok, akik ezt a zsidó szektát (lényegében a feltámadott Jézus-eseményt hirdetöket) -a lélek sugallatára- a zsidó peszach=husvét után 49 (50) nappal savuot=pünkösd-kor a zsidóknak (és az ott elvö csekély számu zsidókhoz betérteknek -prozelitáknak- is) hirdetni kezdték. Ez a shavuot a tízparancsaolat újbóli adásának ünnepe a zsidóknál.
Shavuotkor=nálunk pünkösd, a judaizmus a Tízparancsolat megújult fogadását ünnepli a Sínai-hegyen. Ugyanis, amikor először megkapta őket, Mózes mérgében összetörte a tízparancsolatot tartalmazó kőtáblákat, mert mire Ö lejött a Sináj hegyröl, ott lenn Izrael népe egy aranyborjút imádott az élö Isten helyett. Mózes ezután visszament a Sínai-hegy tetejére, hogy még egyszer elkérje az Úrtol a 10 boldogító parancsolatokat tartalmazó két kötáblát.
Amikor Péter ezen az ünnepen elöször nyilvános beszédet tartott, lényegében a 10 parancsaolatot terjeszette ki minden népekre, ahogyan azt Jézus meghagyta neki…Ehez kellett azonban a Szentlélek Isten (harmadik Isteni személy) pünkösdi ereje. Aki lángnyelvek formájában tüzelte fel az apostolok lel´ket, hogy nem hallgatthattak tovább arról amit kezükkel tapntottak, szemükkel láttak és fülükkel hallottak= a feltámadott Jézuskrisztus-Istenfia-Megváltóról.
Lásd apostolok cselekdetei 2. Fejezettöl: „1Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. 2Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. 3Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. 4Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. 5Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. 6Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. 7Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? 8Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? 9Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, 10Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, 11krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.” 12Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: „Mi lehet ez?” 13Mások gúnyosan megjegyezték: „Teleitták magukat édes borral.”….Peter szólásra melekedett: 22Izraelita férfiak! Halljátok meg szavamat! A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket – amint tudjátok – általa vitt végbe köztetek. 23Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek. 24Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, 25hisz Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak. 26Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik el. 27Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet. 28Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed előtt. 29Testvérek, férfiak! Hadd mondjam el nektek Dávid pátriárkáról nyíltan, hogy meghalt és eltemették, sírja mind a mai napig itt van köztünk. 30Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel is megerősítve ígéretet tett: az ő ágyékának gyümölcséből ültet majd valakit trónjára, 31előrelátva beszélt Krisztus feltámadásáról, hogy sem nem marad az alvilágban, sem testét nem éri rothadás. 32Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk. …37E szavak szíven találták őket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?” 38„Térjetek meg – felelte Péter –, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát. 39Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket – bár távol vannak – meghívott a mi Urunk, Istenünk.”…Ekkor voltak az elsö keresztelések is az Atya a Fiú és a Szenetlélek nevére…
Lásd továbbá az Apostolok Cselekedeti 10 fejezttöl: „A romai százados Kornéliusz (goj=nemzsidó) már várta őket, összehívta a rokonságát és benső barátait. 25Amikor Péter megérkezett, Kornéliusz eléje sietett és a lábához borult, hogy hódoljon neki. 26De Péter fölemelte. „Állj fel – mondta –, hisz én is csak ember vagyok.” 27Amikor vele beszélgetve beljebb került, és meglátta az összesereglett embereket, 28így szólt hozzájuk: „Jól tudjátok, hogy mennyire tilos zsidó férfinak pogánnyal érintkeznie vagy vele tartania. De nekem az Isten megmutatta, hogy egy embert sem szabad közönségesnek vagy tisztátalannak tartani. 29Ezért minden habozás nélkül ide siettem a meghívásra. De szeretném tudni: Miért küldtetek értem?” 30Kornéliusz válaszolt: „Éppen ebben az órában lesz négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam házamban, és egy férfi jelent meg előttem ragyogó ruhában. 31Ezt mondta: Kornéliusz, imádságodat meghallgatta az Isten, és alamizsnáidról megemlékeztek színe előtt. 32Küldj el tehát Joppéba, és hívasd el a Péternek nevezett Simont! A tímár Simon házában szállt meg, a tenger partján. 33Rögtön érted küldtem, s te voltál szíves eljönni. Most tehát mindnyájan itt állunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk, amire neked az Isten megbízást adott.”
Péter beszéde.
34Péter így kezdte beszédét: „Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, 35mindenki kedves előtte, aki féli és az igazságosságot cselekszi, bármely nép fia is. 36A tanítást ugyan Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által. Ő mindenki Ura. 37Ti tudjátok, mik történtek a Jánostól hirdetett keresztség után Galileától kezdve egész Júdeában. 38Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S ő ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten. 39Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Aztán megölték, keresztre feszítették, 40de harmadnap feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmutatta, 41igaz, nem az egész népnek, hanem csak az Istentől előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk (a tizenkettönek), akik ettünk és ittunk vele halálából való feltámadása után. 42Megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tanúsítsuk, hogy ő az, akit az Isten az élők és holtak bírájául rendelt. 43A próféták mind tanúságot tesznek arról, hogy aki hisz benne, elnyeri nevében bűnei bocsánatát.”
Kornéliusz megkeresztelkedése.
44Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást. 45A zsidókból lett keresztények, akik Péterrel érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra=gojokra=hitetlenekre is kiárad. 46Mert hallották, hogy megkapták a nyelvek adományát, és magasztalják az Istent. Péter megszólalt: 47„Meg lehetne tagadni a keresztvizet azoktól, akik a Szentlelket éppen úgy megkapták, mint mi?” 48Ezzel elrendelte, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteljék meg őket. Őt viszont arra kérték, hogy maradjon még náluk néhány napig.
Mindez a rómaiaik által megszállt területeken, azok által üldöztetve történtek meg. Ugyancsak Herodes (a királyuk) is üldözte öket: Lásd Apostolok cselekdeti 12. Fejezettöl: Heródes üldözi a keresztényeket.
21Ebben az időben Heródes király elfogatta az egyház néhány tagját, hogy ártson nekik. 2János testvérét, Jakabot karddal kivégeztette. 3Amikor látta, hogy ezzel megnyerheti a zsidók tetszését, azon volt, hogy Pétert is elfogassa. A kovásztalan kenyér ünnepét ülték. 4Elfogatta, börtönbe záratta, és rábízta négy, egyenként négy katonából álló őrségre. Az volt a szándéka, hogy húsvét után a nép elé vezetteti. 5Míg Pétert fogva tartották a börtönben, az egyház állandóan imádkozott érte az Istenhez. 6Azon az éjszakán, amikor Heródes elő akarta vezettetni, Péter két katona között aludt, kettős lánccal megbilincselve. A bejáratnál őrök tartották szemmel a börtönt. 7Egyszerre csak megjelent az Úr angyala, a helyiséget pedig fény árasztotta el. (Az angyal) oldalba lökte Pétert, s fölébresztette: „Kelj fel gyorsan!” – mondta. Erre a láncok lehulltak a kezéről. 8Aztán így folytatta az angyal: „Csatold fel övedet, és vedd fel sarudat!” Amikor megtette, tovább sürgette: „Vedd magadra köntösödet, és kövess!” 9Ment és követte, de nem tudta, hogy valóság-e, amit vele az angyal tesz. Azt gondolta, látomása van. 10Átmentek az első őrségen, majd a másodikon is, aztán eljutottak a város felé nyíló vaskapuhoz, és ez magától kinyílt előttük. Kint még végigmentek az egyik utcán, aztán az angyal hirtelen eltűnt mellőle. 11Amikor Péter föleszmélt, megszólalt: „Most már csakugyan tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kiszabadított Heródes kezéből, s abból, amire a zsidó nép számított.” 12Mihelyt feleszmélt, elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának a házába, ahol sokan voltak együtt és imádkoztak. 13Zörgetett a bejáratnál a kapun. Kijött egy Rodé nevű szolgáló, aki meghallotta a zörgetést. 14Megismerte Péter hangját, de örömében elfelejtette kinyitni a kaput, beszaladt és újságolta, hogy Péter áll a kapu előtt. 15„Elment az eszed” – torkollták le. De ő bizonygatta, hogy úgy van. Erre így vélekedtek: „Az angyala lesz az.” 16Péter közben rendületlenül zörgetett. Amikor végre kaput nyitottak és meglátták, nem tudták, hová legyenek. 17Kezével intett, hogy maradjanak csendben, és elbeszélte, hogyan vezette ki a börtönből az Úr, és meghagyta: „Adjatok mindent tudtul Jakabnak és a testvéreknek!” Ezzel útra kelt, és más helyre ment.”
Ezek a csodák kísérték az ösegyház zsidó származású tagjait. Ez egy zsidó szektaként indult.