Eric de Moulins-Beaufort érsek: A Krisztussal való találkozás békét hoz. A katekumeneket Krisztus vonzza
Eric de Moulins-Beaufort reimsi érsekkel, a Franciaországi Püspöki Konferencia elnökével Antoine Pasquier újságíró beszélgetett a Famille Chrétienne számára.
Az elmúlt években egyedülálló növekedést figyelhettünk meg az egyház ajtaján kopogtató katekumenek számában. Tehát Isten az intézményi krízis és a társadalom elvilágiasodása ellenére továbbra is hív?
Eric de Moulins-Beaufort érsek: A legmeglepőbb ezekben a katekumenekben az, hogy valójában nem is tudjuk, honnan és milyen utakon érkeznek. Mindenesetre nem a programjainkról és az egyházmegyei rendezvényeinkről, noha ezekre természetesen szükség van. Ez az Atya ajándéka a Fiúnak. Mi pedig Istennek ezt az ajándékát a bátorítás és vigasztalás jeleként fogadjuk nagy hálával. Innen ered mindazoknak az öröme is, akik a katekumeneket életük sorsfordító elhívása alkalmából üdvözlik. Hálával fogadjuk ezt az örömet, amely arra bátorít minket, hogy megbirkózzunk a nehezebb feladatokkal is, mert azt szeretnénk, hogy a katekumenek olyan egyházba léphessenek be, amely méltó hozzájuk.
A katekumenek több mint harmada 18 és 25 év közötti. Vajon mi az, amit ők keresnek az egyházban?
Eric de Moulins-Beaufort érsek: Amikor az egyházmegyénkből néhányukkal megismerkedtem, különösen két dolog tűnt fel. Szinte mindannyian kifejezték, hogy a Krisztussal való találkozás békét hozott számukra, és segített abban, hogy megszabaduljanak a düh, a harag és a megbocsátás nehézségeivel járó helyzetektől, amelyeket már régóta hordoztak magukban, és amelyek megmérgezték az életüket. Azok közül a személyek közül pedig, akik jelentősen befolyásolták a Krisztushoz vezető útjukat, szinte mindegyikük megnevezett egy papot. Bár a papokról alkotott kép ma nagyon negatívnak tűnhet, ezek a fiatal katekumenek éppen azért jönnek, hogy beszéljenek nekünk a velük való találkozás fontosságáról! Arra emlékeztetnek bennünket, hogy a papok ma és a jövőben is a jelenlévő és cselekvő Jézus Krisztus jelei.
Hogyan támogathatná az egyház a katekumeneket?
Eric de Moulins-Beaufort érsek: Ne feledjük, hogy maga Krisztus vonzza őket. Helyezzük őket tehát Krisztus jelenlétébe, és engedjük, hogy a kegyelme kibontakozhasson bennük. Ha hitben élnek, akkor könnyebben átélhetik ezt. Egy katekumenátus csoport nem korlátozódik csupán mindentudó emberekre, akik azokat kísérik, akik semmit sem tudnak; ez egy testvéri közösség, vagy annak kellene lennie, egy olyan hely, ahol mindenkit, kísérőket és katekumeneket egyaránt megérint és vonz Krisztus. Természetesen szükség lesz a hitbeli ismereteik táplálására is, de a Szentírást például imádság közben, a „lectio divina” megtapasztalásával is fel lehet fedezni.
Fordította: Klausz Eszter
Forrás: vision2000.at
INRI,
Jézus mondta: „Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak (-akik szeretnek és éljeneznek engem, úgymimt pl. a 12 analfabéta zsidó halász az ö tanitványai-), a kövek fognak megszólalni…..”
“Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. 36Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte. 37Már közel jártak az Olajfák hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok Jézusi csodáért, amelynek szemtanúja volt: 38„Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” 39A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” …..(Megjegyzés: azért csak nehány, mivel sokan közülük is hittek benne, akik ugye ki is mentek eléje—az a nehyány ellenfelei akik nem mentek ki eléje…véletlen jártak arra).
Lásd Lukács evangeliuma 19. fejezetet:
Ünnepélyes bevonulás Jeruzsálembe.
“28Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé. 29Amikor Betfagé és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet az Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát 30ezzel a megbízatással: „Menjetek el a szemközti faluba. Ahogy odaértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide. 31Ha valaki megkérdezné tőletek: Miért oldjátok el? –, így feleljetek: Szüksége van rá az Úrnak.” 32A két tanítvány elment, s úgy talált mindent, ahogy mondta nekik. 33Amikor eloldották a szamarat, gazdájuk megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” 34„Szüksége van rá az Úrnak” – válaszolták, 35és elvezették Jézushoz. Aztán ráterítették ruhájukat a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. 36Amikor elvonult, ruhájukat az útra terítették előtte. 37Már közel jártak az Olajfák hegyének lejtőjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: 38„Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” 39A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” 40„Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”
Jézus megsiratja Jeruzsálemet.
41Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta.” (mert szerette, szereti és szeretni is fogja…s elöre látta, hogyan fognak vele bánni kr. 70-töl évezredeken át). Osli mosolygós Madonna, Titkos értelmű rózsa, Dávid királynak tornya, Elefántcsontból való torony, Mária aranyház, könyörögj érettünk! Frigynek szent szekrénye,
Mennyországnak ajtaja…könyörögj érettünk…
Eszembejut Barletta, 1998 nyara. Zenei okból jártunk ott (délitália). Nem tudok olaszul. A szállásadónak volt ott egy Mária szobra. A mikor megérkeztünk latinul mondtottam volt önfeledten a tulajndonosnönek a szoborra mutatván: “Rosa mystica”= magyarul–“Titkos értelmü Rózsa”. A végszámlábol egy hét múlva 10%-kedvezményt adott, ö is szoborra mutatván, s`mondotta volt: “Rosa mystica”.
Viszont. Nem túl régi, kb. 10 évvel ezelőtti francia statisztika: a frissen megtértek, megkereszteltek közül bizonyos idő elteltével arányában több az Egyházat elhagyó, mint a gyermekkorban megkereszteltek, vallásosan neveltek közül. Tehát az Egyház nagy örömmel fogadja, fölkészíti, megkereszteli – és aztán gyakorlatilag magukra hagyja őket.
INRI,
Az egyház mink vagyunk. A bebi tipegö miséstöl a p2 éves dokibácsiig ait külön hoznak a tipegö misére. A Lupusz Dunaszigeten ülvealdoztat, hogy a piciknek akik az ujjukkal a szajukon jelzik hogy meg nem áldoznak keresztet rajzol a homlokulra. Hosszuu sorokban. Utana mindenki terdelve áldozik. A végén a Lupusz feláll és hátramegy a 92 éves dokibácsi ketekessuékéhez és megáldoztataja. Öt is. Mint a mennyekben. 0-99 évesig. Frissen megtęrt nem lehet püspök, nehogyfelfuvalkodjék. De pap lehet. Lásd Pal Feri atyát a legleg kat.partnerkeresök “vedösuentjét” csapatával. Jézus az én reményem. Aki nem az anyatejjel szivja magába a hitet, azt mindig segiteni kell. Mindannyikunknak. Legfeljebb nem lesznek püspökök, de kiválo papok igen, ha akarják…Osli Mosolygos MadonnaKönyörögj érettünk…