Irorszagi nepszavazas vegeredmeny abortuszellenesseg

Requiem az anyaméhben elesőkért

Cikkemet azért írom pár nappal az események után, mert kíváncsi voltam az eredmény okozta visszhangokra. Írországban úgy döntött a nép 66 százaléka, hogy igent mondanak az abortuszra. A népszavazás tehát megvolt, és elsöprő győzelem született az élet ellen, a nem mellesleg 78%-ban katolikus országban. Szomorú, és azon embereknek, akik élő kapcsolatot ápolnak Krisztussal, fájhat a szívünk. Az Ír életvédő aktivisták óriási munkát végeztek. Házról házra mentek az elmúlt két évben. Megtettek mindent, ami tőlük telt.

Örül a nyugati sajtó, és örülnek azok, akik az egyházat maradi sötétségnek láttatják. Én úgy hallottam, hogy az orvosi eskü arról szól, hogy életeket mentenek. Ezzel szemben az orvosokat felhatalmazta egy társadalom, hogy bátran oltsák az életeket. Hát nem értitek? Mindent felkavartak, és mindent szétszórnak. Ha egy abortuszpárti aktivista olvassa cikkemet, e ponton már olyan maradinak és szűk látókörűnek lát engem, hogy nem is olvassa tovább e sorokat (de ha olvassa, neki szabad volt megszületni). De értsétek meg keresztények, értsétek meg végre, hogy nem arra kaptunk meghívást, hogy meghunyászkodjunk. Arra kaptunk meghívást, hogy Krisztusnak követői legyünk. Nemcsak mondani kell az evangéliumot, hanem meg is kell tanuljuk elmondani. Sokan szavaztak az abortuszra igennel Írországban, mert tényleg azt gondolják, hogy jót tettek ezzel. Ezt a szavazást is a bizonytalanok döntötték el. Meg kell tanuljuk elmondani a bizonytalan embereknek, hogy hol van a bizonyosság: az élet felé, mindig az élet felé.

A sajtó olyan pénzes emberek kezében van, akik nem adnak az Isten dolgaira és az élet védelmére, de értsétek meg keresztények, hogy lassan belemegyünk az Európai üldözések korába, mert nem teszünk semmit. Nyissa fel bárki a nyugati napilapokat, nézzétek meg, hogy semmi jót nem írnak a kereszténységről. Semmit!

Mondják egyesek, hogy a Pápa miért nem mondott semmit. Nem tudom, és nem is értem. De nem is tisztem nekem eldönteni. Azt ellenben tudom, hogy elfeledjük, hogy az egyház nem egy absztrakt dolog, az egyház mi vagyunk. Az írországi népszavazást tehát nem tudom másképp értelmezni, mint minden keresztény fájdalmát, és mint erős figyelmeztetést arra, hogy nincs idő langyos hitre. Ha érvényre akarjuk juttatni hitünket és megtartani keresztény társadalmunkat, akkor imádkozni kell, rengeteget. Emellett el kell kezdjük felépíteni azokat a csatornákat, amelyek az élet felé vezető utat terjesztik.

Írországi szavazók egy része így örült az eredményeknek:

https://www.facebook.com/TheIndependentOnline/videos/10156086023816636/

***
A referendumon feltett kérdés az ír alkotmány 1983-ban elfogadott, az abortuszt gyakorlatilag kivételek nélkül tiltó, 8. módosításának eltörlésére vonatkozott. A jelenleg hatályos írországi jogszabály volt eddig a legszigorúbb Európában: nemi erőszak, vérfertőzés vagy a magzat fejlődési rendellenessége sem lehetett indok az abortuszra.

Az ír állampolgárok nagy többsége, 66,4 %-a a terhességmegszakítás liberalizálását támogatta a múlt heti népszavazáson.

Keresztény életvédő személyek, közösségek, szervezetek nem adhatjuk fel a küzdelmet. Nincs az a népszavazás, ami legitimmé tenné az ártatlan és védtelen gyermekek életének kioltását.

A hangos és félrevezető üzenetekre épülő abortuszpárti kampány azonban megzavarta a lakosságot. Sok katolikus távol maradt a szavazástól. Így egy olyan alkotmánymódosítás eltörlése mellett döntöttek az írek, amely eddig egyenlőképpen védelmezte a születendő gyermek és édesanyja életét. Minden embernek joga van az élethez, a méhben lévő személynek is, aki saját DNS-sel rendelkezik.

Nem helytálló az összehasonlítás, de elgondolkodhatunk: Romániában az abortuszról nem a nép döntött, mégis lehet felelősségünk, amennyiben elfogadjuk a szabad abortuszt és szemet hunyunk fölötte.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük