urnapi kormenet Szekelyudvarhelyen

Ez a 3 érték az Úrnapja ünnepünk lényege

Úrnapja Krisztus Testének és Vérének, az Oltáriszentség, az Eukarisztia főünnepe. Napja eredetileg Szentháromság vasárnapja utáni csütörtök volt és sok helyen ma is akkor ünnepeljük. Ausztriában, Németország és Svájc bizonyos részeiben, Brazíliában, Horvátországban, Lengyelországban, Portugáliában munkaszüneti nap. Az ünnep gyökerei a 13. századig nyúlnak vissza, egy orvietói csodás esemény kivizsgálása után IV. Orbán pápa 1264. szeptember 8-án rendelte el, hogy minden évben pünkösd nyolcadát követő első csütörtökön tartsák meg az úrnapja ünnepét.

Ma jobban ráfigyelhetünk hitünk szent titkára, keresztény életünk csúcsára és forrására. Arra, amit minden egyes szentmisében és minden vasárnap ünneplünk: a kenyér és bor színében Krisztus velünk maradt, itt van közöttünk. Mondjam csak magamnak… csendben: Az Úr itt van… velem van az Isten… Jézus jelen van az Eukarisztiában. Hiszem? Átérzem Jelenlétét?

Általános szokás ezen a napon a körmenet. A körmeneten négy oltárt állítunk, mindeniknél evangéliumot éneklünk és az Oltáriszentséggel a négy égtáj felé fordulva áldást osztunk. Az úrnapi körmenettel összeforrt a virágszőnyegek, virágsátrak, a virágokkal díszített oltárok szokása. Külsőségnek tűnhet, mi éljük át ma hittel, méltósággal, tanúságtevő erővel és alázattal.

Mit is hallottunk a ma felolvasott Igében?

„Én vagyok az Élet kenyere. Ez a mennyből alászállott kenyér. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él. Aki ebből a kenyérből eszik, az bennem marad és én őbenne, örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon” – mondja Jézus. “Ha nem eszitek az Emberfia testét, nem lesz élet bennetek”. Majd az utolsó vacsorán azt is hozzáteszi, mit kell ezzel a kenyérrel kezdenünk: “Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem!”.

urnapja kormenet
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az udvarhelyi hívekkel (2014) – Fotó: Thomas Campean, Krónika

De mi is igazából az ünnep mélyebb értelme? E szavakból három dolgot fontos megjegyeznünk:

I. Jelenlét

Elfogadni és hinni, hogy a szentmisében a Szentlélek által átváltoztatott kenyér és bor valóságosan Jézus Krisztus teste és vére. A meghalt és feltámadt Jézus jelen van a mi világunkban, közöttünk él, hisz ezt is ígérte: “Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig”. Jelen van Igéjében, jelen van az általa kiválasztott, felszentelt szolgákban, jelen van az Ő nevében összegyűltek között, az Egyházban, de jelen van a szentségekben, jelen van az Eucharisztiában. Jelen van, megközelíthető, elérhető, megszólítható. A kereszten fizikai valóságában, az Eucharisztiában szentségi valóságában adja önmagát az embereknek. Ezt a titkot ünnepeljük minden szentmisében, ez a jelenlét árad ránk, tanít, vigasztal, gyógyít a szentáldozás, szentségimádás, szentséglátogatás által. Itt van Jézus! Jelen van Jézus! Könnyű ezt mondani, ha hisszük, valljuk ezt az igazságot. Ha hisszük, úgy gondolom, fontos ezt kifejeznünk külsőleg is. Csak két dolgot említek: ruhánk és a térdelés. Ruhánk templomi környezethez méltó? Térdelésemben átélem az alázatot, az imádást? Itt van Jézus! Jelen van Jézus! De valamiképpen tapasztalom is? Hogyan jövök a szentmisére? Látom, hallom Őt? Keresem jelenlétét? Hogyan? Mi segít, hogy rátaláljak igazán az adorációban, szentmise ünneplésében? Van, aki becsukja a szemét, és úgy figyel Rá. Van, aki Úr-felmutatáskor szeret felnézni Rá és ha rövid ideig is, de nézi Őt… imádást, szeretet fejez ki. Nem baj, ha fáradt vagyok… az sem baj, ha bűnös vagyok… próbáljak meg figyelni erre a jelenlétre. Ma és mindig nézzek fel Úrfelmutatáskor, hittel szemléljem: az élő Úr van itt!

II. Táplálék

De azt is mondja Jézus: “Vegyétek és egyétek!”. A mai evangéliumban hétszer szerepel az enni ige. A Teremtés Könyvében Isten ajkáról egy bizonyos étkezési tilalmat is hallottunk: “Nem ehetsz a kert közepén elhelyezett fa gyümölcséről. Amelyik napon eszel róla, meghalsz”. Most beteljesedett az idő. Új és örök szövetség köttettett ég és föld között, eljött az áldás új korszaka. Az embernek szabad, lehet, sőt ennie kell a mennyből alászállott élő kenyérből. Beteljesedtek az ószövetségi próféciák, Isten táplálja gyermekeit, ő ad kenyeret övéinek, Ő maga terít asztalt, Ő rendez lakomát az emberek számára. Ez a kenyér az élet kenyere és az örök élet záloga. Nem véletlen az sem, hogy Jézus éppen Betlehemben jött e világra, ami azt jelenti: a kenyér háza. Ma az Egyház a kenyér háza, és minden oltár Betlehem, ahol megtestesül, közénk jön, földre száll Jézus, az Örök Íge, önmagával, isteni életével és szeretetével táplál minket. De ezt a kenyeret venni kell és enni kell. Hogy hozzá hasonuljunk, hogy ugyanaz az érzés legyünk bennünk, ami Benne volt, hogy Jézus életét élhessük. Ha Krisztus Teste táplál, részesülök az áldozat lelkületében, hogy hordozzam keresztjeimet és életem nehézségeiben felismerhessem az elhagyott Jézust. Én hogy vagyok ezzel? Milyen gyakran veszem magamhoz Krisztus Testét? Heti egyszer, vasárnap… hetente többször? Napi áldozó vagyok? És mikor magamhoz veszem Krisztus testét? Mi jár a fejemben? Szokásom-e, hogy befelé figyelek, ha röviden is, de a padba visszaülve vagy térdelve beszélek hozzá… és ami ennél is fontosabb: szokott-e Ő hozzám szólni a szentáldozásban is?

III. Szeretet

A kenyeret Jézus az utolsó vacsorán hálával veszi kezébe. Magasba emeli és olyan, mintha meg akarná mutatni a Mennyei Atyának. De nemcsak. Megtöri a kenyeret. Megtöri, hogy szétossza. Ha Krisztus Teste táplál, megtanulom átadni az életem, élő Eukarisztia leszek, aki odaadja önmagát, idejét, birtokolt javait, szívét, annak, akinek éppen szüksége van rá. “Annál nagyobb szeretete senkinek sincs, mint aki életét adja a barátaiért”. Ha Krisztus Teste táplál, beleépülök Krisztus Testébe, az Egyházba, a közösségbe. Megtanulok befogadni és tovább adni, csapatban gondolkodni, megosztani és másokra figyelő életet élni. Az Eukarisztia az egység kenyere. Egy kenyérből eszünk, egy kehelyből iszunk. Ugyannak az Atyának az asztaláról részesülünk… Nemrég megütötte a fülemet: Nem akarok vitatkozni veled, mert vasárnap ugyanannál az oltárnál áldozunk. Az egységünk legdrágább kincsünk? Aki Krisztus Testét és Vérét veszi magához, Test-Vér lesz… A testvért keresi másokban, a más felekezetűekben, a más nyelvűekben is…

Ha Krisztus Teste táplál ma, a földi életben, Ő lesz örök életem boldogsága is. Krisztus Teste, őrizz meg minket az örök életre. Ámen.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük