Kik, és mire érzékenyíthessék óvodásainkat? – Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató nyílt levele

Az alábbiakban Uzsalyné Pécsi Rita PhD neveléskutató szerkesztőségünkhöz eljuttatott, szülőknek, nagyszülőknek, nevelőknek szánt nyílt levelét közöljük.

Kedves Szülők, Nagyszülők – kedves Nevelőtársak!

Egy rövid közös gondolkodásra hívom Önöket!

A megjelent „Meseország mindenkié” mesekönyv csak a jéghegy csúcsa, de jól megmutatja, hogy mi a kibontakozóban lévő probléma, amely mindannyiunk számára kérdéseket tesz fel:

Létezik egy társadalmi kisebbség, ami azt szeretné elérni, hogy fellazítsuk, sőt tagadjuk a férfi- illetve női nemet és az ezzel járó életszövetség elfogadott, életre növelő kereteit, és erre már kisgyermekkortól kezdve „érzékenyítsük”, azaz befolyásoljuk a gyerekeket. Mesékkel, foglalkozásokkal, szerepjátékokkal, egyéb eszközökkel. Ebben a könyvben sokat foglalkoznak a mesék azzal, hogy a fiú lány, a leány fiú akar inkább lenni, a herceg a hercegbe szeret bele, és hozzá is megy azon nyomban, a suta őzike agancsokra vágyakozik és bak őzként akar inkább élni stb. A kötethez óvodások és iskolások számára foglalkozástervek is készültek. A törvényeink egyelőre lehetővé teszik, hogy az intézményekben ezeket a foglalkozásokat megtartsák, a meséket felolvassák, feldolgozzák, olvastassák gyermekeinkkel.

Miért veszélyes ez?

Az óvodás és a kisiskolás korú gyermeknek nemcsak a fizikai világban van szüksége biztonságos keretekre, útmutatásra, szabályokra, egyértelmű vezetésre, (ne nyúlj a konnektorba, az éjszaka az alvás ideje, nem eszünk mindent össze-vissza, napirend, öltözködés stb.), hanem a lelki szellemi életében is. (A jó döntés jó következménnyel jár, a rossz tettek rossz gyümölcsöt teremnek, a kicsire vigyázni kell, nem a tárgyak birtoklása az igazi gazdagság, nem szégyen tévedni, de vállalni kell, az élet nem konfliktusmentes sétagalopp, a növekedés lassú, és erőfeszítéseket kíván, de számíthatsz a természetes és a természetfölötti segítőkre is, stb.) Az idegrendszeri fejlettségük ugyanis nem tart még ott, hogy saját döntéseket hozzanak, nem képesek a fekete-fehér sablonok közötti átmenetek megértésére, pláne nem a mérlegelésre. Ezen kívül pedig a nemi identitás ebben az életkorban úgymond „puha”, még nem szilárdult meg, ezért a természetes, biológiai nem kibontakozásának megerősítésre, és nem érzékenyítés címén történő összezavarásra van szüksége. (Gondolj bele, mi lenne, ha inkább te is kislány/kisfiúruhákban járnál, ha a királylányt nem érdekelné a szerelem, és képzeld, mindenki nagy ámulatára a herceget nem a királykisasszony kedves tekintete, hanem a másik herceg bűvölte el…???)

Előfordulhat tehát, hogy egy napon gyermekünk ezekkel az élményekkel tér haza, jó esetben kérdezősködni fog, hogy hogy is van ez?

Mit tehetünk?

1. Mindenképpen beszélgessünk velük, nagyon fontos, hogy megtapasztalják, átéljék, hogy mi mit gondolunk erről a kérdésről. Semmiképpen nem kell tehát követendőnek, normálisnak mondanunk azt, ami meggyőződésünk szerint nem az. Természetesen elmondhatjuk, hogy van ilyen a világon, de nem ebből születik az élet, Isten férfinak és nőnek teremtett minket, és ez már magzatkorunkban egyértelműen látszik. Minden sejtünkben hordozzuk ezt a valóságot, és nagy öröm, ha ezt bontakoztatjuk ki. Ha valaki ezt mégsem így tapasztalja, annak inkább segíteni kell, hogy visszataláljon a saját lehetőségeihez, és felnőtt korában majd boldogan éljen az őt kiegészítő társával, és a szerelmükből született gyerekeivel. Ezzel együtt elfogadjuk őt, mint embertestvérünket, nem csúfoljuk, játszunk vele, köszönünk neki, segítünk, ha bajba kerül, adunk neki a sütinkből és így tovább. Jó példa erre a helyzetre, ha valaki pl. színtévesztő. Nem látja a piros és zöld közötti különbséget – de erre nem úgy válaszolunk, hogy akkor talán nincs is, és ezentúl én sem akarom látni – sőt kérem, hogy ne lássam…

2. Mivel a mesén és annak ilyen jellegű feldolgozásán keresztül erős érzelmi azonosulás történik, ez jelentős befolyással van gyermekünk személyiségére, ezért jogunk és kötelességünk belátásunk szerint megvédeni őt ettől. Ma szabad iskola/óvodaválasztás van, és ahol erre nincs lehetőség, ott világnézeti semlegességet kell garantálnia az intézménynek. Ez a felfogás enyhén szólva nem semleges, tehát minden családnak joga van arra, hogy kérje, hogy ne találkozzon a gyermeke ezzel a nézettel.

Bizonyára a csoportban/az osztályban több szülő gondolkodik így, jó lenne összefogni, és megkérni az intézményvezetést, hogy mellőzzék ezt és a hasonló értékrendet közvetítő minden játékot/mesét/foglalkozást a gyermekünk nevelése-oktatása során.

Ezen kívül pedig, ha bármilyen szexuális felvilágosító program, vagy családi életre nevelés címén hasonló projekt megtartását tervezi az iskola, a szülő minden esetben kérheti, hogy előzetesen tájékoztassák arról, hogy pontosan kik, milyen tartalommal fognak részt venni ebben. Ennek nyomán pedig minden család eldöntheti, hogy azon részt kívánnak-e venni a gyermekükkel. Minden következmény nélkül mondhatunk nemet is rá.

Az igazi szabadsághoz a bátorság vállalása is szükséges, és ehhez a felelős szülői magatartáshoz valóban kell bátorság, következetesség, és bölcsesség is, ebben segítsük, erősítsük egymást, és aki teheti, kérje a Lélek mindenkor meghívható erejét, világosságát – nem fog csalódni Benne – hiszen hallhattuk az ígéretet: „Veletek vagyok mindennap, a világ végéig!” Szükségünk van rá!

Uzsalyné Pécsi Rita PhD
neveléskutató, főiskolai docens