Minden elmúlik, de Jézus Igéi örökre megmaradnak – Ferenc pápa Úrangyala imája
A megpróbáltatások, válságok, kudarcok idején se féljünk attól, hogy elveszítjük azt, ami véget ér, hanem örüljünk annak, ami megmarad – fejtette ki Ferenc pápa vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében.
Ne ragaszkodjunk az evilági dolgokhoz, amelyeknek elkerülhetetlenül az a sorsuk, hogy elmúljanak. Minden meghal, de nem veszítjük el azt, amit építettünk és szerettünk, az evangélium az üdvösség és az örökkévalóság ígéretét tartalmazza – tanította a Szentatya.
A vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézus egy nagy gyötrelemről ír: „a Nap elhomályosul és a Hold sem áraszt világosságot” (Mk 13,24). Ezzel a szenvedéssel szemben sokan talán a világ végére gondolhatnának, de az Úr megragadja az alkalmat, hogy más értelmezést kínáljon fel nekünk, mondván: „Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak” (Mk 13,31) – kezdte beszédét a pápa, majd gondolatait a következő két kifejezéshez fűzte: mi az, ami elmúlik, és mi az, ami marad.
Ferenc pápa először arról elmélkedett, hogy mi az, ami elmúlik. Életünk bizonyos körülményei között, amikor válságon megyünk keresztül, vagy kudarcot élünk át, amikor látjuk magunk körül a háborúk, az erőszak, a természeti katasztrófák által okozott fájdalmat, az az érzésünk, hogy mindennek vége, és úgy látjuk, hogy még a legszebb dolgok is elmúlnak. A válságok és kudarcok, bármilyen fájdalmasak is, fontosak, mert megtanítanak arra, hogy mindennek megadjuk a megfelelő súlyt, ne kössük a szívünket az evilági valóságokhoz, mert azok elmúlnak – mutatott rá a Szentatya.
Ezután az evangéliumi szakasz másik tanítására hívta fel a hívek figyelmét: Jézus arról is beszél nekünk, ami megmarad. Minden elmúlik, de az ő igéi nem múlnak el: örökre megmaradnak. Így arra szólít minket, hogy bízzunk az evangéliumban, amely az üdvösség és az örökkévalóság ígéretét tartalmazza, és ne éljünk többé a haláltól való félelem szorongásában. Mert miközben minden elmúlik, Krisztus megmarad. Őbenne egy napon újra megtaláljuk azokat a dolgokat és embereket, amelyek elmúltak, és amelyek földi létünkben elkísértek bennünket. A feltámadás ezen ígéretének fényében minden valóság új értelmet nyer: minden meghal, és egy napon mi is meghalunk, de semmit sem veszítünk el abból, amit felépítettünk és szerettünk, mert a halál egy új élet kezdete lesz.
Az evangélium arra szólít bennünket, hogy még a megpróbáltatásokban, a válságokban, a kudarcokban is úgy tekintsünk az életre és a történelemre, hogy ne féljünk attól, hogy elveszítjük azt, ami véget ér, hanem örüljünk annak, ami megmarad: Isten az élet és az öröm jövőjét készíti el számunkra.
Beszéde befejező részében Ferenc pápa ez alkalommal is arra buzdította a híveket, hogy végezzenek lelkiismeretvizsgálatot. „Tegyük fel tehát magunknak a kérdést: a földi dolgokhoz ragaszkodunk-e, amelyek gyorsan elmúlnak, vagy az Úr szavaihoz, amelyek megmaradnak és az örökkévalóság felé vezetnek bennünket? Tegyük fel magunknak ezt a kérdést, segít majd nekünk” – mondta a Szentatya, majd Mária közbenjárásáért fohászkodva zárta beszédét:
„Imádkozzunk a Boldogságos Szűzhöz, aki teljesen rábízta magát Isten Igéjére, hogy járjon közben értünk”.
Ferenc pápa végül köszöntötte a római híveket és a számos országból érkezett zarándokokat, megemlítve a Rómában élő ecuadori közösség tagjait, akik ezekben a napokban tartják a latin-amerikai ország patrónája, a „Virgen del Quinche” – az El Quinche-i Szűz ünnepét.
A Szentatya most is kérte a hívek imáit. Imádkozzunk, hogy legyen béke a meggyötört Ukrajnában, Palesztinában, Izraelben, Libanonban, Mianmarban, Szudánban. A háború embertelenné tesz, elfogadhatatlan bűntények megtűréséhez vezet.
A felelős vezetők hallják meg a békét kérő népek kiáltását – hangzott a pápa újabb felhívása a világ békéjéért.
Forrás: Vatican News, Vatican News
INRI,
békét mindenkinek. Nem elég az árvíz, vulkánok, földrengések, szárazság, vadállatok, még a vademberek is hozzájönnek. Érdekes, hogy egy-két elnyomó egytucat elnyomó-érdek barátjával milliók életét törli el a térképröl a testület leküket szétmarcangolván…még a vadállatok is különbek sokszor, jobban könyörülnek az emberen…ezek azonban ahogyan a szentatya is mondta elmúlnak-hál` Istennek:
a háboruk
a gyász
a halál
a gonoszsaág
abortusz
házasságtörés
hatalmaskodó-elnyomás
euthanázia
istentelenség
ateizmus
másokat lesöprö-hamis vallási téboly (ilyen mindenhol volt már)
hazugság
jóemberek-fillantrópok-nak álcázott rafkó ateista gyökértelenséget akaró propaganda
percemberkék dáridója
imátlanság
antieuchrisztia
kísértések
Ami nem múlik el:
eucharisztia
mise
ima
pápaság=peter az analfabéta zsidó halász nyomában
szertet
okos jegyesség
férj-fele´seg szentségi házassága örömben
gyeremekszereret-antiabortusz
Jézus az örök völegény-mi emberek a menyasszony
Jóteremtö
a biblia igéi
a mennyei Yerushalaymban levök öröme (ahol nincs templom, mert a bárány a temploma)
a vidéki kis tabernákulum ahol otthon van az Úr és az öt imádók
a baba-mama hittan
az önzetlen odaadás
a férfias lovagiasság
a nöi méltóság
a napba öltözött nö (a zsidó mirijam) a feje körül a 12 csillagból álló koronával
apaság
anyaság
boldog gyeremekek
az atya és anya tisztelete
a szentmise kegyelmei
a jópapok
Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk