Minden elmúlik, de Jézus Igéi örökre megmaradnak – Ferenc pápa Úrangyala imája

A megpróbáltatások, válságok, kudarcok idején se féljünk attól, hogy elveszítjük azt, ami véget ér, hanem örüljünk annak, ami megmarad – fejtette ki Ferenc pápa vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében.

Ne ragaszkodjunk az evilági dolgokhoz, amelyeknek elkerülhetetlenül az a sorsuk, hogy elmúljanak. Minden meghal, de nem veszítjük el azt, amit építettünk és szerettünk, az evangélium az üdvösség és az örökkévalóság ígéretét tartalmazza – tanította a Szentatya.

A vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézus egy nagy gyötrelemről ír: „a Nap elhomályosul és a Hold sem áraszt világosságot” (Mk 13,24). Ezzel a szenvedéssel szemben sokan talán a világ végére gondolhatnának, de az Úr megragadja az alkalmat, hogy más értelmezést kínáljon fel nekünk, mondván: „Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak” (Mk 13,31) – kezdte beszédét a pápa, majd gondolatait a következő két kifejezéshez fűzte: mi az, ami elmúlik, és mi az, ami marad.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Ferenc pápa először arról elmélkedett, hogy mi az, ami elmúlik. Életünk bizonyos körülményei között, amikor válságon megyünk keresztül, vagy kudarcot élünk át, amikor látjuk magunk körül a háborúk, az erőszak, a természeti katasztrófák által okozott fájdalmat, az az érzésünk, hogy mindennek vége, és úgy látjuk, hogy még a legszebb dolgok is elmúlnak. A válságok és kudarcok, bármilyen fájdalmasak is, fontosak, mert megtanítanak arra, hogy mindennek megadjuk a megfelelő súlyt, ne kössük a szívünket az evilági valóságokhoz, mert azok elmúlnak – mutatott rá a Szentatya.

Ezután az evangéliumi szakasz másik tanítására hívta fel a hívek figyelmét: Jézus arról is beszél nekünk, ami megmarad. Minden elmúlik, de az ő igéi nem múlnak el: örökre megmaradnak. Így arra szólít minket, hogy bízzunk az evangéliumban, amely az üdvösség és az örökkévalóság ígéretét tartalmazza, és ne éljünk többé a haláltól való félelem szorongásában. Mert miközben minden elmúlik, Krisztus megmarad. Őbenne egy napon újra megtaláljuk azokat a dolgokat és embereket, amelyek elmúltak, és amelyek földi létünkben elkísértek bennünket. A feltámadás ezen ígéretének fényében minden valóság új értelmet nyer: minden meghal, és egy napon mi is meghalunk, de semmit sem veszítünk el abból, amit felépítettünk és szerettünk, mert a halál egy új élet kezdete lesz.

Az evangélium arra szólít bennünket, hogy még a megpróbáltatásokban, a válságokban, a kudarcokban is úgy tekintsünk az életre és a történelemre, hogy ne féljünk attól, hogy elveszítjük azt, ami véget ér, hanem örüljünk annak, ami megmarad: Isten az élet és az öröm jövőjét készíti el számunkra.

Beszéde befejező részében Ferenc pápa ez alkalommal is arra buzdította a híveket, hogy végezzenek lelkiismeretvizsgálatot. „Tegyük fel tehát magunknak a kérdést: a földi dolgokhoz ragaszkodunk-e, amelyek gyorsan elmúlnak, vagy az Úr szavaihoz, amelyek megmaradnak és az örökkévalóság felé vezetnek bennünket? Tegyük fel magunknak ezt a kérdést, segít majd nekünk” – mondta a Szentatya, majd Mária közbenjárásáért fohászkodva zárta beszédét:

„Imádkozzunk a Boldogságos Szűzhöz, aki teljesen rábízta magát Isten Igéjére, hogy járjon közben értünk”.

Ferenc pápa végül köszöntötte a római híveket és a számos országból érkezett zarándokokat, megemlítve a Rómában élő ecuadori közösség tagjait, akik ezekben a napokban tartják a latin-amerikai ország patrónája, a „Virgen del Quinche” – az El Quinche-i Szűz ünnepét.

A Szentatya most is kérte a hívek imáit. Imádkozzunk, hogy legyen béke a meggyötört Ukrajnában, Palesztinában, Izraelben, Libanonban, Mianmarban, Szudánban. A háború embertelenné tesz, elfogadhatatlan bűntények megtűréséhez vezet.

A felelős vezetők hallják meg a békét kérő népek kiáltását – hangzott a pápa újabb felhívása a világ békéjéért.

Forrás: Vatican News, Vatican News