Milyen néven kell nevezni egy pápát?
Izgalmas áttekinteni, melyik pápa vett fel új nevet, és melyik nem – miért, mikor, és vajon mi lesz ezután.
Közvetlenül azt követően, hogy az újonnan megválasztott pápa elfogadja a feladatot, azt a kérdést kell megválaszolnia, milyen néven kell majd őt nevezni.
Ma már természetesnek tartják, hogy akiből pápa lesz, az új pápai nevet vesz fel. Már csaknem fél évezred telt el azóta, hogy egy pápa utoljára a születési nevét használta.
Mindazonáltal az Egyház első századaiban a pápák a születési nevüket használták. Az új pápai név felvételének a gondolata 533-ban indult, amikor egy Mercurius nevű papot választottak pápává, és ő úgy döntött, hogy Róma püspöke számára méltatlan lenne egy közkedvelt pogány istennek, Merkúrnak a nevét viselnie. Tehát letette a születési nevét, és lett belőle II. János pápa.
Habár nem sok információ maradt fenn a kétéves pápaságáról, úgy tűnik, volt annyi morális tartása, hogy egy szoknyapecér püspököt kolostorba zárjon.
A második főpásztor, aki pápai nevet vett fel, III. János pápa volt. „Catelinusnak” született, a római szenátus egyik prominens tagjának a fia volt. Pápasága majdnem pontosan 13 évig tartott (561. július 17-től 574. július 13-ig), ami nem kis teljesítménynek számított abban a korszakban. Úgy tűnik, jó túlélő ösztönökkel rendelkezett. És egy különösen viharos időszak alatt pápai kötelességeit egy különleges helyről, néhány mérföldre Rómától teljesítette.
A X. századig aztán egyetlen pápa sem vett fel új nevet.
XII. János pápa – születési nevén Octavianus – kifejezetten jó kapcsolatokkal rendelkező fiatalembernek számított, amikor 955-ben, 20 éves kora körül egyházfővé választották. Annak ellenére, hogy Róma püspöke lett, „az egyházi ügyek iránt nem sok vonzalmat mutatott”. Helyette „egész életét a hiúságnak és a házasságtörésnek szentelte”. Miután több mint nyolc éven át ily módon ült a pápai trónuson, tisztázatlan körülmények között meghalt.
A negyedik pápa, aki új nevet vett fel, XIV. János pápa volt, aki Pietro Canepanova (másképpen Campanora) néven született a X. században. Nem a papság által vagy népszavazás útján választották meg, hanem II. Ottó német-római császár kizárólagos tetszése szerint.
Amikor II. Ottó nem sokkal később meghalt, XIV. János elveszítette legfőbb (ha nem egyetlen) szövetségesét, és politikailag és fizikailag egyaránt sebezhetővé vált. Egy ellenpápa hamarosan rátette a kezét a pápaságra és az Angyalvárba zárta XIV. Jánost, ahol nem természetes okok miatt hunyt el 984. augusztus 20-án. Pápasága nyolc hónapig tartott, fogságban töltött időszakát is beleértve.
V. Gergely pápa Karintiai Brúnó néven született 972-ben. Egy herceg fia volt, és III. Ottó római császár tette pápává, aki az unokatestvére volt. Pontifikátusa 996. május 3-án kezdődött, és majdnem három évig tartott, amikor gyanús körülmények között hirtelen meghalt 999. február 18-án.
Nem sokkal V. Gergely pápasága után vált szokássá, hogy a leendő pápák új nevet vesznek fel. Ennek az lett az eredménye, hogy a modern korban csak két pápa tartotta meg a születési nevét.
Először VI. Adorján, az egyetlen holland pápa az elmúlt kétezer év alatt, aki Adriaan Florensz Boeyens néven látta meg a napvilágot. Egy ács fia, aki hosszú ideig volt teológia professzor és a jövendő német-római császárnak, V. Károlynak a tanítója.
1522. január 9-én választották meg őt a vitázó bíborosi csoportok kompromisszumos megoldása révén, akik közül később sokakat összehozott a neheztelés az új pápa iránt, amikor világossá vált, hogy ő komolyan törekszik a korrupció és a túlzott költekezés felszámolására.
VI. Adorján tisztességes főpásztor volt, aki valóban meg akarta reformálni az Egyházat, mely belesüllyedt a szimónia (lelki javak és egyházi tisztségek pénzért való árusítása), az elkényelmesedés és a gazdagság mocsarába, továbbá a katolikus fejedelmek háborúskodásába, az Oszmán Birodalom növekvő fenyegetésének és a születőben lévő protestáns reformációnak a korszakában.
A legnagyobb akadályt mégis a bíborosok jelentették, akik továbbra is reneszánsz hercegekként akartak élni. Tizenkét hónap pontifikátus után 1523. szeptember 14-én halt meg, 64 évesen, kimerülten, megvetéstől sújtva és megvesztegethetetlenül.
A legutolsó főpap, aki megtartotta születési nevét, II. Marcell pápa volt. Marcello Cervini degli Spannocchi néven született 1501-ben, és egy apostoli kincstárnok fia volt.
Amikor pápaságát 1555. április 9-én megkezdte, II. Marcell már betegnek érezte magát. Három héttel később szélütésben halt meg.
Mivel II. Marcell pápasága ilyen rövid ideig tartott, elgondolkodnánk, hogy a születési név megtartása nem jelent-e balszerencsét. Akárhogy is, egyetlen pápa sem tette meg azóta.
Írta: Ray Cavanaugh
Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: Aleteia
1. Talán onnan ered a pápák nevének a megváltoztatása, a születési névtől eltérő név felvétele, hogy Jézus, Simonnak, a János fiának a Péter nevet adta. Jézus nem tette Simon Péter-t pápává.
Ezt a tényt a katekizmusnak abból a kijelentéséből ismertem fel igazán, amely úgy hivatkozik a pápára, mint az “anyaszentegyház látható feje”. Egy ilyen “látható fej” létesítése semmiképpen nem egyeztethető össze Jézus Krisztusnak az Atyától kapott és az azokkal összhangban levő beszédeivel sem és a tetteivel sem.
A “Látható fej” kifejezés egy túl arrogáns, önfelmagasztaló szóösszetételnek tűnik a halló szervemre hatását illetően.
Ez pedig csak azon túl jelentkezik, hogy a józan paraszti logika is azt mondatja velem, hogy a “látható fej” létesítése, Jézus Krisztus teljes tanrendszerét félrelöki, sarokba kényszeríti. Jézus, amennyiben egy ilyen dolog rá van fogva, egy önmagával meghasonlott pozícióba van helyezve. Csak azon tudok a legjobban csodálkozni, hogy miért egy szürke veréb, egy magamfajta találta önmagát szembe egy ilyen felismeréssel. Ha pedig ez nem így van, akkor szeretném, ha valaki felvilágosítana a jobb belátásról.
2.Igaz, hogy még voltak az évszázadok folyamán helyreigazításra szoruló kijelentések, fejlemények.
Giordano Bruno már nem egy elhanyagolható szürke veréb volt, – igaz az is, hogy különben Jézus Krisztus megállapítása szerint az Atyának gondja van a két fillért érő verebekre is – hanem korának elismert csillagásza.
Történt ami történt, de tény, hogy második János Pál pápa bocsánatot kért a Giordano Bruno, neves csillagásszal történtekért, ebből pedig egyenesen arra lehet következtetni, hogy beismerte és elismerte, tényként kezelte a Giordano Brunoval történteket és a római egyház számlájára való terhelésnek vette, és az irgalmasságnak a megbocsájtás néven ismert tényét alkalmazva egy bocsánatkérés erejéig, egy szép gesztust téve, mintegy rámutatott arra, hogy rövidebb idő is elég lehetett volna erre a bocsánatkérésre, úgy hallgatólagosan, a sorok között olvasva, és el is maradhatott volna az a szörnyen kegyetlen eljárás, ami nem éppen egy, a Jézus Krisztus követőire jellemző viselkedés, vagy magatartás.
Jézus Krisztus telje tevékenységére, a megjelenésétől a beszédén át a tetteiig, a teljes erőszakmentesség a jellemző. A magát pedig Jézus Krisztus egyházának nevező római intézményről ezt semmiképpen nem lehet elmondani. Ez az egyik dolog az ezer közül, amelyek egyáltalán nem mutatnak illeszkedést a hatalomra jutott, “egyház” megnevezéssel ékeskedő intézmény és a Jézus Krisztus elvei között.
3.Micsoda önfelmagasztaló kifejezés a “látható fej” azzal a személlyel szemben, aki önmagáról ki merte jelenteni, hogy: “Jöjjetek hozzám, mert én szelíd és ALÁZATOS szívű vagyok…(Mt 11:28-30)
Azt sem mondta, hogy ne nevezzetek engem Úrnak és Mesternek, sokkal inkább, annak adott hangot, hogy jól teszitek ha ezekkel a megnevezésekkel illettek, mert az vagyok, Uratok és Mesteretek vagyok. Ezt az utolsó vacsora előtt mondta, a tanítványai lábának a megmosása közepette, amely jelenet a János apostol nevét viselő evangélium 13. fejezetében van megörökítve.
4. Azt az elvét is kifejezésre juttatta az Úr és Mester, hogy senki ne nevezze magát közületek tanítónak, mesternek, netán doktornak e földön, amennyiben vegyétek tudomásul, hogy egy a ti mesteretek, egy a ti tanítótok, akár doktorotok, a Krisztus.
Ezt pedig nem csak úgy mondta, mint aki kitalált valamit s elkezdte mondani, hanem nagyon is egy olyan szikla-szilárd, az újszövetség egyik tartópillérének is nevezhető alapelvre alapozva jelentette ki, amely az Atya által tervbe vett és forgatókönyv-szerűen megírásra került sok évszázaddal az Isten egyszülött Fia földre való leszületése előtt. A János apostol nevét viselő evangélium 6. fejezetének a 45. bekezdésében leírtak szerint hivatkozik is Jézus az újszövetségnek erre a jelentőségteljes irányelvére: “Ti mindnyájan Istentől tanítottak lesztek…” Istentől és nem emberektől tanítottak.
Értelmezésem szerint ezzel a már Jeremiás prófétánál megírt alapelvvel összhangban mondhatta, amely szerint: “Egy a ti tanítótok, a Krisztus”
Az Istentől való tanítottság, amikor is nem tanítja többé az ember az ő atyjafiát, mert ti mindnyájan Istentől tanítottak lesztek, a Jeremiás könyve 31. fejezetének a 31-34-ig terjedő bekezdéseiben található megírva.
Milyen szép is lenne, ha a gyakorlatban is ez valósulna meg. De hogyan is valósulhatna meg, amikor a Jézus Krisztus kijelentésével szembeszegülő, egy helyett százezer, magát nemcsak tanítónak, de atyának nevező egyén tartózkodik Isten ezen gyönyörű, az ember számára kielégítő lakóhelyként szolgáló földnek nevezett, a világűr csillagászati pályára helyezett a bolygók kategóriájába sorolt égitesten.
Az atya kifejezéssel kapcsolatosan is elhangzott, amely szerint: “Egy a ti Atyátok, a mennyei.” (Mt 23:8)
5.Ezzel szemben egy földi halandó ember is atyának meri magát neveztetni. Erre szeretném, ha nekem gombot varrna valaki.
Az, hogy az ember egy halandó lény, arra alapot szolgáltat a 146.zsoltár 3,4. bekezdése. Azt gondolom inkább lehet alapozni a hiteles kánoni iratokra, mint az oltárra nem emelt, innen onnan összeszedett hagyománynak nevezett írásokra, vagy mondásokra, amelyek távol állnak a zsinórmértékszerűségtől, az egyértelműségtől. A zsinórmértéknek azt gondolom a legkifejezőbb szinonímája az egyértelmű, az összefüggő, az egyező, az illeszkedő.
6.Én részemről megbízom Istennek a gondoskodásában, hogy az ihletett, kánoni írásokból nem maradt ki semmi, amit “szenthagyománynak” nevezett kiegészítővel kellene pótolni. Ezt Isten elleni rágalomnak, akár káromlásnak is fogom fel, hogy Istennek az ő Lelke, a Szentlélek által “sugalmazott” szavát még ki kellene egészíteni egyéb “szenthagyománynak”, vagy akárminek nevezett kiegészítőkkel. Ezt a jelenséget egyébként nagyon együgyűnek, bugyutának, szemenszedett hazugságokra alapozottnak tekintem a hatalomra jutott római egyházi intézmény részéről. Ilyenekkel hitetni tizenhét évszázadon keresztül emberek számbeli vonatkozásban milliárdjait.
7.Jézus Krisztus beszéde ebből kifolyólag lett “pusztába kiáltó szó”.
“Megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8:32)
Az isteni igazság szabaddá teszi az embert, ezzel szemben a farizeusi “szenthagyománynak” nevezett bugyutaságok, isten-káromlások rabláncokon és rabbilincseken tartják az emberiség óriási tömegeit.
A római intézmény még azzal is túltesz a budhizmus, a muzulmánok, az iszlám, vagy akár az ateizmuson is, hogy Istenre hivatkozva teszi, ezzel Isten nevét gyalázva, Istent a saját nevében való gyalázatba hozva teszi azt, amit tesz. Az ateizmus tagadja Isten létezését, Isten valóságát, és így legalább nem esik az Isten nevének a meggyalázása vádja alá.
8.Annak a levezetése is, hogy a “látható fej” jelenség ezer sebből vérzik, ezer tételt tapos, lábbal tipor, – amelyeket Isten Fia nagy buzgósággal hirdetetett, és amelyeknek a hirdetéséért nem ellenkezett vállalni a gyalázatos halált sem, amelyben az ember őt részesítette – egy nagyon terjedelmes, kiterjedt gondolatsor volna, de ha egy tucaton is elgondolkodik az ember, már az is elégségesnek bizonyul a tisztánlátáshoz, az éleslátáshoz.
9.Drága Úr Jézus Krisztus, ezért kellett neked az életedet adnod, hogy az ember megcsúfoljon és azon túl, hogy téged gyaláz, azt a felvilágosítót, azt a vigasztalót is káromolja, akit te küldtél?! A vigasztaló, az Isten Lelke is láthatatlan formában jött el, drága Isten egyszülöttje, szeretett Fiú, aki minden szavaddal a láthatatlanokra nézést szorgalmaztad, és nem győzted megértetni a körülötted levő tanítványaiddal sem, hogy a te hited, amelyet hoztál az emberiségnek, a láthatatlanokra alapoz, az Atyához való távozásod után íme milyen, az alapelveiddel szembenálló, szentlélek-káromló világrend kialakulásával kell szembenéznie az emberiségnek. Éppen azok részéről van az Isten nevének a gyalázása, akik állításuk szerint a te követésed és Isten nevének a megszentelése van központi helyre helyezve, a te törvényeid áthágására, és Isten beszéde erejének az elvételére kihegyezve hoztak be szenthagyománynak nevezett ügyefogyott tételeket emberek számbeli vonatkozásban százmilliókra sőt milliárdokra tehető tömegeinek rabbilincseken és rabláncon való tartására, s még azt sem véve figyelembe, hogy az elhitetettekkel együtt kell az elhitetőknek is veszniük.
10.Jézus Krisztus talán legkeményebb, de mindenképpen az isteni igazságban gyökerező kijelentésével szeretném befejezni ezt a gondolatsort: “Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsátanak, de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsátanak. (Mt 12:32)
Ki volna más aki a Szentlélek ellen szól, mint aki kitalálta a “látható fej” jelenséget, aki a judaizmustól a római jogig s még ki tudja milyen ókori hagyományok összekutyulásával Krisztus Jézus erőszakmentes elvei helyett a római jog erőszakosságára és kegyetlenségére alapozott, másfelől pedig a kegyesség látszatát keltő képmutató farizeusi beidegződések képezik a szemenszedett és körmönfont hazugságokra épülő félrevezetéseik, hitetéseik, szerintük megalapozottságnak nevezett, de Isten szerint romba-döntésre ítélt cselek, csalfaságok gyűjteményét.
11. A pénz, az anyagi gazdagság imádata az Írás szerint is “minden rossznak a gyökere”. (1 Tim 6:10)
Jézus Krisztus a legelemibb létszükségleteiről is lemondott, az írott ige szóhasználatára alapozva: “Kiüresítette önmagát és rabszolga formát öltött.” (Fi 2:7)
A “látható fej” létrehozói ezzel ellentétben nem az anyagi gazdagságról való lemondásukról váltak híressé, hanem éppen ellenkezőleg.
Hogyan tudná hitelesen hirdetni egy olyan társaság/közösség azt a jelentőségteljes alapelvet, amelyet Jézus Krisztus tiltó formában a következő kijelentésével hozta a hallgatói tudomására: “Ne gyűjtsetek földi kincseket, amelyeket a rozsda és a moly megemészt és a tolvajok ellopnak, ha erre nem, hanem éppen ennek az ellenkezőjére, az anyagi kincsek halmozására ad példát.
A “látható fejes” jelenség nem a láthatatlan, egy élő, mindenható, örökkévaló Istenbe veti a bizalmát, hanem az állam-hatalmakba, az államok feletti háttér-hatalomba, a vele létszintben egyenlő halandó emberbe. Aki pedig a halandó emberbe veti a bizalmát, attól fogja kapni a jutalmát is. (Jr 17:5-8)
12.A “látható fejes jelenségnek nagy betegsége a “két úrnak való szolgálat.” Jézus Krisztus a két úrnak való szolgálatról úgy beszélt, mint ami a lehetetlenség. A két urat szolgáló, az egyiket tiszteli, a másikat megveti, az egyikhez ragaszkodik, a másikat pedig gyűlöli.
A római, hatalomra jutott intézménynek ez is az egyik jellegzetessége.
Hogyan nevezhető szentnek egy olyan intézmény, aki a Mammon imádatnak azon a szintjén van, hogy az államok feletti hatalom három bankja közül az egyik az ő hatáskörében van.
Jézus Krisztus a tejes bizalmát a láthatatlan világba helyezte.
13.És végül, nincs három út, csak kettő, nincs közép út, arany középútról nem ad tájékoztatást Jézus Krisztus a nagy programbeszédében. Két útról beszél, egy keskeny és göröngyös útról, amely szoros kapun megy az életre és ezt kevesen találják meg. A másik út pedig az a széles út, amelyen sokan járnak és tágas kapun át vezet a pusztulásba. (Mt 7:13,14)
Jézus Krisztus, amikor az emberiség történelmének legnagyobb kijelentését teszi, akkor önmagát azzal a keskeny úttal azonosítja, amely szoros kapun át vezet az örök életre.
“Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához, csakis általam.” (Jn 14:6)
Összefoglalva: A láthatatlanok helyett a láthatókra való összpontosítás, az élő Isten iránt való hűtlenség a két úrnak való szolgálattal, az önfelmagasztalás, az istenként való megjelenés, a képmutató magatartás, az Isten- és életellenes tantételek, hiedelmek, hitetések tanítása, továbbadása, az isteni örökkévaló igazság helyett, és az anyagi gazdagságba vetett hit, a Mammon imádata és a halandó emberbe vetett hit a láthatatlan mindenható istenbe és csak kizárólag belé vetett hit helyett, ez a minden, ami a “látható fejes” római egyházi intézményre jellemző.
Tételes cáfolgatás helyett javaslom ezt a könyvet: https://www.magyarkurir.hu/hirek/stephen-k-ray-szent-peter-es-roma-primatusa-az-osegyhazban
INRI,
Erdödy Imre atya a sajovámosi plebános mondta egyszer édesanyàmnak. Állitőlag megesett esetet. Egy Îr vallāsos katolikus fiatalember a bérmálás után gondolt egyet. Mi van ha a pápa és a püspökök tévednek, az többszáz szektájük ugyanúgy (anglikán, protestāns, meg talán mār ezerféle más) ęs egy másik vallās az igazi. Na erröl most mehgyözödök magam. Belevágott. Könyveket vett kezdetben. Rájött, hogy minden könyvet nem vehet meg…Kölcsönzött könyveket és az egyik megtetszett neki. Egy guru irta, aki sok-sok szentéletü embert beleïrt egy könyvbe. Az összes àltala ismert vallàsok prominenset. Sok kereszteny, zsido, hindu, moszlim, bölcsket. Elemzte tanaikat ęs rajött, ezeknek a követöit kell közös nevezöre hozni.Az Ir fiatalember elment hozzá tanácsot kęrni, hogy lehet ezt az uj bölcseletet megélni. A guru teával kinálta. Teletöltötte cseszęjęt söt tulcsordutan is tovább töltötte…Mi ez fakadt ki az îr katolius férfi? A guru ezt londta neki. Te aki Europábol idejöttélsoksok tanulmāny utān és nem teltél el egyikkel sem, nem fogsz eltelni az enyémmel sem…Ugyhogy kutass csak tovább. Bennem nem csalodhatsz. Kerdezd a többieket.
INRI,
jóember- a Jézus. Jó, hogy a katolikus_ma nevet lecseréltétek zarándok_ma névre. Végül is, hogy ki mit ír (itt), meg ki milyen hány évtizedes cikkeket/híradásokat fordit le, lehet tanulságos is. Söt még a “hozzászólások” is lehetnek azok. Minden intézménynek van egy vezetöje. Akkor nagyobb eséllyel müködik helyesen. Ez igaz a 2 személyes és a többmilliárdos taglétszámu intézményre is. Ha minden tanár jótanár (söt online-privát tanárok is vannak), akkor is kell egy oktatási miniszter. A világon felüli láhtató intézmények elönye, hogy a vezetöjének véleménye/hite/tettei nem függenek a magukat az intézményhez tartozónak vallók jó-vagy-rossz kedvétöl/érdekétöl/szeszélyétöl. Mert ha a vezetö közvetlenül a tagok alkalmazottja akkor gazdagok, (ha nekik nem tetszöen cselekszik) a vezetöt kidobják és oda az általános érvényesség-mindenkire való egytemesség=(ezt jelenti a katolikus szó). Ez akkor is így van, ha akarjuk, ha nem. (Persze az a katolikus világ-intézményvezetö is lehet hatalmával visszaélö ember, de ne így legyen.)
Jézus az abszolút szeretet, mindenki jósága és igazsága öröme anno a zsidó hagyományok szerint maga alapította tanházat nyitott 12 tanulójával. Azért nem az akkori diszpozicios papokkal alapította meg új intézményes egyha´zát, mert azok már egy másik zárt család-nemzeti int´zmény-egyház elkötelezettjei voltak, és ahonnan a megbízásuk jön oda kell húzzanak, ha nem akarnak útilaput a talpukra….
Jézus mennybemenetele után sem hagyhatta magukra az analfabéta halász 11- majd újra 12 tanítványait, akikre az új világegyház intézmenyét bízta…Kéfást=Pétert bízta meg vezetöjükként…Az pedig az utódit…mind a mai napig. Akkor is így van ez ha sokan nagyhatalmú és hatalomnélküli kritikusok kívülröl is mindent elkövettek, ezen intézmény likvidálására. Hibái miatt vagy túl jól müködö általános jósága miatt.
A szentáldozás/mise pedig csakis pápai jogfolytonossággal müködhet. A többi meg csak egy szép/vagy nemolyanszép beszéd. Jézus és nem emberek akaratából.
Jó ha a keresztények összertanak. Jó ha a vallások összetartanak. Jó ha nemzetek összetartanak. jó a jóteremtö, jó az Ö köbevésett 10 parancsolatának követése. Itt és most boldoggá tesz. Jó a család papa mama gyerekek…jó az Isten jót ád…
Osli mosolygós madonna járj közbe szent fiadnál, hogy a köetkezö pápa legyen Erdö Péter. Második Péter a született nevén maradván.