Értsük meg a hét főbűnt
A Katolikus Egyház Katekizmusa főbűnnek nevezi a kevélységet, a fösvénységet, az irigységet, a haragot, a bujaságot, a torkosságot és a jóra való restséget (vagy lustaságot), és meg is magyarázza, hogy miért ezek a legveszélyesebbek. „A víciumokat szembe lehet állítani az ellentétes erényekkel, vagy vissza lehet vezetni őket a főbűnökre, melyeket a keresztény tapasztalat Szent Johannes Cassianus és Nagy Szent Gergely nyomán különböztetett meg. Főbűnöknek nevezzük ezeket, mert más bűnök és más víciumok fakadnak belőlük. Ezek a kevélység, a fösvénység, az irigység, a harag, a bujaság, a torkosság és a jóra való restség (vagy lustaság).”
1. Kevélység: önmagunk túlzó szeretete, illetve az a vágy, hogy jobbak vagy fontosabbak legyünk másoknál. Az emberi személy tisztelete föltételezi a következő elvnek a tiszteletben tartását: “minden egyes embernek a felebarátot — kivétel nélkül — úgy kell tekintenie, mint saját ’alteregóját’, gondoskodva elsősorban az életéről és a hozzá szükséges eszközökről”. (KEK 1931)
2. Bujaság, gerjedelem: sóvárgó vágy valami után, rendszerint szexuális élvezetért, de lehet a pénz, a hatalom vagy a hírnév utáni vágy is. „Az ígéretek Istene öröktől fogva óvta az embert annak csábításától, ami kezdettől fogva olyannak látszik, hogy “élvezhető, tekintetre szép és csábít a tudás megszerzésére.” (KEK 2541)
3. Torkosság: túlzott fogyasztás, rendszerint étel vagy ital mértéktelen fogyasztása. „A mérsékletesség erénye arra indít, hogy kerüljünk minden túlzást az evésben-ivásban, az alkohol, a cigaretta és a gyógyszerek fogyasztásában.” (KEK 2290)
4. Fösvénység, mohóság: a birtoklás vágya és szeretete. „A bűn … az Isten és a felebarát iránti igaz szeretet hiányossága bizonyos jóhoz való rossz ragaszkodás miatt.” (KEK 1849)
5. Lustaság vagy jóra való restség: nem csak fizikai lustaságot jelent, hanem a lelki dolgok iránti érdeklődés hiányát, a lélekben való növekedés elhanyagolását is. „A lustaság vagy lelki restség eljut egészen az Istentől származó öröm elutasításáig, sőt az isteni jótól való borzadásig.” (KEK 2094)
6. A düh vagy a harag: A gyűlölködésnek vagy a dühöngésnek a fékevesztett érzése. „A harag a bosszú vágya. … Az Úr azt mondta: “Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart testvérével.” (KEK 2302)
7. Irigység: szomorúság vagy vágyakozás érzése egy másik ember javai, boldogsága, tehetsége vagy képességei láttára. „Az irigység szomorúság, amit valaki idegen jó miatt érez, és zabolátlan vágy annak megszerzésére tiltott módon is.” (KEK 2553) „Az irigység a leggonoszabb tettekre is vezethet. A halál a Sátán irigysége révén jött a világra.” (KEK 2538)
Forrás: SYMPLY CATHOLIC
INRI,
a 613 parancsoalt amit Mózes (és a választott nép) kapott A Jóteremtötöl és amiböl 10-et köbevéstek. Jézus amikor ezt kiterjesztette minden emberre, akkor a 10 köbevésetett / tiltások és parancsolatok öszességét azért adta, hogy általa boldogok lehessünk itt és most, mint mindíg. Lehet a szöveget csürni-csavarni-ragozni. A bünmegelözés fontosabb marad, mint a bünök tudományos taglalása. A bünmegelözés pedig az elsö 3 legföbb parancsolattal kezdödik.
I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Istent felismerve első kötelességünk a benne való hit, a neki kijáróimádás; hódolat és dicsőítés, uralma kizárólagosságának elismerése.
II. Isten nevét hiába ne vedd!
Minthogy az ember gondolkodása és kimondott szava között szoroskapcsolat van, e hódolathoz hozzá tartozik Isten nevének (és általábanaz isteni dolgoknak) tisztelete.
III. Az Úr napját szenteld meg!
Istentől való függőségünket fejezzük ki azzal, hogy megtartjuk az Úrnapját, ezt az időt (egész életünkkel együtt) Neki szenteljük,ugyanakkor a földi munkálkodás múlandóságát jelezve és a végsőnyugalmat előlegezve munkaszünetet tartunk!
Az első három parancs Isten uralmának elismeréséhez vezetett minket.Csak ez biztosítja az ember tökéletes szabadságát. A Tízparancsolatmásodik része (táblája) az embertársak iránti kötelességekettartalmazza, összhangban a természeti törvényekkel:
IV. Atyádat és anyádat tiszteld!
Kapcsolataink közül első az, mely szüleinkhez fűz, hiszen életünket ésfelnövekedésünket nekik köszönhetjük. A szülői felelősség és a gyermekitisztelet egymástól elválaszthatatlan.
V. Ne ölj!
Minden ember élete szent. Az egészség is Isten ajándéka. így kellőriznünk magunk és mások életét.
VI. Ne paráználkodj!
Az új élet nemzése éppúgy tiszteletet és védelmet kíván, mint az emberteste, s a szerelemben a másik felé megnyíló legbensőbb rejtettvalósága.
VII. Ne lopj!
Az embernek a munkával szerzett tulajdonhoz, az életét biztosító anyagijavakhoz való jogát szavatolja ez a parancs.
VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
Az emberek közti kapcsolatok legfőbb munkálója az emberi beszéd. E nagyadománnyal nem élhetünk vissza, nem használhatjuk mások kárára. Aparancs a nyelvvel elkövethető legnagyobb bűnt is jelzi, sáltalánosságban is elénk állítja az igaz beszédet, mint Istentőlszabott kötelességet.
IX. Felebarátod házastársát ne kívánd!
X. Mások tulajdonát ne kívánd!
A többi enegriánkat pedig a hithirdetésre a tipegö hittanra és a tipegö misékre kell fordítanunk. Ahogy az Lupusz atya teszi Dunaszigeten és Butsy atya is Lévélen a családbarát misékkel.